A baloldali ellenzék az elmúlt években elmulasztotta, hogy szembenézzen azzal a helyzettel, ami a főváros hosszú SZDSZ–MSZP-s kormányzásának időszakában alakult ki, s amit a közember így összegez: Budapest egyre élhetetlenebb.

Nincs kétségem aziránt, hogy a fővárosi közgyűlési képviselők közvetlen választásának megszüntetése a Fidesz gőzhenger további előre nyomulását szolgálja. Okkal mondhatja az MSZP-s Bárándy Gergely, hogy „a fővárosi választási rendszer megváltoztatása egy törvény által megvalósított választási csalás, minthogy e nélkül a Fidesz képtelen lenne többséget szerezni a Fővárosi Közgyűlésben”. A jobbikos Hegedűs Lorántné sem alaptalanul állítja, hogy „a Fidesz lépéskényszerben van, mert attól tart, hogy elveszíti többségét a fővárosban”. Bizonyára Schiffer András, az LMP frakcióvezetője is alaposan végiggondolta mielőtt így fogalmazott: „alaptörvény-ellenes az önkormányzati törvény június 10-ei módosítása”.

A módosítás lényege: a fővárosi közgyűlést – a továbbra is közvetlenül választott főpolgármester mellett – a 23 kerületi polgármester és 9 listás képviselő alkotja a jövőben szemben azzal, hogy eddig pártlistákra szavaztak a választók. Az ellenzéki álláspont szerint: a csupán technikainak látszó módosítás miatt a főváros parlamentjében ezentúl nem érvényesül arányosan a szavazók pártpolitikai hovatartozás alapján kifejezett akarata.

Az ellenzéki országgyűlési képviselők nyilván maguk sem hitték, hogy ellenvetéseikkel lényeges változtatásra bírják a parlamenti kétharmadot. Ráadásul az országgyűlési vitában elhangzott hozzászólásaikkal, vagy az azt követő sajtónyilatkozataikkal csak azt érték el, hogy a szavazókban sommás véleményt alakítsanak ki: „Tehát kevesebb ingyenélő csépeli majd a szót a fővárosi közgyűlésben. Nagyon helyes!”

Az ellenkező előjelű hatásnak legalább két oka van. Az egyik, hogy az utolsó pillanatban megtett bírálatok nem csak a kormányzó pártra hatástalanok, de a politika iránt érdeklődők mozgósítására sem alkalmasak. Ehhez jóval több időre van szükség. A másik ok az, hogy az ellenzék ebben az esetben is azt a hibát követte el, amit immár négy éve minden nap, szinte minden témával kapcsolatban: nem tartalmi oldalról közelíti meg és elemzi a helyzetet, hanem szervezeti, személyi, pártpolitikai szemszögből. A szavazók többségének nézőpontjából felettébb érdektelenek azok az okfejtések, amelyek nem közvetlenül hozhatók összefüggésbe napi tapasztalataikkal.

Ami a fővárost illeti, a mai baloldali ellenzék az elmúlt években elmulasztotta, hogy szembenézzen azzal a helyzettel, ami a főváros hosszú SZDSZ–MSZP-s kormányzásának időszakában alakult ki, s amit a közember így összegez: Budapest egyre élhetetlenebb. Tudom, hogy egy-egy kerület, egy-egy részében számos ellenpéldát lehetne felhozni ezzel az állítással szemben, de az általános megítélésen ez nem változtat: a balliberális oldal mindmáig adós az enyhén szólva is ellentmondásos Demszky-korszak nyilvános értékelésével. És mert adós ezzel, sokan bizalmatlanok iránta, a választók megmaradt hitelét folyamatosan feléli.

Ennek az adósságnak része, hogy az ellenzék nem figyelt fel arra, vagy legalábbis nem reagált rá erőteljesen, amiről Tarlós István jó pár éve így nyilatkozott: nem lehet a fővárost irányítani, ha 23 felé húznak a kerületek. Mintha a fülük botját sem mozgatták volna erre a jogos felvetésre a fővárosi baloldali ellenzéki politikusok. Pedig akkor még lett volna idejük, hogy választóik elé álljanak a helyzet elemzésével, a kezelésére vonatkozó javaslataikkal.

Lett volna idejük, hogy feltárják, s megbeszéljék az emberekkel, hogy a rendszerváltás után hibás megoldás volt 23 kerületi királyságot létrehozni Budapesten, amelyek vezetői nem hogy a nagyberuházások, a plázák helyének kijelölésében, a sportpályák felszámolásának kérdésében nem képesek megegyezni, de még olyan egyszerűnek látszó ügyben sem tudnak dűlőre jutni, mint a parkolási szabályok egységesítése. Lett volna idejük, hogy szétnézzenek a világban, s például feltegyék a kérdést: „Mi lehet az oka annak, hogy miközben a német egyesítés után Lipcsében nagy mértékben központosították a városirányítást, addig a rendszerváltozás utáni Budapesten épp az ellenkezője történt?”

A jelek szerint az ellenzék nem készült arra, hogy a FIDESZ egyszer levonja a következtetést az elmúlt negyedszázad tapasztalataiból, illetve a főpolgármesteri helyzetértékelésből, s most úgy tesz, mintha váratlanul érte volna a kormányzó pártnak a saját érdekeit is szem előtt tartó lépése. Holott ennek már korábban markáns előjelei voltak. Az elmúlt években a Fidesz – nem csak Budapesten – alaposan leszűkítette a kerületi önkormányzatok mozgásterét. Megfosztotta őket az adóbevételek nagy részétől, államosította az iskolákat, a kórházakat, központosította az okmányirodákat és így tovább. A fővárosban a tegnap elfogadott törvénymódosítással fejezték be a munkát: a közgyűlésben ezentúl végképp minden úgy történik, ahogyan ők akarják. Magára vessen az ellenzék, amely most – saját korábbi mulasztásai miatt – meglehetősen hiteltelenül kesereg efölött, miközben kénytelen tudomásul venni, hogy tovább fogyatkozik az aktivistáival betölthető, a párt egészének működtetése szempontjából is fontos, ilyen-olyan tiszteletdíjas képviselői helyek száma!

#