A nép maradjon ott, ahol van! Ez a Petőfi nem lehet a mi Petőfink! Miniszterelnöki instrukciók a 2016. március 15-ei ünnepi beszéd elkészítéséhez.

TUDÓSÍTÁS: 2016. március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt vérbeli politikushoz méltó beszédet mondott Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Híveinek több ezres, hálás serege tapssal, egyetértő bekiáltásokkal, olykor ujjongással, sőt az ellenfeleket gúnyoló kacagással jutalmazta teljesítményét. A neki hátat fordító ellentüntetők Diktátor!-t kiáltó kórusának hangjai kifejezetten lelkesítették és a mellette való kiállásra sarkallták saját táborát.

BEVEZETŐ: A szónoklatot immár bárki meghallgathatja az interneten. Viszont a Bekiáltáshoz jutott az a szöveg, amelyben a miniszterelnök előzetes instrukciói szerepelnek. Ez sok mindent érthetőbb összefüggésbe helyez, ezért adjuk közre.

A BESZÉD KONCEPCIÓJA: Mindenekelőtt egy már-már vallásosan áhítatos Petőfi Sándor képével kell átszőni a március 15-ei, a Nemzeti Múzeum előtt elmondott beszéd kezdő részét. A katolikus és ortodox rózsafüzér ima első szavai adják meg az alaphangot: „Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság!” Az ima szavait eredetileg Petőfi parafrazeálta a Naplójában. Félre hát az Akasszátok föl a királyokat! Petőfi Sándorával!

Magyarországon a közpedagógusok vívják az osztályharcot.

A március 15-ei tüntetési felhívásban a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25, a Tanítanék Mozgalom 4, az Oktatói Hálózat 5, a Civil Közoktatási Platform 12 pontja melletti kiállásra szólítanak fel a szervezők. Hosszú ideig annyira semmibe vette az állami iskolákból érkező jelzéseket a kérlelhetetlen kormányzat, hogy amikor tűrhetetlenné lett a helyzet, hirtelen a legkülönfélébb szerveződések jöttek létre, amelyek mindegyike saját petíció megfogalmazásába kezdett. Mostanra aztán zavarba ejtővé lett a kínálat.

A film azt leplezi le, hogy a mindenkori diktatúrákban a sportot, közelebbről a futballt, miként állítják a politikai propaganda, a népbutítás szolgálatába.

Orbán Viktor futballal manipulálni remélt népének sugárzott tanmesét március 5-én, szombaton este az ATV. A csodacsatár című filmszatíra 1956-ban, vagyis a Rákosi-rendszer utolsó évében készült el A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Hunnia Filmstúdió műtermeiben. A Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas, érdemes művész által rendezett alkotás első képsorain zsúfolásig tele futballstadion. A pályán az aranycsapat tagjai küzdenek, élükön Puskás Ferenccel. A díszpáholy kényelmes foteljeiben az államfő, a miniszterelnök és a kormány tagjai. Mögöttük állnak, vagy a betonpadkán ülnek a talpnyalók. Az üzletemberek, a fűzfapoéták viszont még nem ott lebzselnek, hanem a nézőtér első sorában feszítenek.

Az üzletnyitvatartási népszavazási játszma újabb fordulatai azt jelzik: meghátrálásra késztethető, de legalábbis zavarba hozható a hatalom.

Mostanában új jelenségnek lehetünk tanúi. Lassacskán kiderül, hogy mégiscsak van értelme az ellenállásnak. Mégiscsak van hatása annak, ha a médiamunkások nem húzzák be fülüket, farkukat, s ha egy polgármester-választáson egy település lakói nem rémülnek meg az Országgyűlés Fideszes elnökének finom, ámbár félreérthetetlen célzásától: ne kövessenek el hibát – azaz ne szavazzanak az ellenzék jelöltjére –, mert majd megnézhetik magukat.

