Orbán, Schmidt, Gulyás a politikai piacon

Bolsevik módon, a propaganda nyelvét használva értelmezték az oroszországi forradalmat.

terrorhaza_noszf.jpg

„Száz éve történt a nagy októberi szocialista forradalom, ami nem volt se nagy, se októberi, se forradalom. Egy külföldről pénzelt kis novemberi államcsíny volt” – jelent meg a nyegle kijelentés november 7-én a miniszterelnök Facebook oldalán, Orbán Viktor neve alatt. A száz évvel ezelőtti oroszországi eseményeket bolsevik puccsként értékelte a Terror Háza Múzeum aznap megnyílt kiállításán Tallai Gábor programigazgató is. Ezt kontrázta meg az intézmény főigazgatója Schmidt Mária:

„Lenin és társai nem szocialista forradalmat hajtottak végre, hanem megbízójuk, a Német Császárság pillanatnyi érdekének feleltek meg, tehát hazaárulást követtek el. (…) Leninnek és társainak célja a kezdetektől fogva emberellenes és velejéig gonosz volt”. Aztán azt ecsetelte: annak érdekében, hogy a bolsevikok a hatalomátvétel időpontját egyértelműen forradalomként kanonizálhassák, hozzátették az októberi dátumot (???) és a „szocialista márkanevet” (???). Ezzel a „sikeres találmánnyal” a nagy októberi szocialista forradalom a politikai piacnak (???) több mint hetven éven keresztül „megkerülhetetlen termékévé” (???) vált.

Bravó! Ez aztán történészi szemlélet és fogalmazás! Mindeközben nem állítom, hogy nincs igazuk Orbán Viktor szövegíróinak, vagy Schmidt Máriának, továbbá a kiállítás megnyitásán szintén felszólalt Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezetőnek, aki a borospincék kifosztását nevezte a szerinte észrevétlenül lezajlott nagy októberi szocialista forradalom legnagyobb érdemi eseményének. De legalább ne ők utalnának arra ugyanezekben a beszédekben, hogy november 7-e „világtörténelmi jelentőséggel bírt”, vagy arra, hogy ilyen-olyan okok miatt, de mindmáig „megkerülhetetlen”.

Ám legyen így! De van abban valami elkeserítő, hogy Magyarország miniszterelnökéhez úgy társítják a végletesen leegyszerűsítő, már-már cinikus mondatokat, illetve egy múzeumban, történészi és vezető országgyűlési képviselői előadásban olyan vagdalkozás indul be, amelynek részeként az illetők kísérletet sem tesznek érdemi érvelésre, bizonyítékok citálására. Kételyük egyetlen apró szikrájának sem adták jelét. Anélkül szóltak a nagy nyilvánosság előtt – hiszen az orbáni propagandagépezet azonnal gondoskodott róla, hogy szavaik eljussanak az ország, a világ távoli szegleteibe is –, hogy meg sem kísérelték a nemzetközi, illetve az oroszországi társadalmi-gazdasági helyzetbe, továbbá az események hosszú éveken át tartó folyamatába illeszteni a bolsevikok hatalomra kerülését. Például nem beszéltek arról, hogy

– az I. világháború vége felé Franciaországtól Németországon át Oroszországig katona- és tengerészfelkelések zajlottak,

– 1918-ban és 1919-ben sztrájkok, felkelések, forradalmak törtek ki Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában és annak utódállamaiban, majd a helyzet reménytelenné válásával vörös és fehér terrorok, aztán nemsokára náci és fasiszta rendszerek jöttek létre,

– általában is véres összetűzések kísérték a világ átalakulását Mexikótól Indián, Koreán át Kínáig.

Ami pedig az oroszországi viszonyokat illeti, talán szólniuk kellett volna arról, hogy

– a cári birodalomban 1905-től forrongott a társadalom – hogy az ezt megelőző időszakkal itt és most ne is hozakodjunk elő,

– a kilátástalan helyzetbe került parasztok tízmilliói foglalták el önkényesen a földbirtokokat már 1917 előtt,

– a dúsgazdag, oligarchikus nagytőkés rétegnek már elege volt az uralkodásra alkalmatlan cárból és a félanalfabéta Raszputyin által befolyásolt családjából, magából a cári birodalmi intézményrendszerből, ezért a februári polgári forradalmat követően, amikor Lenin még Oroszországban sem volt, lemondatták II. Miklóst, majd az egymás ellen forduló elitek maguk bontották le az állam intézményeit, amelyek során a katonai puccs lehetősége is fennállt. Ráadásul a forradalmat követő polgárháborúban a vörösök ellen harcoló fehér tábornokok éveken át képtelenek voltak megegyezni közös célokban, összehangolni hadműveleteiket, egyesíteni erejüket... 

