A hétfői ENSZ-beli beszédet az utolsó pillanatig titkolják, de a szír kérdés, a terrorizmus és a menekülthullám állhat a középpontjában.

Természetesen Oroszországban is csak találgatják, hogy mivel áll elő Vlagyimir Putyin államfő az idén hetvenéves Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) közgyűlésén, szeptember 28-án, hétfőn. A várakozást fokozza, hogy az orosz elnök tíz év múltán először szólal fel itt. Ráadásul ebben a hónapban Oroszország elnököl a szervezet legfontosabb testületében, a biztonsági tanácsban, s hogy a közgyűlésen az orosz delegációt az államfő vezeti, aki találkozik Barack Obama amerikai elnökkel is.

Oroszország nélkül nincs béke

A múlt héten több orosz televíziós műsorból is körvonalazódott, hogy mi, és milyen éllel foglalkoztatja az orosz parlamenti képviselőket, a katonai és a biztonságpolitikai szakértőket, a diplomatákat, a hatalom felsőbb köreihez húzó újságírókat a Putyin-beszéd előtt. Kétségkívül az észak-afrikai és a közel-keleti kérdések álltak az olykor túlfűtött hangvételű, amerikai, cseh, lengyel, szír újságírókat, orosz ellenzéki civil szervezeti vezetőket is felvonultató, esetenként több órás viták középpontjában.

Az általam követett késő esti, éjszakai adások jobbára arra futottak ki, hogy az Obama-adminisztráció végre megértette: az USA Oroszország nélkül nem enyhítheti a válságokat, eddigi szövetségeseivel együtt sem képes véget vetni az ártatlanok szenvedéseinek, a menekültáradatnak. Ráadásul ezt immár Washington partnerei is tudatosítják Amerika vezetőiben. Vagy azzal, hogy látványosan keresik a kapcsolatot Moszkvával, mint például az izraeli miniszterelnök és a NATO-tag Törökország államfője, vagy azzal, hogy önálló, kétes akciókba kezdenek, miként Szaúd-Arábia. [A Szpecialnij Korreszpondent (Kiküldött Tudósító) című műsor szeptember 23-ai adásából a szavazás után talál az érdeklődő néhány jellemző részletet.]

Persze, a várható Putyin-beszéddel kapcsolatos polemizálásoknak mindig az a vége, ami a szeptember 26-ai, szombat esti orosz állami tévéhíradóban szó szerint is megfogalmazódott: egy olyan megszólalás, mint amilyenre az államfő készül, a világon mindenütt államtitok az elhangzása előtt. Mégis, talán némi támponthoz jutunk, ha megvizsgáljuk azt az interjút, amit Vitalij Csurkin, Oroszország állandó ENSZ-képviselője az orosz kormányhoz közel álló Izvesztyija szeptember 25-ei számának adott. Ebben a diplomata hat eseménysort jelölt meg azok között, amelyek miatt az utóbbi években úgymond lázassá vált a nemzetközi rendszer. A láz kezdetét

az arab tavasz, a líbiai válság, a szíriai konfliktus, az ukrajnai krízis jelezte,

elhatalmasodását pedig

az Iszlám Állam térhódítása, valamint az európai migrációs rendszer összeomlása tette nyilvánvalóvá.

„A sok problémára még akkor is bonyolult lenne megoldást találni, ha a világ legfőbb játékosainak álláspontja közel lenne egymáshoz. Ez azonban messze nincs így” – mondta az orosz diplomata, majd kifejtette, hogy a 2000-es évek elején meghatározott globális kérdések ügyében sincs érdemi előrehaladás. Közülük kiemelte:

– Felére kell csökkenteni a szegények és az éhezők számát!

– Csökkenteni kell az anya- és gyermekhalandóságot!

– Meg kell teremteni minden gyerek alapiskoláztatásának feltételeit!

– Javulást kell elérni a nemek közötti egyenlőtlenség ügyében!

Talán nem alaptalan, ha azt feltételezem, hogy az orosz államfő mindkét nagy témacsoportot érinteni fogja. Javaslattal él majd a radikális iszlám térhódításának megállítására és következményeinek kezelésére, illetve az ezeken túlmutató globális problémáknak a fenntartható fejlődést lehetővé tevő enyhítésére. Amennyiben mindent annak az üzenetnek szeretne alárendelni, hogy vége az egypólusú világnak, mert Oroszország egy másik póluson képzeli el magát, akkor egyszerűen nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja akár az egyik, akár a másik kérdéskört.

A menekültek Murmanszkon át is jönnek

Más lapra tartozik, hogy magának Moszkvának az a közvetlen érdeke, hogy a Szíriában, Irakban és Afganisztánban vérengző, a Kaukázuson keresztül, illetve az Afganisztán területéről Tádzsikisztánon át Oroszországot elérni akaró radikális iszlamistákat végre megfékezzék. Ez lehetne az első lépés az Európát immár nem csupán Délről, hanem Moszkva és Murmanszk érintésével Norvégia Oroszországgal határos legészakibb területéről is elárasztó menekülthullám csillapításához. Ezért vélhetően a szíriai kérdés áll majd a javaslatok középpontjában.

Ezt vetítette előre az elmúlt hetekben, hogy Oroszország felújította szíriai fegyverszállításait, egyúttal humanitárius segítséget is nyújtott, többek között egy menekülttábor felállításával. A Kreml hadgyakorlatokkal, közöttük orosz–kínai szárazföldi és tengeri erőpróbákkal, regionális gazdasági-üzleti konferenciákkal, bemutatókkal, a társadalmak civil szféráját érintő nemzetközi tanácskozásokkal, nem utolsó sorban erőteljes diplomáciai offenzívával nyomatékosította szándékait.

Ami a diplomáciai sürgés-forgást illeti, a teljesség igénye nélkül: Putyin szeptemberben tárgyalt a jórészt muzulmánok által lakott Tádzsikisztán, Kirgízia, Kazahsztán vezetőjével. Találkozott a Kínai Népköztársaság elnökével. Megbeszélést folytatott a Kaukázus-beli Örményország államfőjével. Munkamegbeszélésen fogadta Ingusétia vezetőjét. Moszkvában látta vendégül az izraeli miniszterelnököt, a török és a palesztin elnököt. Telefonbeszélgetést folytatott a német kancellárral, a francia és az ukrán elnökkel, az újjáválasztott görög kormányfővel, a szaúd-arábiai királlyal…

Ezen túlmenően a szeptemberben az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) élén elnöklő Oroszország a szíriai kérdést állította a figyelem középpontjába. Egyebek között áttekintették a vegyi fegyverek megsemmisítésére vonatkozó határozat teljesítését, a humanitárius helyzetet, a palesztin–izraeli kérdést. Világossá tették, hogy az USA által az Iszlám Állam ellen, Szíria jóváhagyása nélkül szervezett koalíció az elmúlt egy év alatt több mint 6500 bombázó-bevetést hajtott végre, de ez semmilyen eredményre nem vezetett. Ellenkezőleg, csak a lakosság szenvedését fokozta. Többek között angol szakértők bevonásával megtárgyalták konkrétan és általában is a terrorizmus elleni küzdelem helyzetét a világ különböző térségeiben.

Ezt tetézte szombaton a maga nemében szenzációs hír. Az Interfax, illetve a Ria Novosztyi orosz hírügynökség tette közzé, hogy Oroszország, Szíria, Irak és Irán az Iszlám Állam elleni harcot koordináló irodát hoz létre – magában Bagdadban. A szervezetet felváltva irányítják a négy ország által delegált, magas rangú katonák, hogy az együttes műveletekhez szükséges adatokat összegyűjtsék, egymással megosszák, s azonnal továbbítsák saját vezérkaraiknak. 

A szíriai ügy háttérbe szorítja az ukrán kérdést

Szíria ügyében az orosz álláspont az, hogy a BT-nek szoros ellenőrzés alatt kell tartania a folyamatokat, de minden döntést a szíreknek kell meghozniuk. Elvi kérdés, hogy ez Aszad elnök politikai sorsára is vonatkozik. A BT-nek nem dolga, hogy rendszerváltásokkal foglalkozzék. „Annál kevésbé, mert a Közel-Kelet különösen utóbbi évtizedének története azt mutatja: a kívülről erőltetett receptek az országokat káosszal fenyegetik, nem szüntetik meg, hanem elmélyítik a problémákat” – hangsúlyozta Oroszország ENSZ-képviselője.

Putyin, a CBS amerikai tévétársaságnak adott vasárnapi interjújában leszögezte: Szíriában az egyetlen legitim hadsereg Aszad hadserege, s emlékeztette a riportert arra, hogy az USA által Aszad ellen kiképzett és felfegyverzett katonák jelentős része fegyvereivel együtt lelépett, s vélhetően az Iszlám Államnál kötött ki. Ezek alapján aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy ebben a pillanatban, az ENSZ fórumain a szír kérdés lényegesen fontosabb Oroszország és a világ számára, mint – fájdalom – Ukrajna ügye. Erre lehet következtetni abból is, hogy Vitalij Csurkin arról számolt be az Izvesztyija újságírójának: az USA ENSZ-nagykövetével folyamatos a munkakapcsolata. A találkozások nem mentesek a vitáktól, de ezek messze nem olyan élesek, mint a nyilvános megszólalások. Sokat mond, hogy ehhez képest az ukrajnai konfliktus tavaly februári kezdete óta az orosz diplomata egyetlen alkalommal sem találkozott Ukrajna ENSZ-delegáltjával. Ahogy fogalmazott: „Nem volt rá szükség, de nem is vonz a feladat”.

