A nép maradjon ott, ahol van! Ez a Petőfi nem lehet a mi Petőfink! Miniszterelnöki instrukciók a 2016. március 15-ei ünnepi beszéd elkészítéséhez.

TUDÓSÍTÁS: 2016. március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt vérbeli politikushoz méltó beszédet mondott Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Híveinek több ezres, hálás serege tapssal, egyetértő bekiáltásokkal, olykor ujjongással, sőt az ellenfeleket gúnyoló kacagással jutalmazta teljesítményét. A neki hátat fordító ellentüntetők Diktátor!-t kiáltó kórusának hangjai kifejezetten lelkesítették és a mellette való kiállásra sarkallták saját táborát.

BEVEZETŐ: A szónoklatot immár bárki meghallgathatja az interneten. Viszont a Bekiáltáshoz jutott az a szöveg, amelyben a miniszterelnök előzetes instrukciói szerepelnek. Ez sok mindent érthetőbb összefüggésbe helyez, ezért adjuk közre.

A BESZÉD KONCEPCIÓJA: Mindenekelőtt egy már-már vallásosan áhítatos Petőfi Sándor képével kell átszőni a március 15-ei, a Nemzeti Múzeum előtt elmondott beszéd kezdő részét. A katolikus és ortodox rózsafüzér ima első szavai adják meg az alaphangot: „Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság!” Az ima szavait eredetileg Petőfi parafrazeálta a Naplójában. Félre hát az Akasszátok föl a királyokat! Petőfi Sándorával!

Amikor a jakobinus hagyományokat követők veszélyeztetnek bennünket, akkor mi nem idézhetjük meg 1848 decemberének poétáját! Még hogy „Lamberg szívében kés, Latour nyakán / kötél, s utánok több is jön talán, / Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” Mindenki beláthatja: ezek a szavak itt és most nem aktuálisak. A nép maradjon ott, ahol van! Ez a Petőfi nem lehet a mi Petőfink! Most azt kell elmagyarázni:

a velejéig magyar ember olyan fajta, akit a józanság, a célszerűség, a mértéktartás jellemez, nem a lincselés, nem a vérfürdő.

Petőfi, költőként, nyilván hülyeségeket írt. Lázas is lehetett, mert megfázott. A nyomorult szállásán biztos nem volt központi fűtés. A lényeg, hogy arra helyezzük a hangsúlyt, hogy tisztes polgárok, katonatisztek, jogászok, írók, parasztok, nemzeti érzelmű munkások forradalma volt a 162 évvel ezelőtti. Nem délibábos látomásokkal eltelt filozófusok és kudarcot vallott értelmiségiek irányították az eseményeket. Nem olyanok, mint azok a mostani fölforgatók, sőt gazdaállatokon élősködő, külföldről pénzeltek, akik hagymázas szövegeikkel akarnak megmételyezni, s akik – az előzetes jelzések szerint – a téren kívül fognak hangoskodni.

A beszéd első részét annak az üzenetnek a szolgálatába kell állítani, hogy mindenki maradjon nyugton, hiszen a 2010-es Magyarországon megteremtődött a világ, amire 1848 hétköznapi forradalmárai gondoltak. De mielőtt elgaloppírozná magát valaki, figyelmeztessünk arra, hogy mindezt valójában a Történelem Ura rendezte így. S hogy a protestánsok is megszólíttassanak, ebbe a részbe szerkesszétek bele: Soli Deo gloria!

Lesznek, akik ezt az egészet tudathasadásként fogják értelmezni. Velük nem törődünk. Egyszerűen átlépünk a kukacoskodásukon. A mi víziónk szerint

a nemzet egy szívű, egy lelkű, egy akaratú.

Tudjuk persze, hogy némi nyugtalanság, morgolódás, elégedetlenség itt-ott felüti a fejét. Viszont ennek levezetéséhez a határokon kívülre irányuló csatornákat nyitunk. Első kapavágásként mindjárt az elején azzal köszöntjük a Lengyelországból érkezett „légiót”, hogy a magyarok mellettük állnak abban a küzdelemben, amit hazájuk függetlenségéért, szabadságáért vívnak. „Üzenjük Brüsszelnek: több tiszteletet a lengyeleknek!”

