A Marton-ügy az eddigi leghatékonyabb eszköz lett a figyelemeltereléshez, nem mellesleg a budapesti Lipótváros egyik szellemi központjának megrendítéséhez.

FELEBARÁTAIM! Miközben éjt nappallá téve keresitek a választ arra a kérdésre, hogy szexre felhívásként lehet-e értelmezni, ha valaki szexi módon öltözködik és viselkedik, azért arra is figyeljetek, hogy

átrendeződik a világ!

Az USA-t lassan megbénítják az egymást engesztelhetetlenül gyűlölő vezetők csoportjai. Bár Amerikát még ebben az állapotában is hiba lenne lebecsülni, az így keletkező vákuumba a világelsőségi szándékát épp most bejelentett Kína készül bevonulni. Kína támogatásával Oroszország elkezdi rendezni a számára fontos ügyeket, s így Moszkva lassan zarándokhellyé válik.

A múlt héten a szaúdi uralkodó ezer fős küldöttség élén egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Moszkva folyamatos gesztusokat tesz Törökországnak, Izraelnek. A háborúba való belépésével stabilizálta a nyugat által megsemmisítésre ítélt szíriai rezsimet, hatással van Iránra, a kurdokra, következetes magatartásával a Közel- és Közép-Kelet szinte minden országára, szereplőjére.

Október 25-én, szerdán Amerika egy további szövetségesének képviselője, Németország államfője koszorúzott a Kreml falánál lévő Ismeretlen katona sírjánál. Ennek jelentőségét annak tükrében értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy az építészeti együttes alapvetően a náci Németország hadserege ellen harcolóknak állít emléket. A kölcsönösen békülékeny magatartáshoz tartozik, hogy a reformáció 500. év fordulóján Frank-Walter Steinmeier megköszönhette Putyinnak azt a támogatást, amit egy moszkvai evangélikus templom teljes felújításához nyújtott.

A német államfő kijelentette, hogy túl kell lépni a két ország közötti, elmúlt évekbeli feszültségeken, továbbá megértőnek mutatkozott a szíriai és az ukrajnai ügyekben megfogalmazott orosz felvetésekkel kapcsolatban. (Az Oroszországban ténykedő öt és félezer német cégnek immár elege van a nekik is tetemes veszteségeket okozó Moszkva elleni szankciókból. Ugyanerre panaszkodtak a minap, Szocsiban az olasz vállalatok képviselői.)

És ez csupán a jéghegy csúcsa, amely alatt csak ezen a napon más események is jelezték, hogy tényleg

több pólusúvá vált a glóbusz.

Az orosz honvédelmi miniszter például Katarban, majd az eddig szintén az USA érdekszférájához tartozó Fülöp-szigeteken tett látogatást. Hogy hogy nem, talált ott egy orosz hadihajót is.

SZÓVAL, FELEBARÁTAIM, nem biztos, hogy helyesen teszitek, ha hagyjátok, hogy egy ilyen napon elterelje figyelmeteket ezekről a történésekről például a Hír Tv Szabadfogás műsorában a szexuális erőszakról vitatkozó Karafiáth Orsolya mély dekoltázsa, a mögüle kitüremkedő keblének részletei, s kombinéjának csipkés mintázata. Az említett események ugyanis akár rövid időn belül megváltoztathatják életünk peremfeltételeit, s ezeken keresztül sorsunkat. S főleg ne feledkezzetek meg Magyarország összességében sanyarú belső viszonyairól, a mindennapjaitokat mérgező körülmények javításáról, saját és gyerekeitek ma elveszni látszó jövőjének megalapozásáról ezekben az időkben, amikor a Marton László mellettiek és elleniek ádáz vitája mintha fölösen sok időt és energiát emésztene fel! #

UTÓIRAT, AMI HOSSZABB LESZ MINT AZ EREDETI CIKK, DE ÉRDEMI ÉS SZAKMAI KIEGÉSZÍTÉSEKKEL

Eddig volt a műsorhoz fűzött széljegyzetem, amelyben a kis napi világpolitikai összefoglalót a Magyarországot mostanság elsősorban izgalomban tartó eseményekre utaló keretben helyeztem el. De mert a fenti szövegnek az első változata már megjárta a Facebookot, s ott heves érzelmeket is kiváltott, megjegyzem a következőket:

1.) Szándékom csupán az volt, hogy érzékeltessem: mintha lenne itt némi aránytévesztés. Ezzel persze senkinek az aránytévesztéshez való jogát nem akarom megkérdőjelezni.

2.) A Marton-ügy, akár szándékos volt, akár nem, akár a Habony Művek terméke, akár nem, az eddigi leghatékonyabb eszköz lett a világ és az Orbán-rendszer problémáiról való figyelemeltereléshez, nem mellesleg a budapesti Lipótváros egyik szellemi központjának megrendítéséhez. És még állami milliárdokat sem kellett felhasználni hozzá.

3.) A férfiak és nők, a nők és nők, a férfiak és férfiak egymás ellen elkövetett szexuális vonatkozású ízetlenkedését, erőszakoskodását magam is megvetem, hogy az erőszak kegyetlenebb formáit és a gyerekek ellen elkövetett bűnöket már ne is említsem. A külön- vagy egynemű felnőttek közötti kapcsolat csak kölcsönös beleegyezésen alapulhat! Bárki kezdeményezze azt, ellenállás, pláne határozott visszautasítás esetén a kezdeményezőt semmi nem jogosíthatja fel arra, hogy erőszakoskodjék!

4.) A Szabadfogás című műsorral alapvetően nincs bajom.