Csurkin azonban Oroszország, illetve az Egyesült Államok elnökének várható ENSZ-szereplését másfajta megvilágításban is láttatta. Mint mondta: Vlagyimir Putyin és Barack Obama felszólalását annak a várakozásnak a jegyében teszik mérlegre a tagállamok vezetői, az ENSZ-alkalmazottak, s maga a főtitkár, hogy

a két elnök „képes lesz-e felmutatni az együttműködés perspektíváját”

a világban felhalmozódott sok-sok gonddal összefüggésben. Az ENSZ-diplomatákat nem annyira a nyugati országok és az Oroszország között egyes konkrét ügyekben kiéleződött viszony nyugtalanítja, hanem az, hogy miként hat a két állam vezetőjének személyes kapcsolata a nemzetközi együttműködésre.

Lassan egy éve nem beszélt egymással szemtől szemben a két nagyhatalom vezetője. Viszonyukat az ukrajnai helyzet, illetve az terhelte meg, hogy Oroszország 2013-ban befogadta az amerikai titkos iratok tömegét nyilvánosságra hozó Edward Snowdent. A lehetséges megbeszélésről Szergej Lavrov orosz külügyminiszter még augusztusban azt nyilatkozta: „Létrejöhet a Putyin-Obama találkozó New Yorkban, de azt Washingtonnak kell kezdeményeznie”. A múlt héten a TASZSZ orosz hírügynökségnek nyilatkozó, közelebbről meg nem nevezett, magas rangú washingtoni forrás azt mondta: a megbeszélést Putyin kérésére tartják. Moszkvában még aznap közleményt adtak ki arról, hogy Obama az, aki találkozni akar az orosz elnökkel. Mindenesetre a szkeptikusabb orosz szakértők már azt is eredménynek könyvelnék el, ha a helyzet konszolidálásában nem zavarná egymás köreit az amerikai és az oroszországi vezetés.

A húzd meg, ereszd meg – esetleg csak a színfalak mögött – vélhetően az utolsó pillanatig folytatódik. A kérdés az, hogy mi történik majd az utolsó pillanat után. #

Fotó:Jewel Samad - forrás: Index

RÉSZLETEK az oroszországi állami televízió Szpecialnij Korreszpondent (Kiküldött Tudósító) című műsorának szeptember 23-ai adásából:

VJACSESZLAN NYIKONOV az orosz parlament egyik bizottságának elnöke (a megadott linkekkel elérhető műsor 16:00 percétől): Egyelőre bizonyosan nincs szükség jelentősebb orosz erők bevetésére Szíriában. Ugyanis nem szabad túlértékelni a kemény magként mindössze húszezernyi harcost felvonultató Iszlám Állam erejét, illetve alulértékelni a velük szemben állókat. Oroszországnak nem kell átvállalnia a háború megvívásának terhét. A szíriai síita alavita katonák, megfelelő támogatás mellett, képesek erre, hiszen készek életre-halálra megküzdeni az országukért. Oroszország támogatni fogja őket ebben.

ALEKSZANDR RUCKIJ nyugalmazott tábornok, az Oroszországi Föderáció 1991-1993 közötti alelnöke (32:00): Az USA kettős játékot játszik. Támogatja Aszad elnök ellenzékét, amelyek felét az iszlámállamisták adják, miközben harcot hirdet ellenük. Meg kell érteni, hogy nem lehet félgőzzel legyőzni a terrorizmust. Ráadásul a menekülthullámmal meggyengítik Európát. Egyetlen megoldás létezik csupán. Az, amit Putyin javasol: nemzetközi összefogással, következetesen leszámolni az Iszlám Állammal.

VENIAMIN POPOV egykori líbiai diplomata, a történettudományok kandidátusa (1:04:00): Oroszország az utóbbi időszakban megszilárdította pozícióját a közel-keleti térségben. Natenjahu izraeli miniszterelnök moszkvai látogatása is jelzi ezt. Ferenc pápa szintén felhívta a világ figyelmét: Oroszország nélkül nem lesz érdemi megoldás. A moszkvai mecset avatási ünnepségén Mahmúd Abbasz palesztin vezető, továbbá Recep Erdogan török államfő egyaránt azt kérte, hogy Oroszország vegyen részt a közel-keleti helyzet krízis enyhítésében.

