Akkor változik meg az állatokhoz való viszonyunk, amikor képesek leszünk megjavítani az emberi kapcsolatokat.

Szomorúan konstatáltam, hogy az állatkínzás elleni február 20-ai, szombati tüntetés tábláin a feliratok többsége ugyanolyan vérszomjas indulatoknak adott hangot, mint amilyenek ellen a demonstrációt szervezték. A legtöbben a „Börtönt az állatkínzóknak!” transzparenst emelték magasba. De volt, aki „A szemet szemért, fogat fogért!” – már az Újszövetségben is meghaladott, a Jézus Krisztus által elvetett elvének érvényesítését követelte.

A szervezők ezt a néphangulatot közvetítették a Kövér László országgyűlési elnöknek szánt törvénymódosító javaslattal, amely szerint az állatkínzásról szóló törvényben két évről háromra, illetve háromról ötre emeljék a maximálisan kiszabható büntetések mértékét. Mert úgy gondolják, hogy így lesz igazán visszatartó ereje a törvénynek, amely Magyarországon 2004. április 24-e óta tekinti bűncselekménynek az ilyen eseteket.

Bár nyilvánvaló, hogy a történtek nagy része rejtve marad, az állatok bántalmazásának törvénnyel való tiltása következményeként 2004 és 2011 között megtízszereződött a feljelentések száma. A Szent István Egyetemen végzett okleveles kynologus, Czabán Bernadett szakdolgozata szerint, amíg 2004-ben 120 esetre derült fény, addig 2011-ben ez a szám 1288 volt. A hézagpótló tanulmányból az is tudható, hogy 2011-ben az 1288 feljelentésből 791 kutyával szemben elkövetett bántalmazással, kínzással foglalkozott. A szándékos bántalmazás az összes lakossági feljelentés 24 százalékát teszi ki. További gyakori elkövetési módok: nem megfelelő tartás (22%), mérgezés (22%), légfegyverrel történő bántalmazás (13%) elhagyás (13%).

A szakdolgozat szerzője szerint az állatkínzás miatt indult eljárások nagyjából felét megszüntették a nyomozási szakaszban.

Ezen belül a kutyák kínzása miatti feljelentések mindössze 23 százalékában született vádemelési javaslat. Az okok között szerepel a helyszínen talált kevés nyom, a feltételezett elkövető elleni bizonyítékok hiánya, az esetek túl késői jelzése, a tanúk hiánya, ami a jogerős ítéletekben is tükröződik. Az Országos Bírósági Hivatal honlapján közzétett, az Index által közölt, 2013-tól 2015 első felének végéig meghozott jogerős döntésekre vonatkozó adatok szerint az elítéltek nem egészen 5 (4,93) százaléka, azaz két és fél év alatt 26 személy kapott letöltendő büntetést. Pénzbüntetésre összesen 39 főt ítéltek, amiből 31 ítélet 200 ezer forint alatti volt, de az 1 millió forintot egyik sem haladta meg.

Ha csak a számokat nézzük, okkal türelmetlenek az állatbarátok, akik közé az először a nyolcvanas évek közepén megjelent lovas könyvem hangvétele alapján talán magamat is sorolhatom. És mégis azt gondolom, hogy az ilyen helyzetekre is érvényes a legtöbb szakértő által hangoztatott elv, hogy a börtön az esetek nagy részében csupán arra alkalmas, hogy átmenetileg elkülönítse a társadalom többi tagjától a bűnelkövetőket, de nevelő hatása enyhén szólva megkérdőjelezhető.

Főleg megkérdőjelezhető, ha az elítéltek olyan viszonyok közé kerülnek, mint amilyenek a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodnak. Ezekben 13 ezer helyen 18 ezer fogva tartottat zsúfolnak össze. De nem százezreket, ahogyan ezt a csak a bulvársajtóból tájékozódó többség gondolja! Mindenesetre így is gyakori a rabok között erőszak. A börtönökből az immár akár 12 évesen is elítélhető fiatalkorúak egy része bizonyosan képzett bűnözőként kerül vissza abba a társadalomba, amely nem igazán képes segítséget nyújtani az új életkezdéshez. Mert ezt rendkívül szerteágazó, érdemi szociális–oktatási–nevelési tevékenységgel lehetne csupán elérni – az adott helyzetben például állatmenhelyeken végzett, tartós közmunkával.

