Egyetlen szóval sem említette az USA-t, mégis az Egyesült Államokat tette felelőssé a világ gondjaiért az orosz elnök.

Véget vetne az egypólusú világnak Vlagyimir Putyin – vetítettem előre vasárnapi posztomban az orosz államfő hétfői, szeptember 28-ai, ENSZ-beli beszédének várható legfontosabb üzenetét. Úgy gondolom, nem tévedtem. Az orosz közéleti szereplők közelmúltbeli megnyilatkozásait értékelve helyesen ítéltem meg, hogy a felszólalás jelentős részét teszi majd ki az Iszlám Állam elleni fellépés sürgetése. Igazolódott a feltevésem arról, hogy Putyin szólni fog a globális kérdésekről. Ezek közül viszont csupán a klímaváltozás által okozott kihívást említette. Azt indítványozta, hogy ne elégedjenek meg a kvóták megvitatásával, hanem új környezetkímélő technológiák kifejlesztésére fogjanak össze a kormányok. Tévedtem viszont abban, hogy nem fog beszélni Ukrajnáról. Beszélt róla.

Alighanem az a benyomás erősödött meg azokban, akik figyelmesen követték az elhangzottakat, hogy Oroszország nagy játékosként jelentkezett vissza a világpolitikai küzdőtérre. Ezt – amiként az orosz állami televíziónak a beszéd elhangzását közvetlenül követő vitaműsorában megfogalmazódott – az orosz diplomácia elmúlt időszakban nyújtott rendkívüli erőfeszítései, Oroszország jelentősen megnőtt katonai ereje, továbbá Vlagyimir Putyin széleskörű oroszországi támogatottsága alapozta meg.

Az eltelt rövid idő alatt nem állt módomban elvégezni az Obama- és a Putyin-beszéd összehasonlítását. Így csak arra hagyatkozom, amit a putyini rendszert általában kritikusan elemző amerikai-orosz politológus, Nyikolaj Zlobin mondott a tévévitában: „Kettejük párharcában Putyin nyert. Az az amerikai, aki végighallgatta őt, azt mondhatta magában: No, ez az! Ilyesfajta elnök kellene nekünk!” Egy másik vélemény ugyanabból az orosz műsorból egy kormánypárti politikustól: „Obama magyarázkodott, Putyin javaslatokat tett”.

Az orosz elnök egyik figyelemre méltó gondolatmenete az volt, amikor párhuzamot vont a szövetségesek II. világháború alatti együttműködése és az egyre nagyobb földrajzi térségekben teret nyerő Iszlám Állam elleni harc szükségessége között. Azt indítványozta: legyen vége a képmutatásnak. Elég abból, hogy egyesek hangzatos deklarációkat fogalmaznak meg arról, miként fenyegeti a világot a nemzetközi terrorizmus, de szemet hunynak a finanszírozási csatornák – a kábítószerüzlet, az illegális kőolaj- és fegyverkereskedelem – felett. Eközben az Iszlám Állam táboraiban számos országból, köztük európaiakból, és Oroszországból is toborzott harcosok kiképzése folyik – mondta Putyin, majd kijelentette:

„Megengedhetetlen, hogy ezek a lefejezők, akik már megéreztek a vér szagát, hazatérve folytathassák piszkos üzelmeiket!”

Végre el kell ismerni, hogy Aszad elnök kormánycsapatai és a kurd önkénteseken kívül lényegében senki nem harcol az Iszlám Állam és a különféle terrorszervezetek ellen – jelentette ki az orosz államfő, majd szemrehányást tett azért, hogy javaslataikra az utóbbi időben mindig az volt a válasz, hogy Oroszország növekvő ambícióit akarja követni. Mintha azoknak, akik így beszélnek, ne lennének ambícióik! De itt nem az ambíció a kérdés, hanem az, hogy

„egyesítsük erőinket az előttünk álló új problémák megoldása érdekében, és hozzunk létre egy igazán széles nemzetközi terroristaellenes koalíciót. Ahogyan a Hitler ellenes szövetség idején történt, ez a koalíció képes lenne sorai között egyesíteni a legkülönfélébb erőket, amelyek készek határozottan szembeszállni azokkal, akik, akár a nácik, elhintik a rosszat és az emberek közötti gyűlölködést”.

Vlagyimir Putyin bejelentette: Oroszország, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnöke a napokban miniszteri egyeztetést hív össze a közel-keleti térséget fenyegető kérdések komplex megvitatására és a közös teendők meghatározására. Szerinte az immár Európát is fenyegető menekültáradatot csak akkor lehet megállítani, ha az érintett államokban megteremtik az intézmények működésének feltételeit. Ehhez katonai, gazdasági, anyagi segítséget kell kapniuk az ENSZ koordinálásával és szabályainak figyelembe vételével. Líbiát, Irakot és Szíriát jelölte meg, mint amelyekre most az erőket kell koncentrálni.