És ha már történelem és elemzés, esetleg beszélni lehetett volna Finnország (átmenetileg Lettország, Észtország, Litvánia, történelmében először: Ukrajna) függetlenné válásáról. Ezt a németek előre nyomulása mellett mégiscsak illene a bolsevikok nevéhez is kötni! Meg kellett volna említeni, hogy ez a bolsevikok által megörökölt-elfoglalt, de eredendően nem általuk szétvert állam, az állandó külső fenyegetettség miatt és közepette, kénytelen volt egy nyolcvan százalékban analfabétákból álló lakossággal ipart fejleszteni, villamosítani tíz-tizenöt év alatt, mert már készülnie kellett a többek között a Mein Kampfban beígért új háborúra, később pedig a kilátásba helyezett III. világégésre. Aztán valamit kezdeni kellene azzal is, hogy – miközben esetenként tényleg tombolt az önkény, amelynek, a kívülről jövő fenyegetettség és megtámadottság mellett, a sajátos oroszországi viszonyokban gyökerező okai is voltak  – hatalmas tömegek számára jelentett szociális és kulturális felemelkedést a bolsevikok által létrehozott Szovjetunió.

Ehhez képest ezek az emlékezetpolitikusok csak a bolsevik forradalomhoz, a bolsevizmushoz, a sztálinizmushoz kapcsolódó rémtetteket ecsetelték. Eközben mintha megfeledkeztek volna az egykoron a kereszténység nevében fellépők kegyetlenkedéseiről, a diktatúrákba torkollt polgári forradalmak vérfürdőiről, a formálódó és a beért kapitalizmus felfoghatatlan szörnyűségekkel kísért rabszolga- és (gyerek)munkás-kereskedelméről, a földjeikről, lerombolt házaikból elűzöttekről, az iszonyú gyárakba való bekényszerítésükről – amelyekben az akkor várható élettartam egyharmadáig húzták –, sőt az olcsó munkaerő érdekében rabszolgává, fegyenccé tételükről, mint az például Angliában még a 19. század második felében is törvényesen zajlott.

Érteni vélem persze, hogy miért ez az önmagukra kényszerített amnézia. A kapitalizmus kivételezettjeinek mindig készen kell állniuk arra, hogy az alávetettségben élők egyszer csak fellázadnak, és nagyobb részt kérnek a közös nemzeti vagyon magánhasználatából származó bevételekből, a társadalom egésze által létrehozott javakból. Emiatt a kivételezettek hangadóinak mindig fel kell mutatni valamilyen mumust, hogy fékezzék az alul lényegében szüntelenül fortyogó indulatok felszínre lökődését. Ennek ellenére a magára kicsit is adó, tárgyszerű értékelő nem tekinthetne el attól, amit több orosz – Leninnel nem szimpatizáló – történész, politológus, közéleti szereplő is hangsúlyozott ezekben a napokban:  

„Vannak helyzetek, amikor egy politikus nagyságát abból lehet megítélni, hogy helyesen és jól időzítve érzékeli-e a társadalmi mozgásokat, s ebből eredően magára vállalja a cselekvés felelősségét. A háború, a tömegek nyomorúsága, a kizsákmányolás brutalitása, illetve a kormányzásban keletkezett vákuum miatt szétzilált, polgárháborúval és tizennégy tőkés ország hadserege által támadott Oroszországban, illetve Szovjet-Oroszországban Lenin, majd Sztálin fellépése ilyen volt. Vagyis diktátori. Jóllehet Lenin esetében árnyalja a képet a kérészéletű, a kisebb magánvállalkozókat helyzetbe hozó  új gazdaságpolitika, amit aztán Sztálin visszanyesett. Az ellentmondások miatt legalábbis fel kellene vetni, meg kellene vitatni – vallják ezek az oroszországi gondolkodók –, hogy volt-e, s mi volt a szerepük a bolsevikoknak Oroszországnak – hetvennégy éven keresztül a Szovjetunió formájában való – fennmaradásában".

A Terror Háza (propaganda)Múzeumban „Az akció fedőneve: Lenin – Német pénzzel Oroszország ellen” című kiállítás megnyitóján fellépők azonban nem vállalkoztak az ilyen és ezekhez hasonló állítások elmélyült elemzésére, a velük ellentétes nézetet valló, akár magyarországi történészekkel való vitára. Ahhoz a módszerhez folyamodtak, amit ők maguk is kárhoztattak a bolsevikok tevékenységében. Ahogyan a főigazgató asszony említette Leninnel összefüggésben: „gyilkos logikával felismerte, hogy a világ megváltoztatásánál fontosabb annak új értelmezési keretbe foglalása, vagyis az, hogy ők magyarázzák meg és ők értelmezzék a folyamatokat. Ehhez új nyelvet, hatásos érvelést alkalmaztak. Ideológiájuk elég egyszerű volt ahhoz, hogy a legszélesebb tömegekre hathasson”.

Hát itt tartunk most! #

CÍMKÉP: A kiállítás plakátja  (Forrás: Terror Háza Múzeum honlapja)