Akárhogy is forgatom, illúzió a tüntetőknek az a várakozása, hogy a még nagyobb büntetésekkel való fenyegetéstől csökken majd az állatkínzási esetek száma.

Ha ugyanis ezen múlna, akkor már 2004 óta is vissza kellett volna szorulniuk az állatkínzási eseteknek. A felvonulók azonban maguk hangoztatták, hogy az állapotok egyre tűrhetetlenebbek, egyre szörnyűbbek a kegyetlenkedések. Vagyis ők maguk teszik nyilvánvalóvá: nincs hatása annak, hogy néhányan immár tényleg rács mögé kerülnek.

De miként is lehetne hatása? Miként gondolhatják, hogy ha az eddigi maximális büntetési mérték háromról öt évre emelkedik, ezen majd elgondolkoznak azok a hirtelen haragjukban felindult személyek, vagy a lelki okokra visszavezethetően kegyetlenkedésre hajlamos, a bírósági statisztikák szerint nagyrészt még nyolc általánost sem végzett emberek, mielőtt kutyára, macskára, vagy más állatra emelnek kezet?

Ezzel együtt a felvonulásnak volt értelme. Többek között ráirányította a figyelmet a problémára. Lehetővé tette, hogy bekerüljön a téma a közbeszédbe, s az enyémhez hasonló cikkek megszületésére teremtett lehetőséget. Olyan eszmecserét indított el, amely, még ha ideig-óráig is tart,  rávilágít arra, hogy az állatkínzásban is a társadalom zavarai jelennek meg. Akár tudatában vannak ennek, akár nem, akár egyetértenek ezzel, akár nem a tiltakozók, annak tudatosításához járultak hozzá, hogy akkor változik meg az állatokhoz való viszonyunk is, amikor képesek leszünk megjavítani az emberi kapcsolatokat.

De amíg eljő ez a pillanat, jobb, ha felkészülünk arra, hogy ezen is a politikusok nyerik a legtöbbet.

A rezsim, amely a tankötelezettség tizenhat esztendőre redukálásával, a munkanélküliséggel fenyegetettségben tartással, a büntethetőség tizenkét évre való leszállításával, a háromcsapásként elhíresült törvénnyel és hasonlókkal gondolja megregulázni a páriává tett tömegeket, adott esetben az állatvédők petícióját is érvei közé fogja besorolni. Persze anélkül, hogy maguk az állatok érdekelnék, hiszen az embereknek is csupán egy kis töredékére figyelnek.

Ha a kormányoldal így tenne, nem lepődnék meg. Bár illúzióim e tekintetben sem voltak, attól mégis meghökkentem, hogy a populista játszmába a magát baloldalinak nevező Magyar Szocialista Párt azonnal beszállt. A párt honlapján Kiss László országgyűlési képviselő örömét fejezte ki aziránt, hogy sokan vettek részt a megmozduláson, és rámutatott, hogy az MSZP „folyamatos egyeztetéseket folytat állatvédő szervezetekkel, s ezek eredményeként 2015. október 21-én törvényjavaslatot nyújtottunk be, hogy az állatkínzók letöltendő börtönbüntetést kapjanak. Sajnos javaslatunkat a Fidesz elutasította, ezért 2016. január 26-án újra benyújtottuk. Reméljük a kormánypártok immár hallgatni fognak a tömegek szavára! Az MSZP álláspontja: aki állatot kínoz, annak börtönben a helye!”

De drágalátos, úgymond szocialisták! Amikor a Fidesz-kormány tizenkét évre szállította le a büntethetőséget, s amikor meghirdette a háromcsapást, akkor még egészen másként tetszettek beszélni. Ezek szerint akkor sem az elvekhez igazították a mondanivalót, csupán a pillanatnyilag hasznosnak látszó politikai érdekhez. No, nem baj! Most már legalább ezt is tudjuk. Ha más eredménye nem is lesz az állatvédők megmozdulásának, legalább abban világosan látunk, hogy következetességet az MSZP térfelén se keressen az, aki eddig még érzett némi késztetést erre! Hogy az elvekről már említést se tegyünk...#

Képek a fiatalkorúak tököli börtönéből az Indexről - A közember azt várja, hogy az elítéltek már-már angyalként kerülnek vissza a társadalomba a fegyintézetekből. A börtön - a megoldás jelszóval kampányoló, populista politikusok ezt nem is hiszik, csak cinikusak.

Címkép a tüntetés Facebook-oldaláról