Amíg elfogadjuk a kivételes helyzetekre hivatkozó magyarázkodást, addig marad az, ami van: a feudális uram-bátyám ország.

A miniszterelnök megszólalásaiban nagyítóval kell keresni – már ha egyáltalán – mondjuk az ország öt-tíz éves távlatával kapcsolatos elképzeléseket. Miközben egyik vazallusa megpendítette a minap, hogy akár 2032-ben, hetvenévesen is Orbán Viktor lehet a döntéshozó – Nem ám a parlament, vagy a kormány, hanem a jelenlegi miniszterelnök! – például nem tudunk semmit arról, hogyan vélekedik a jövőbeni Magyarországnak a foglalkoztatási, a környezetvédelmi, az energetikai, az egészségügyi, az oktatási kihívásokhoz való alkalmazkodásáról, vagy arról, hogy milyen, a társadalom egészét megmozgató programok, struktúrák, jogszabályi környezet révén akarja elősegíteni, hogy az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő milliók nagy része saját kezébe vehesse sorsának jobbra fordítását. Egyáltalán azt, hogy a földrajzi értelemben vett peremvidékek Magyarország tényleges részei maradjanak, illetve a társadalom peremére szorítottak a magyar társadaloméi.

A félelemkeltést a nyugatiak is a belső feszültségekről való figyelemelterelésre használják.

A nyugati politikusok és a média már-már isteni képességekkel ruházzák fel a Kreml vezetőit, mindenekelőtt Vlagyimir Putyint. Eszerint Oroszországból határozták meg, hogy ki nyerje az USA elnökválasztását. Moszkva áll a katalóniai események mögött. Egy hétfő esti, londoni díszvacsorán Theresa May brit kormányfő egyenesen azzal vádolta meg Oroszországot, hogy fegyverként használva az információkat, a nyugati intézményrendszert aláásva fenyegeti a világrendet, a nyitott gazdaságokat és a szabad társadalmakat. A moszkvai állami televízió közéleti vitaműsoraiban már jó ideje azzal reagálnak a hasonló támadásokra a Putyinhoz közel álló politikusok és más közéleti szereplők, hogy információs hidegháború folyik, amelynek két célja van:

Bolsevik módon, a propaganda nyelvét használva értelmezték az oroszországi forradalmat.

„Száz éve történt a nagy októberi szocialista forradalom, ami nem volt se nagy, se októberi, se forradalom. Egy külföldről pénzelt kis novemberi államcsíny volt” – jelent meg a nyegle kijelentés november 7-én a miniszterelnök Facebook oldalán, Orbán Viktor neve alatt. A száz évvel ezelőtti oroszországi eseményeket bolsevik puccsként értékelte a Terror Háza Múzeum aznap megnyílt kiállításán Tallai Gábor programigazgató is. Ezt kontrázta meg az intézmény főigazgatója Schmidt Mária:

A propagandával összekapcsolt szórakoztatóipar Oroszországot is elfoglalta. Ugyanúgy, mint Amerikában.

A „Nem forradalom, hanem puccs zajlott Oroszországban, 1917 október-novemberében” értelmezést látszik erősíteni az orosz állami tévében, a századik évforduló előestéjén, november 5-én este bemutatott film első része. Az alkotók meghatározása szerint: politikai trillert látnak a nézők. Mély elemzésre tehát ne számítson senki! A szórakoztatás a fő cél, és persze a szórakoztatásba csomagolt, a mai uralmi viszonyoknak megfelelő feldolgozás. Ami persze – minthogy felhőtlen, politikától, értékrendektől független szórakoztatás csak a szemfényvesztők szótárában létezik – együtt jár a tömegek gondolkodásának megváltoztatására irányuló törekvéssel.

Abba kellene már hagyni az önpusztító hülyítést!

Azt állítja a Heti Válasz mostani beharangozója, hogy a kétségtelenül cirkalmas elnevezésű Nagy Októberi Szocialista Forradalom valójában puccs volt. A Gergely-naptár szerinti november 7-ei eseményekkel kapcsolatban Hahner Péter szintén e fölött meditál. Azt a kérdést teszi fel a Rubicon történelmi magazin 2017/10-es számában megjelent cikkének címében, hogy „Forradalom vagy puccs?”