Ezen előbb ők, a lengyelek is meg fognak hökkenni, de bízhatunk a szabadságharcos öntudatukban. Különösen azokéban, akik időről időre idejönnek. Természetesen tudjuk, hogy az Európai Tanács elnöke a pártcsaládunkhoz tartozó jobbközéppárti volt lengyel miniszterelnök Donald Tusk, s hogy ő is Brüsszelben székel. De majd előtte kimagyarázkodunk. Ahogy mondani szoktuk: ráérünk azon gondolkodni, hogy miként kelünk át a folyón, ha már odaértünk…

Tusk is volt kormányfő. Meg fogja érteni, hogy valamivel csak le kell vezetni az országon belül felhalmozódott feszültségeket. És erre még mindig nincs jobb ürügy, mint a menekültválság. Persze, ostobaság volt, hogy Szíjjártó Peti már azt nyilatkozta: oka fogyottá vált az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás. Bárhogy is alakul, nekünk továbbra is ezt a vasat kell ütni. Az eddigieknél is nagyobb hangerővel és indulattal kell beszélni arról,

milyen veszélyeket rejt magában a brüsszeli kozmopoliták által szított népvándorlás.

Terrorizmus, antiszemitizmus, törvényen kívüli városnegyedek létrejötte, zsinagógák felgyújtása, asszonyainkra és lányainkra vadászó bandák garázdálkodása… A Szíjjártó gyereknek meg szóljatok oda, hogy máskor ne beszéljen hülyeségeket!

Petőfivel szólva újból és újból azt a kérdést kell feltennünk, hogy „Rabok legyünk vagy szabadok?” Mert ma egyetlen nép sem lehet szabad, ha Európa nem az. Márpedig a mi közös otthonunk nem szabad. Hogy az USA miatt-e? Na, nem. Az USA-t hagyjátok békében! Elég lesz, ha csak annyit mondunk: Európában tilos kimondani, hogy ma nem menekültek érkeznek, hanem népvándorlás fenyeget. Mi persze bátran kimondjuk. És ezt hosszan ecseteljük annak jegyében, hogy „Tisztelet a bátraknak!” Ez legyen a pulpitus felirata is! A felszólító mód jelét ne felejtsétek el feltüntetni a lózung végén! A múltkor is kihagytátok valamilyen jelmondatból, a sajtó meg rajtam élcelődött…

Minthogy annyit korholtak már érte, hogy megbontom Európa egységét, hangsúlyozni fogom, hogy Európa egységének helyreállítása érdekében kell tömörülnünk. Ez az egység persze – az én értelmezésemben – valójában a különálló nemzetállamok egységét jelenti. Annak érdekében, hogy

ne nyeljen el bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője.

Ehhez képest vár ránk magyarokra, a közép-európai nemzetekre, hogy átírjuk ezt a nekünk szánt sorsot, mert az itt a kérdés, amit a költő is feltett híres versében, hogy „Rabok legyünk vagy szabadok?” Hogy sok itt a képzavar, a logikátlanság, sőt a tudathasadás? Na ebből aztán elég legyen! Csak írjatok bele minden olyan mondatot, kiszólást, ami a tömeg szívének kedves lehet! Úgy, ahogyan szoktátok…

UTÓIRAT: Mindez természetesen kitaláció, bár aligha áll távol a valóságtól, minthogy benne a beszéd konkrét mondatai érvei jelennek meg egy-egy megjegyzés kíséretében. Az viszont tény, hogy a kormányfő szemerkélő esőben, hajadonfőtt adta elő a szónoklatot. A vége felé már kénytelen volt homlokáról, s hajáról hátrasimítani a lepergő vizet, ami nem hűsítette, inkább növelte indulatainak hőfokát. Ezúton is hadd kívánjunk neki mielőbbi szerencsés kilábalást a borítékolható megfázásból! #

CÍMKÉP: Orbán Viktor bátor beszédét mondja - Fotó, Index: Németh Péter