Mindent egybe véve, talán van esély arra, amit az előző cikkemben idézett Vitalij Csurkin, Oroszország ENSZ-nagykövetének szavaival így fogalmaznék meg: a két nagyhatalom talán képes lesz felmutatni „az együttműködés perspektíváját” a világban felhalmozódott sok-sok gonddal összefüggésben. Annak érdekében, hogy ebben az együttműködésben megfelelő nemzetközi támogatást kapjon, az orosz államfő érdemben méltatta az iszlám világvallás igazán humanista értékeit, amelyeket szintén fenyeget az Iszlám Állam, továbbá Kínának az eurázsiai kapcsolatok fejlesztése érdekében tett gazdasági-kereskedelmi nyílt kezdeményezéseit egy szűk kör politikai célokat és piacszerzést szolgáló, háttéralkukra épülő, a korábbi szabályokat félresöprő, a Világkereskedelmi Szervezet fölött is átnyúló játszmáival szemben. #

TOVÁBBI RÉSZLETEK

Néhány további részlet a felszólalásból. Ugyanis annak hangulata, stílusa sem elhanyagolható. Különösen nem, ha igaz, ami az orosz tévében elhangzott: Putyin maga is sokat foglalkozott a beszéd megírásával az elmúlt hónapban; a legfontosabb kifejezések állítólag tőle származnak. A helyenként szokatlanul kemény, nem köntörfalazó fogalmazás erősíti ezt az állítást.

AZ ENSZ-NEK NINCS ALTERNATÍVÁJA A huszonkét perces beszédnek mindjárt az elején a különféle társadalmi-gazdasági berendezkedésű országok által a II. világháború után alapított ENSZ mellett állt ki az orosz elnök. Ezt válaszolta a világszervezetet a határozathozatal nehézkessége miatt bírálóknak:

„Az ENSZ alapításakor senki nem is tételezte fel, hogy itt egyféle gondolkodásmód fog uralkodni. A szervezet lényegi sajátossága a kompromisszumok keresésében és kidolgozásában, ereje pedig az eltérő véleményekben és nézőpontokban áll.”

EGYPÓLUSÚ VILÁGREND E felvezetés után keményebb hangot ütött meg Putyin, amikor kimondva, kimondatlanul az egypólusú világrendet bírálva, az Amerikai Egyesült Államok említése nélkül azt mondta:

„Mindannyian tudjuk, hogy a hidegháború végén egyetlen uralkodó központ jött létre. És akkor azok, akik ennek a piramisnak a csúcsán jelenítették meg magukat, abba a kísértésbe estek, hogy azt gondolják, ha már ők ennyire erősek és kivételesek, akkor mindenkinél jobban tudják, mit kell tenni. Következésképp, szerintük, nem kell számolni az ENSZ-szel sem, amely ahelyett, hogy automatikusan szankcionálna, gyakran akadályozza a szükséges határozat elfogadását, csak zavart okoz, úgymond: láb alatt van.”

Az orosz elnök hangsúlyozta, hogy országa kész részt venni a világszervezet valóban szükségessé vált megújításában, de szerinte ezt valamennyi partnerrel együtt kell elvégezni, olyan feltételek mellett, amelyekben nem csupán az erős joga érvényesül.

„Különbözünk egymástól, és ehhez tisztelettel kell viszonyulni. Senkinek nem kötelező a fejlődés egyetlen modelljéhez igazodnia, amit valaki egyszer s mindenkorra kizárólagos szabályként határozott meg.”

KÖZEL-KELET, ÉSZAK-AFRIKA Putyin a Szovjetunió negatív példáját hozta elő, amely ideológiai alapon akart társadalmi változásokat elérni a világ számos részén. Mindez gyakran járt tragikus következményekkel, és nem haladást hozott, hanem visszalépést – figyelmeztetett az orosz államfő, majd a közel-keleti és az észak-afrikai helyzetre utalva azt mondta: nemhogy mások hibáiból tanulnának, hanem megismétlik őket, amikor folytatódik az úgynevezett demokratikus forradalmak exportja. Az Oroszországi Föderáció elnöke elismerte, hogy e térségeket már régóta politikai és szociális problémák terhelték, és az emberek változásokat akartak, viszont azt is kijelentette:

„Az agresszív külső beavatkozás oda vezetett, hogy az állami intézmények reformja helyett magukat az életfeltételek semmisítették meg minden teketória nélkül. A demokrácia és a haladás uralma helyett – erőszak, nyomorúság, szociális katasztrófa, miközben az emberi jogokat, beleértve az élethez való jogot is, semmibe vették. Az embernek kedve lenne megkérdezni azokat, akik ezt a helyzetet előidézték: Van fogalmatok róla, hogy mit hoztatok létre?”

Putyin keményen beszélt arról, hogy a nyugati beavatkozás nyomán keletkezett hatalmi vákuumot extremisták, terroristák töltötték ki. Az úgynevezett Iszlám Állam zászlai alatt ma többek között azok az iraki és líbiai katonák harcolnak, akiket az ENSZ felhatalmazása nélkül végrehajtott nyugati akciók nyomán egyszerűen az utcára tettek. De a soraikban találhatók azok is, akiket eredetileg Aszad szíriai rendszerének megdöntésére képeztek ki és fegyvereztek fel…

A NATO ÉS UKRAJNA Putyin nem kevésbé élesen bírálta a NATO terjeszkedését. Először is sor került az észak-atlanti katonai szervezet hatókörének kiszélesítésére, infrastruktúrájának bővítésére. Adódik a kérdés: miért volt erre szükség, amikor megszűnt a Varsói Szerződés és szétesett a Szovjetunió? Aztán a posztszovjet térség országait hamis választás elé állították: a nyugattal, vagy a kelettel tartotok? Ennek a konfrontációra épülő politikának előbb-utóbb komoly geopolitikai válságba kellett torkollnia. Ez Ukrajnában be is következett, és a lakosság jelentős részének a regnáló hatalommal való elégedetlenségét kihasználva, kívülről provokált fegyveres hatalomváltást hajtottak végre. A következmény polgárháború lett. Ennek kizárólag a február 12-ei minszki megállapodás alapján lehet véget vetni, mert nem lehet fegyverrel egyben tartani Ukrajnát. ###