 A miniszterelnök érzékeltette azt a szándékát, hogy a jövőben szerepet vállalna a református egyház vezetésében.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke papos beszédet mondott a reformáció ötszáz éves évfordulóján, a Papp László Budapest Sportarénában. Protestánsok sokasága előtt nyilvánította ki, hogy Isten akaratából kormányoz, s hogy az általa vezetett megújulásban kabinetjét úgymond a „Gondviselés használta eszközként”. Mint hangsúlyozta: a kormányzati munkában „Istentől rendelt a felelőssége”.

 A béremelési kényszerből eredő feszültségek és a teljesítőképesség közötti ellentmondások darabokra szakíthatják a magyar társadalmat.

Egyre szaporodnak a jövedelmüket tűrhetetlennek tartó munkavállalói csoportok. És közülük egyre többen ismerik fel, hogy zsarolási helyzetbe kerültek, miután az alacsony fizetések és a munkahelyi szervezetlenség miatt százezrek keresik külföldön a boldogulást.

 A Marton-ügy az eddigi leghatékonyabb eszköz lett a figyelemeltereléshez, nem mellesleg a budapesti Lipótváros egyik szellemi központjának megrendítéséhez.

FELEBARÁTAIM! Miközben éjt nappallá téve keresitek a választ arra a kérdésre, hogy szexre felhívásként lehet-e értelmezni, ha valaki szexi módon öltözködik és viselkedik, azért arra is figyeljetek, hogy

átrendeződik a világ!

Az USA-t lassan megbénítják az egymást engesztelhetetlenül gyűlölő vezetők csoportjai. Bár Amerikát még ebben az állapotában is hiba lenne lebecsülni, az így keletkező vákuumba a világelsőségi szándékát épp most bejelentett Kína készül bevonulni. Kína támogatásával Oroszország elkezdi rendezni a számára fontos ügyeket, s így Moszkva lassan zarándokhellyé válik.

Minden eddiginél nagyobb tömegek kerülnek a társadalmak peremére, de most még a tőke áll nyerésre.

„Nem kérdés, hogy forradalom lesz. A nép forradalma az elnyomói ellen, mint mindig. De nem erőszakos forradalom, ezt nagyon remélem, mert akkor nem ér semmit. Az erőszakos forradalmakból általában zsarnokságok jönnek ki” – polemizált Tamás Gáspár Miklós filozófus, azaz TGM az ATV október 24-ei, Egyenes Beszéd című műsorában. Nem sok idő telt el, s a Facebookon már meg is jelentek a fanyalgó kommentek. TGM esetében, ez szinte megszokott. Bármit is mond, bármit is ír, ahhoz hasonló megjegyzésekkel fogadja megnyilatkozásait az álnevek mögé bújó trollsereg, mint amilyenekkel a minap a Mandiner.hu szemléző hasábjában megjelent cikkét:

Orbán Brüsszelnek ment neki, Vona viszont Orbánnak

Orbán Viktor miniszterelnöknek az 56-os forradalomra emlékező tavalyi ünnepi beszédében már nem szerepelt az „orosz” kifejezés. A „szovjet” szó önállóan vagy összetételben tízszer. Amikor ezt a feljegyzést írni kezdem, körülbelül két órával az idei szónoklat elhangzása után, a Miniszterelnöki Kabinetiroda még nem tette közzé a kormányfő papírról felolvasott, tehát egyébként rendelkezésre álló, teljes szövegét. Így csak a hozzáférhető videó-felvételt újrahallgatva, illetve az ugyanitt olvasható MTI-jelentést átnézve állíthatom, hogy az „orosz” kifejezés az idén is tabu volt. A korábbi korokat idéző „muszkák” viszont előjött a „labancok, németek, szovjetek” szavakkal együtt. Utóbbi ezen kívül még kétszer. Egyszer, amikor (az 1945 utáni) „szovjet uralomról” szólt, amely úgymond egy történelem nélküli térbe taszított bennünket. És még egyszer abban a mondatban, amikor Orbán Viktor felidézte 1989-et, amikor „hazaküldtük a szovjeteket”.