(1:10:00) A szíriai rendszer működési mechanizmusának kialakulását még fiatal diplomata koromban láthattam Damaszkuszban. Ez a piramis elvre épül. A piramis egyes szintjei hihetetlenül stabilak, mert nem mozdítják el onnan az embereket, a vezetőket. Lehet, hogy ez valakiknek nem tetszik, de a szíriai rendszer működőképességét évtizedeken át biztosította, és egyes részeken biztosítja még ma is, noha az USA a beavatkozásával erőszakosan meg akarja változtatni.

(1:26:40) Még néhány hónapja az USA azt hangoztatta: Oroszországot izolálni kell, hiszen a világra a legnagyobb veszélyt jelenti. Most meg azt látjuk, hogy az amerikai hadügyminiszter kezdeményezi orosz partnerével a megbeszéléseket. (Egyes hírek szerint úgy találták, hogy fontos kérdésekben egyeznek az orosz és amerikai érdekek – KDL) A külügyminiszter indítványozza: folytassunk párbeszédet. Az USA zsákutcába került a térségben, miközben ma már nem olyan jelentősek a gazdasági érdekei a Közel-Keleten, mint korábban, hiszen biztosíthatja energiaszükségleteit saját forrásból is, sőt kivitelre képes termelni. Amerika abban reménykedik, hogy beleugraszthatja Oroszországot a Közel-Keleten egy olyan helyzetbe, amit ő nem tud kezelni, s abban reménykedik, hogy Oroszország is kudarcot vall.

IGOR HOHLOV katonai szakértő, akadémikus (1:15: 40): Az amerikai politika zsákutcába jutott. Az Obama-adminisztráció végre megértette, hogy Oroszország nélkül nem oldhatja meg a szíriai helyzetet. A szíriai felderítéssel nem egyeztet, ezért gyakran csak vaktában tevékenykedik az amerikai hadvezetés. Az USA bombázóinak hat és félezer bevetése nem hozott eredményt, sőt gyakran zavart keltett az Iszlám Állam elleni háborúban. A harcok egyik abszurd vonatozása, hogy a radikálisok az iraki hadseregtől zsákmányolt kétezernyi amerikai tankkal és más zsákmányolt, illetve az olajeladásokból vásárolt fegyverekkel harcolnak. Mára az USA megelégelte, hogy Szaúd-Arábia önjáróvá lett, és azt az Iszlám Államot finanszírozza, amely ellen Washington és szövetségesei egyébként háborút indítottak.

SZERGEJ ZSELEZNYÁK, az orosz parlament elnökhelyettese (1:17.00; 1:21:30): Az amerikai politika irányított káoszra vonatkozó tervének végrehajtásával zsákutcába került. Ugyanakkor megértette, hogy ha Oroszország és szövetségeseinek mostani erőfeszítései sikerrel járnak, akkor olyan lépéshátrányba kerülhetnek, hogy akár eddigi közel-keleti befektetései is elveszhetnek. Ezért váltak nyitottabbá az orosz kezdeményezésekre.

LEONYID IVASOV nyugalmazott vezérezredes, a Geopolitikai Problémák Akadémiájának elnöke (1:22:11): Amerika perspektívái egyre rosszabbak. Az egypólusú világra vonatkozó elgondolásai elakadtak. A tőke az óceán ázsiai oldalára vándorolt. Az európaiak ki akarnak kerülni a Washingtonnak való alávetettségből. Egyre inkább felismerik, hogy Európa problémái – a kapcsolatok megromlása Oroszországgal, Ukrajna, menekültáradat – az USA magatartásából fakadnak. Afganisztánban teret nyert az Iszlám Állam és akkor még nem beszéltünk a közel-keleti kudarcokról. (1:41:00) Nem orosz katonákat kell bevetni, hanem segíteni kell az adott térségben élőket abban, hogy felvegyék a harcot, majd stabilizálni a helyzetet. Szaddam, Kadhafi példája már eléggé mutatja, hova vezet, ha valaki el akarja távolítani egy ország törvényes vezetőjét. (2:01:30) Eltelik valamennyi idő és Oroszország európai részén a televíziós műsorvezetők Szálem alejkummal köszöntik a közönséget. Ez bennünket nem tölt el rémülettel. Nálunk az iszlám világgal hagyományosan jó a kapcsolat.

ZAMIR KABULOV az orosz elnök afganisztáni különleges megbízottja (1:35:20): Ha nem támogatjuk a radikális iszlám erők ellen harcolókat Afganisztánban, illetve magukra hagyjuk közép-ázsiai szövetségeseinket, ezek a problémák nálunk jelennek majd meg. ###