A baloldali ellenzék az elmúlt években elmulasztotta, hogy szembenézzen azzal a helyzettel, ami a főváros hosszú SZDSZ–MSZP-s kormányzásának időszakában alakult ki, s amit a közember így összegez: Budapest egyre élhetetlenebb.

Nincs kétségem aziránt, hogy a fővárosi közgyűlési képviselők közvetlen választásának megszüntetése a Fidesz gőzhenger további előre nyomulását szolgálja. Okkal mondhatja az MSZP-s Bárándy Gergely, hogy „a fővárosi választási rendszer megváltoztatása egy törvény által megvalósított választási csalás, minthogy e nélkül a Fidesz képtelen lenne többséget szerezni a Fővárosi Közgyűlésben”. A jobbikos Hegedűs Lorántné sem alaptalanul állítja, hogy „a Fidesz lépéskényszerben van, mert attól tart, hogy elveszíti többségét a fővárosban”. Bizonyára Schiffer András, az LMP frakcióvezetője is alaposan végiggondolta mielőtt így fogalmazott: „alaptörvény-ellenes az önkormányzati törvény június 10-ei módosítása”.

Minden eddiginél véresebb, egyre több polgári áldozatot követelő harcok folynak Kelet-Ukrajnában, miközben elkezdték kiküldeni a szombati kijevi elnöki beiktatásra a meghívókat. Megkezdték egy ukrán-amerikai közös hadgyakorlat előkészítését is, viszont a jelek szerint ez nem akadályozza a még szorosabb orosz-amerikai űrkutatási együttműködést.

Miközben Kijevben a megválasztott elnök, Petro Porosenko a június 7-ei, szombati beiktatására készülnek, Ukrajna autonómiát követelő keleti megyéiben folytatódik a kijevi kormányzati retorikában terrorellenes műveletnek nevezett katonai akció. Ebben már több mint 300 „terroristát” semmisítettek meg az ukrán biztonsági erők a kelet-ukrajnai Donyeck megyében – jelentette be június 3-án kedden Vladiszlav Szeleznyov, a műveleti csoport szóvivője.

Ezzel szemben a harcokról a luganszki és a donyecki területen készült orosz televíziós tudósításokban arra helyezik a hangsúlyt, hogy lakóházakat, óvodákat, iskolákat, parkokat, középületeket érnek légi- és tüzérségi támadások, amelyeknek számos polgári áldozata van. Az orosz média annak is nagy teret szentel, hogy csak nagy nehézségek árán tudják evakuálni a térségből a gyerekeket. A napokban megtörtént olyan is, hogy az ukrán hadsereg az egyik város katonai ellenőrző pontjáról fordított vissza gyerekekkel tele autóbuszt.  

A gázfegyvert az oroszok ellen fordíthatják az ukránok. Az erre való felkészülés jegyében az orosz állami médiában megkezdődött az ukrán helyzettel kapcsolatos esetleges stratégiaváltás előkészítése. Ez a következtetés adódik az elmúlt két-három nap orosz televíziós műsoraiból. (A cikk végén a hétfői fejlemények.)

Mindenekelőtt arra kell felkészülnie az orosz félnek, ha Ukrajna továbbra sem utalja át a gázszállításokért kifizetetlen – az oroszok szerint – három és félmilliárd dollár hétfőn délig esedékessé vált negyedrészét. A Gazprom az összegnek egy New Yorki-i bankon keresztül történő beérkezését szabta feltételként ahhoz, hogy hétfő délután folytassa a nyugati közvetítőkkel zajló ártárgyalásokat.

Ha az ukránok nem fizetnek, akkor a Gazprom leállítja a gázszállítást Ukrajnába. Kevesebb energiahordozót pumpálnak a Nyugat felé vezető vezetékekbe, ami azzal fenyeget, hogy az ukránok – amint ez már megtörtént – egyszerűen megcsapolják a területüket behálózó csöveket. Ebben a helyzetben az ukrán vezetők feltehetően az eddiginél is erőszakosabban kísérlik meg, hogy rávegyék a nyugati kormányokat az Oroszország elleni keményebb fellépésre. Mert ettől a kétségbeesett lépéstől remélhetik, hogy úgy-ahogy stabilizálhatják ingatag pozíciójukat.*

Az ukrán vezetés által várhatóan szándékosan tovább élezett helyzetre való felkészülés jegyében az orosz médiában befolyásos újságírók, parlamenti képviselők, katonai és más szakértők a következőkkel álltak elő az elmúlt napokban:

Az első indulat a hajléktalan semmirekellőket illette. A második annak szólt, hogy már megint tárva-nyitva lesznek a kukák. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a kulcsok nem csak a lakatokat, hanem a lépcsőházi kapukat is nyitják. Végül mindenki átment kukába.

Lőn, hogy a társasház szeméttároló konténereiben egyszeriben túl sok lett a hulladék. Ahogyan a hetek múltak, mind hamarabb teltek meg a tartályok. Egy hónapra rá, a dühös tulajdonosok egy része már a közös képviselőnő fejét követelte, aki ugye nem intézkedik. A kutyasétáltató kisebbség, amelynek tagjai, az egymással szóba sem álló többséggel ellentétben, a ház ügyeiről is óhatatlanul szót váltottak, megegyeztek abban: több kukát kell rendeltetni a közös képviselővel, akinek persze magától is lehetne ennyi esze.

Bár a filmet megelőzhette, vagy követhette volna egy Kazahsztánnal foglalkozó beszélgetés, Bolgár Györgytől eltérően korántsem nevezném kultúrbotránynak „A gyermekkorom égboltja” bemutatását. Több nyitottságot, Elvtársak!

Bolgár György kultúrpolitikai botránynak nevezte a Klubrádió előző napi Megbeszéljük című műsorában, hogy az úgymond közszolgálati Duna tévé bemutatott egy kazah játékfilmet a 25 év óta egyeduralkodó Nurszultan Nazarbajev életéről a saját önéletírása alapján.

Nos, láttam filmet, bár egészen az utolsó snittekig fogalmam sem volt arról, hogy a kazah elnök gyerek- és ifjúkorát jeleníti meg. Véletlenül kapcsoltam a Dunára, ahol már legalább öt perce ment az egzotikusan kietlen tájon játszódó történet, amely egy a mi felfogásunk szerint elképesztően egyszerű körülmények között élő keleti család mindennapjait mutatja be. A főszereplője egy értelmes kisfiú, aki bensőséges kapcsolatban áll a bölcs szeretetet sugárzó idős nagymamával. Később is annyira lebilincselt a hús-vér karaktereket megjelenítő, a II. világháború előtti, alatti és utáni Szovjetunió előttünk szinte ismeretlen keleti tájain játszódó film, hogy mindvégig a csatornán ragadtam.

Orbán Viktor pálfordulásait tekinti át az írás. A magyar kormányfő személyiségének lényegéből ered, hogy újból és újból hátat fordít korábbi szövetségeseinek. Ám ennek következményeit még a protestáló értelmiségiek és a politikai ellenfelek sem mérték fel teljesen, hogy a választók tudathasadásos tömegeiről már ne is beszéljünk.

Nincs hiábavalóbb dolog, mint azt követelni Orbán Viktortól, hogy ezt vagy azt tegye meg. Nem fogja megtenni! Ő csak olyan dolgot tesz meg, amit Orbán Viktor gondolt ki. Mert elviselhetetlennek tart bármit, ami őt a legcsekélyebb mértékben korlátozná.

Rég felhívták erre a figyelmet azok, akik fiatal korától ismerték. Elég, ha a dr. Kende Péter: A Viktor című könyvében fellelhető, az iskoláskorú Orbánt megszállottságig akaratosnak mutató sztorikat idézzük fel. Ugyanebben a kötetben az őt az egyetemen tanító Kéri László visszaemlékezése szerint: „Ez a fiú komolyan el tudott keseredni elsőéves hallgató korában, amikor alkotmányjog órán értesült róla, hogy csak az lehet az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki született amerikai állampolgár, tehát hogy van korlát előtte az életben.”