Az ellenséget megjelölte, de azt nem mondta meg a miniszterelnök, hogy mely országok lesznek szövetségeseink a Brüsszel és a népvándorlás elleni küzdelemben.

Egy-két kiszólástól eltekintve szikár hangvétel jellemezte Orbán Viktor február 28-ai, vasárnapi, sorrendben tizennyolcadik évértékelő beszédét. A stílus ahhoz az üzenethez igazodott, hogy veszélyben a haza. Méghozzá mint megtudtuk: annak idején a bécsi udvar rántott magával bennünket az I. világháborúba, most viszont elsősorban a Brüsszelben bolyongó liberálisok okai a fenyegető veszedelemnek. Amiként mondta: az emigránsok is azért szabadultak rá Európára, mert a brüsszeli bürokraták, az európai csúcsvezetők, a jogvédő civil aktivisták, az embercsempészek koalíciója lehetővé tette ezt.

Putyin nagyobb várakozással, Obama visszafogottabban nyilatkozott a szíriai fegyvernyugvásról, amelynek nem részesei a terrorszervezetek. Az is kérdés, hogyan viselkednek a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország új oszmanista vezetői, akiknek családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel.

Ha a menekült- és az emigránsáradat sokkolja a Magyarországon élők többségét – márpedig állítólag sokkolja –, akkor most feszült figyelem kíséri idehaza, hogy február 27-én, szombaton, 0 órakor életbe lép Szíriában a tűzszünet. Miért, miért nem, mégsem tapasztalni a felfokozott érdeklődés jeleit. Holott hosszú évek után először ez az első olyan esemény, amelynek kedvező hatása lehet a legújabb népvándorlásra. Lassan még az is megtörténhet, hogy a táborokból nem Európa, hanem egykori otthonaik felé veszik az irányt a szenvedők. De lássuk be, a túlzott optimizmus valóban nem indokolt!

A választási irodai cécó is megmutatta, hogy bárhol és bármikor számítani lehet szabadcsapatok, rongyosgárdák akciójára.

Egy frászt kellett azt valamely pártközpontból szervezni, hogy a Nemzeti Választási Iroda épületében kigyúrt emberekből álló különítmény segítsen hozzá egy küldetéstudatos nőt ahhoz, hogy meghiúsítsa a Magyar Szocialista Párt (MSZP) vasárnapi boltbezárásra vonatkozó népszavazási indítványát!

Akkor változik meg az állatokhoz való viszonyunk, amikor képesek leszünk megjavítani az emberi kapcsolatokat.

Szomorúan konstatáltam, hogy az állatkínzás elleni február 20-ai, szombati tüntetés tábláin a feliratok többsége ugyanolyan vérszomjas indulatoknak adott hangot, mint amilyenek ellen a demonstrációt szervezték. A legtöbben a „Börtönt az állatkínzóknak!” transzparenst emelték magasba. De volt, aki „A szemet szemért, fogat fogért!” – már az Újszövetségben is meghaladott, a Jézus Krisztus által elvetett elvének érvényesítését követelte.

Újhelyi képviselő félti Magyarországot a kétsebességes Európától.

Egy boldog embert láttam az ATV február 8-ai, hétfő esti adásában. Újhelyi István úgy csillogtatta leleményét, a szellemi inkubátorház kifejezést az előbb ámuló tekintetű, később finoman ironikus műsorvezetőnek, Kálmán Olgának, mint lelkes gyerek az új játékát a betoppanó idegen előtt.

Propaganda hadjárattal vádolták egymást az úgymond beteges orosz mentalitás és a kíméletlen amerikai önzés szószólói.

A NATO-katona saját árnyékát meglátva kiáltja a Ria Novosztyi oroszországi hírügynökség karikatúráján, hogy „Elkaplak!” Vitalij Povickij rajza pontosan kifejezi, hogyan viszonyulnak Moszkvában a nyugati médiumokban hetek óta zajló, Oroszország elleni hangulatkeltéshez.