5.) Karafiáth Orsolyával sincs. Csupán rögzítettem a női bájakra építő látványt, ami nyilván nincs ellenére a műsor készítőinek, minthogy az is nézettségnövelő tényező. Szerintem emiatt, nem pedig megjegyzései okán szerepeltetik és fizetik a műsorban a hölgyet, akivel a kevésbé kirívó megjelenésű korábbi női szereplőket cserélte le a produkció. Vagyis üzlet ez is, bár lehet, hogy ezt nem tudja Orsolya, ami viszont elég nagy baj, ha tényleg így van. De személyesen még ez sem zavar, csupán az újságok, a televíziók, a filmek, a fotók, a plakátok hatásmechanizmusát évtizedek óta tanulmányozó, a munkám során a befolyásolási technikákra tudatosan építő és e módszereket oktató személyként nem mehettem el szó nélkül a műsor női bájakra is építő módszere, illetve a hölgy mondandója közötti ellentmondás mellett. Mert ez így együtt az egész vitát zárójelbe tette. Legalábbis szerintem.

És ha bárki azt szögezné nekem, hogy eltúlzom ezeknek a nem verbális jelzéseknek a közönségre gyakorolt hatását, annak kénytelen lennék azt mondani: a női testtel, a közönség által feltételezett női attribútumokkal való befolyásolás nem csupán a kereskedelmi reklámok sajátja. Jelen van a politikai kommunikációban is. Kezdve azzal, hogy manapság egyre több nőt állítanak a védelmi miniszteri posztra annak érdekében, hogy a nő képzetéhez kapcsolódó gyengédséggel tereljék el a közvélemény figyelmét a különben gőzerővel folyó fegyverkezésről, az agresszív terjeszkedésről. És végezve azzal, hogy egyes női politikusok – bizony mondom, tapasztaltam ezt elégszer, s olykor a képernyőkön is átjön ez –, bájaikat bevetve illegnek a közéleti fórumokon a náluk befolyásosabb férfitársaik körül.

Magyarországon – s bizonyára még sok más helyen –, immár a közéleti tévéműsorokban is, jó ideje építenek a női bemondók, a női műsorvezetők nőiességének hangsúlyozására. Sok egyéb mellett a közéleti beszélgető show-k eszköztárába bekerültek az esdeklő női pillantások, a sejtelmesre vett hanghordozás, a játékos női ujjakról készített közeliek. Az öltözékkel, a világítással túlhangsúlyozott nőies vonalak immár nem csak az időjárás jelentésekben szereplő lánykák ábrázolását jellemzik, de mind gyakrabban így alakítják ki a híradók női műsorvezetőinek, illetve a politikai műsorok női sztárjainak imázsát is. Egyszerűen abból a meggondolásból, hogy nem elég okosnak és felkészültnek lenni. A nézettség ugyanis egyre kevésbé ettől függ. Attól viszont inkább, képes-e a műsorvezető stimulálni, rejtett módon ingerelni a nézők szexuális fantáziáját.

Ha valaki cáfolni akar, javaslom, előtte kapcsolgasson egy kicsit a csatornák között. Ma még láthat olyan női műsorvezetőket és riportereket (főleg külföldi) közéleti műsorokban, akiknek televíziós megjelenésre komponálásakor nem a szexis, nem a szórakoztató vonásokat emelték ki. Az eltérő gyakorlat közötti különbség meghökkentő. Ha tudatosan vizsgálja valaki, azt fogja érzékelni: ahol a szexis megjelenés kerül előtérbe, ott nyerésre áll a szórakoztatás és a vesztes oldalra kerül a tájékoztatás. Persze, siessen, aki ilyet akar tanulmányozni, mert azt gyanítom, már nem sokáig teheti. Ugyanis a hollywoodi típusú filmek, a kereskedelmi reklámok mellett immár a politikai kommunikáció csatornáin, és a média eredetileg nem szórakoztató műsoraiból is az az üzenet árad, hogy a női bájak bevetése legális.

És ebből persze sokak – idősebbek és fiatalabbak, tanultabbak és iskolázatlanabbak – azt a hamis üzenetet szűrik ki a maguk számára, hogy a nő – sőt a fiatal, vagy kevésbé fiatal férfi, s mindinkább a gyerek – préda. Így igazolást találhatnak önmaguk számára, miért nem kell feltétlenül kordában tartaniuk ösztöneiket. Nem mentegetni akarom a vétkeiket, vagy a bűneiket, de azt már mégiscsak farizeus magatartásnak kell tartanom, hogy amikor egyszer csak napvilágra kerül, hogy a média számára létrehozott és általa közvetített mintákat a való világban élő kevesek, vagy sokak követik is, a felháborodás az egeket ostromolja. S amiként érzékelem, azok háborognak leginkább, akik az elsők között tehettek volna azért, hogy a média üzenetei ne olyanok legyenek, mint amilyenek. És persze a felháborodók között a legnagyobb számban az aljasító tartalmak buzgó és álszent fogyasztói vannak. Azok, akik a képernyők előtt élvezkedtek, amikor tiltakozniuk, utcára vonulniuk kellett volna.

Úgyhogy indulatos Felebarátaim a médiumokból, és a médiumok fogyasztói közül, közte a Facebookról, legelébb is önvizsgálatra biztatnálak benneteket! Persze, van abban igazság, amit A. Z. írt nekem az FB-n: „Akkor ehhez én hozzáadnám, hogy a globális éghajlat változás pedig pont tökmindeggyé teszi az összes politikai erőjátszmát”. Csakhogy – mondom erre én – talán addig sem kellene tétlenül ülni, mert hátha mégse! # #