Oroszország: A Jobbikon át Nyugatra

A Jobbikot Oroszország legjobb szövetségesének és barátjának nevezte egy ismert orosz közéleti szereplő abban a vasárnapi televíziós vitában, amelyben az ukrán választások utáni helyzetről vitatkoztak a résztvevők, s arról, mi akadályozza az oroszoknak a nyugat felé való közeledését.

A francia szélsőjobboldali Marine Le Pen és a Jobbik Magyarországért Oroszország legjobb szövetségesei és barátai. A mondat az orosz állami televízióban, a tegnapi Voszkresznij Vecser (Vasárnap Este) című műsor 1 óra 4. percének 32. másodpercében hangzott el az Orosz-ukrán Információs Központ igazgatója Oleg Bondarenko szájából. Azzal összefüggésben hozta elő a témát, hogy az európai parlamenti választásokon a jobboldali-konzervatív erők előretörése következtében, szerinte, Brüsszelben már szeptembertől háttérbe szorulnak a Washington ellenőrzése alatt álló pártok (sic!), ami az Ukrajna miatti Oroszország elleni Európai Uniós szankciók feloldásához vezethet.

Bár a vasárnapi ukrajnai elnökválasztással foglalkozó, helyenként meglehetősen indulatos vita résztvevői ezen a ponton kifejezetten figyelmesen hallgatták a fiatal igazgató fejtegetéseit, a Jobbikkal kapcsolatos bejelentésre természetesen nem kapták fel a fejüket. Bennem, a magyarországi nézőben azonban nem csak az idéződött fel, hogy nemrégiben mekkora figyelmet kapott az orosz televíziós híradásokban Marine Le Pen moszkvai látogatása, de immár igazolva láttam azokat a szóbeszédeket is, amelyekben a Jobbik oroszországi kapcsolatait emlegették az elmúlt hónapokban. Még ha a jobbikos EU-parlamenti képviselővel, a Kovács Bélával kapcsolatos kémkedési vádat – az eddig nyilvánosságra került tények és a hírszerzési ügyekben járatos szakértők véleménye alapján – nem is tartjuk hitelesnek, ezek után okkal feltételezhető, hogy Kovács valóban tevékenykedhetett orosz lobbistaként az EU különböző szervezeteiben.

Ám a lobbizás Brüsszelben megszokott tevékenység. Azzal ugyan jócskán van baj, hogy a kijáró emberek a színfalak mögött ténykednek, de ezért nem az oroszok kárhoztathatók. A zavarosban halászó nyugati cégek, a velük kéz kezet mos alapon együttműködő politikusok és bürokraták alakították átláthatatlanná a rendszert. Momentán a Kreml urai inkább abban lennének érdekeltek, hogy a nyugathoz való közeledési törekvéseiket minél nyilvánosabban demonstrálhassák. Oroszországot ugyanis olyan kapitalista államként szeretnék elfogadtatni a világgal, amelynek alapja a keresztény erkölcs, s általában a konzervatív értékek. Moszkva arra hivatkozva kopogtat egyre türelmetlenebbül a nyugati intézmények ajtaján, hogy Oroszország az egyik legjelentősebb, a társadalom hagyományos értékeit magáénak valló állam, amelynek meghatározó pártja, a putyini Jegyinaja Rosszija (Egységes Oroszország) természetes szövetségese a nyugati jobboldali-konzervatív politikai szervezeteknek.