A Jobbikot Oroszország legjobb szövetségesének és barátjának nevezte egy ismert orosz közéleti szereplő abban a vasárnapi televíziós vitában, amelyben az ukrán választások utáni helyzetről vitatkoztak a résztvevők, s arról, mi akadályozza az oroszoknak a nyugat felé való közeledését.

A francia szélsőjobboldali Marine Le Pen és a Jobbik Magyarországért Oroszország legjobb szövetségesei és barátai. A mondat az orosz állami televízióban, a tegnapi Voszkresznij Vecser (Vasárnap Este) című műsor 1 óra 4. percének 32. másodpercében hangzott el az Orosz-ukrán Információs Központ igazgatója Oleg Bondarenko szájából. Azzal összefüggésben hozta elő a témát, hogy az európai parlamenti választásokon a jobboldali-konzervatív erők előretörése következtében, szerinte, Brüsszelben már szeptembertől háttérbe szorulnak a Washington ellenőrzése alatt álló pártok (sic!), ami az Ukrajna miatti Oroszország elleni Európai Uniós szankciók feloldásához vezethet.

A könyv sok olyan esetet ismertet, amelyből az derül ki: a lovakkal foglalatoskodó parasztok és hadseregbeli kiképzők tudatlansága, tapasztalatlansága, durvasága, rosszindulata megannyi ló életét keserítette meg.

A lovak, s a lovaglás iránti vonzalmamat értékelő ismerősöm révén hozzájutottam Balassa György császári és királyi nyugalmazott huszárszázadosnak A ló nevelése és idomítása című, 1901-ben kiadott munkájához. Örömmel nyugtáztam, hogy saját, először 1987-ben megjelent szerény kötetem, A lovaglás alapjai szemlélete megegyezik a szakíró felfogásával. Könyvem utolsó bekezdésének a csaknem végzetes lovasbalesetem leírását záró mondata – „Egyre gondolok csak: nem a ló, én voltam a hibás.” – lényegében megegyezik a Balassa könyvének 52. oldalán olvasható tanítással: „Ha a ló elfajul, akkor nem a ló a hibás, hanem rendszerint az ember.

Ott és akkor csupán vele kapcsolatban horgadhatott fel bennem a kérdés: „Saját elveidet rád alkalmazva, vajon mit szólnál hozzá, ha leköpnélek?”

Ma délelőtt, Ferencvárosban, a Gabona utcában megpillantottam Gaudi-Nagy Tamást, amint egy szürkés-kopottas személyautó körül matatott. Igen, azt a Gaudi-Nagyot! A volt országgyűlési képviselőt, aki kidobta az Európai Unió zászlaját a magyar Parlament ablakán, most meg – amint hírlik – arra készül, hogy az ismét Európai Parlamentbe tartó, az Európai Unió ellen ágáló Morvai Krisztina tanácsadója legyen.

Áder János a parlament alakuló ülésén nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a szabadság megteremtésében sikeresek voltunk, egyedül a jólét tekintetében lehet hiányérzetünk. De mi végre ez a kinyilatkoztatás?

Igen erősen fogalmazott Áder János köztársasági elnök a parlament alakuló ülésén. Többek között azt mondta, hogy a Nemzeti Választási Bizottság megállapításait és az Alkotmánybíróság döntéseit követően „senki sem kérdőjelezheti meg a választások tisztaságát, választási rendszerünk alkotmányosságát, a leendő kormány legitimitását.”

Már miért ne kérdőjelezhetné meg mindezt bárki? Legfeljebb jogi következményei nem lesznek, s az illető magára marad a véleményével. De akkor ezt kellett volna mondania az államfőnek. Ehelyett egyfajta tévedhetetlenséget kölcsönzött annak, ahogyan a helyzetet megítéli.