Csakhogy Oroszország útja a nyugat felé Ukrajnán át vezet. A közeledésre irányuló orosz próbálkozásokat gazdasági és az ezzel szorosan összefüggő geopolitikai-katonai érdekellentétek akadályozzák. Vlagyimir Putyin orosz elnök többek között arról beszélt az ezer külföldi nagyvállalat képviselőjének részvételével megrendezett múlt heti szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon, hogy az a benyomásuk: Oroszország nyugati határainak közvetlen közelébe akár férkőzni az USA által vezetett NATO. Az fel sem vetődik, hogy nekünk is lehetnek a térségben érdekeink – panaszolta Putyin. Pedig Ukrajna sorsa számunkra életbe vágó kérdés. Az orosz hadiiparnak például 240 ukrán céggel van termelési kapcsolata. De mikor felvetjük, hogy az Ukrajnát érintő eszmecserékbe vonjanak be bennünket, rendre azt a választ kapjuk: nem rátok tartozik. Szóban sok biztató ígéret elhangzik. Viszont, ha azt kérjük, hogy legalább egy papírdarabra írjuk le az elhangzottakat, visszautasítják.

A vitát, amelyben ezek a mondatok elhangzottak, az amerikai CNBC tévétársaság műsorvezetője irányította. Jellemző, hogy még az elfogultsággal aligha vádolható tengerentúli televíziós is bólogatással nyugtázta, hogy az orosz elnök elfogadhatatlannak tartotta mindenekelőtt Ukrajnával kapcsolatban az Oroszország érdekeit figyelmen kívül hagyó nyugati magatartást. Pedig a vitát vezető Geoff Cutmore nyilván maga is tudta, hogy az Ukrajnában lévő palagáz kitermelésében érintett nyugati cégek – köztük a jelenlegi amerikai alelnök fia érdekeltségének – törekvései határozzák meg a nyugat Ukrajnával összefüggő Oroszország-politikáját, s hogy emiatt állítja be mumusként Oroszországot a nyugati média nagyobb része – amint ezt orosz közéleti személyiségek és publicisták oly gyakran hangoztatják. És emiatt történhet az – amint egy Budapesten tartott múlt heti eszmecserén hallhattuk –, hogy Ukrajna és Oroszország viszonyában a nemzetközi jogi előírásokat és megállapodásokat csak akkor kérik számon, amikor ez a nyugatiak érdeke, ám rendre figyelmen kívül hagyják azokat az egyezségeket, amelyek nem nekik kedveznek.

Márpedig, ha csak a vasárnapi ukrajnai elnökválasztást tekintjük, most épp azt az „apróságot” hagyják figyelmen kívül a nyugati elemzők, hogy Ukrajna nem prezidenciális köztársaság, vagyis általános választások hiányában a februárban puccsal hatalomra került kormány legitimitása jottányit sem változik. Ennek tudatában a cikk elején idézett, az orosz állami televízió Vasárnap Este című műsorában vitatkozók meglehetős iróniával taglalták, hogy a csokoládékirály, Petro Porosenko megválasztása feltehetően csupán az országot két évtizede rabló ukrán oligarchák közötti erősorrendet módosítja, de a kormányzóképességet aligha. Emellett például továbbra is rejtély, hogy Ukrajna - más kiadásai mellett - miből fizeti ki a 3,5 milliárd dolláros Gazprom-tartozást, meg a gázvásárlási előleget, amihez az oroszok immár mintha tényleg ragaszkodnának. Ráadásul Kelet-Ukrajnában – amely lényegében kimaradt az elnökválasztásból – szombaton aláírták az Új-Oroszország nevű független állam létrehozásáról szóló megállapodást.

A helyzet ingatagságát akarván szemléltetni, a vasárnap esti televíziós vitában résztvevők egyike, az orosz politikai élet odamondogató fenegyereke Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz liberális-demokrata párt vezetője tartalékos ezredesi hadi öltözéket húzott magára. Ehhez képest csupán abban reménykedhetünk, hogy a szentpétervári konferencián Putyin elnök újból amellett tett hitet: Oroszország abban érdekelt, hogy Ukrajnában végre béke és nyugalom legyen, s hogy a nyugati határoknál – amelyek túloldalán több millió orosz él – rendeződjék a helyzet. Ezért az orosz fél kész együttműködni az új ukrán hatalmi tényezőkkel.

Persze, általában kettőn áll a vásár. Ukrajnát illetően viszont jóval több mint kettőn!

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: