BEKIÁLTÁS: Gatyára vetkőzve

Az újbarbárok veszik át a világ fölött az uralmat – amint Márai és Dahrendorf is előrevetítette.

orban_viktor_es_david_cornsteinalfahir.jpg

Sokakkal ellentétben nem ért meglepetésként, amikor a New York Times nyomán napvilágra került, hogy David Cornstein, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lenge öltözékben múlatták az időt azon a különgépen, amelyen a Trump-Orbán találkozóról jöttek visszafelé. Ahogy ebben a kapitalista világban a politikai-gazdasági hatalmi posztokat megszálló sereglet viselkedik idehaza és külhonban – amiről legfeljebb álmodhatott az államszocializmus nómeklatúrája –, abba ez bőven belefér. A konkrét ügyben óhatatlanul mémek születtek, ami miatt a 444.hu elverte azok készítőin a port. Ezért, hogy szó ne érje a ház elejét, mert mások úgy ítélnék meg, hogy gusztustalanul elrugaszkodom a valóságtól – amint azt e portál szerint a szekszárdi MSZP mémkészítője tette –, pontosan idézem az internetes újság ezzel kapcsolatos, eredeti közlését:

«Cornstein nem nagyon fogta vissza magát, amikor az Orbánhoz fűződő személyes kapcsolatáról kérdezte a Times. Elmesélte például, hogy amikor hazafelé repültek a Trump-találkozóról a miniszterelnök különgépén, akkor – hogy is adjam ezt vissza magyarul – a hosszú naptól kimerült két férfi „alsóneműre vetkőzött, szunyókált és trécselt a kanapékon”.»

Az elfogultan neoliberális, vagy milyen, magyarországi portál, amely a mainstreamnek tekintett New York-i értékek egyik legfőbb hazai apostola, ugyanebben az összefoglalóban maga is szörnyülködik Cornstein úr bárdolatlanságán, s főleg azon, mennyire alkalmatlan a demokratikus elvek képviseletére, s hogy lényegében egy húron pendül Orbán Viktorral, amikor a korrupcióról és a jogállam leépítéséről van szó. Ez nagy csalódás a 444.hu számára, amelynek szerkesztői – három évtizedes hagyományai vannak ennek a magyarországi neoliberális oldalon – mindent szentnek tekintenek, ami az USA-ból jön.

Minthogy sosem akartam elkendőzni magam elől sem, hogy a demokrácia tűzzel-vassal való terjesztése jegyében mennyi gaztettet vitt végbe a magát a világ csendőrének tekintő washingtoni kormány csak azóta, hogy megszűnt a kétpólusú rend, azaz összeomlott a Szovjetunió, engem nem ért meglepetés. Sem akkor, amikor ifjabb George Bush kormányzása alatt mondvacsinált okokból kezdődött meg Irak szétverése, sem amikor Barack Obama az arab tavasz égisze alatt lángba borította Észak-Afrika egynémely országát és főleg Szíriát, sem amikor Donald Trump adminisztrációja elkezdte kivéreztetni Venezuelát. Meglepetés csak azokat érhet, akik komolyan veszik, hogy a szabadság, a demokrácia terjesztésének, a kiszemelt, pechjükre gazdag nyersanyag-lelőhelyek fölé, vagy geopolitikai szempontból fontos területekre települt népek úgymond felszabadításának elfogadható ára a milliónyi halálos áldozat, a sok millió ember földönfutóvá tétele, az országok sorának romhalmazzá változtatása csak hogy tovább hízzon a tőkés mogulok vagyona és fennmaradjon a kapitalista világ legfejlettebb országaiban a mások kirablásával megteremtett társadalmi béke.

Ha voltak is illúzióim a rendszerváltozás időszakában, az azt követő esszéim bizonyítják, hogy gyorsan feleszméltem: a neoliberális köntösbe öltöztetett, rasszista nyugati barbárság akkor is a fasizmust testesíti meg, ha azt a képmutató, kettős értékrendet valló fejlett tőkés országokon kívülre exportálják. Méghozzá annak a gondolatnak a jegyében, amit a minap Krausz Tamás nyomán idéztem Max Horkheimertől:

„Aki a kapitalizmusról nem akar beszélni, hallgasson a fasizmusról”, s amit így parafrazáltam: „Aki a fasizmusról akar beszélni, annak a kapitalizmusról is szólnia kell!”.

Ehhez képest az olyan neoliberális műhelyekben, mint a 444.hu is, még mindig értetlenkednek, ha azt tapasztalják, hogy a Ralph Dahrendorf által az 1990-es évek elején „A modern társadalmi konfliktus” című munkában megjósolt módon az újbarbárok veszik át a világ fölött az uralmat. Dahrendolf – de más nézőpontból akár Marxot vagy Lenint is emlegethetném itt –, nem hagy kétséget aziránt, hogy ezek nem egyszerűen a harmadik világ országaiból, a perifériákról árasztják el a civilizációnkat – amint azt a fehér ember hajlamos feltételezni –, hanem a nyugati társadalmak termelik ki őket magukból. Ahogy Márai Sándor is leírta 1952-ben, a Naplójában a manapság az interneten sokat idézett, a majdani hazai viszonyokra utaló mondatot: És, ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt, sunyi parasztok.”

És itt is vannak, minthogy a kapitalizmus hozza felszínre, s mutatja meg őket immár teljes pőreségükben idehaza csakúgy, mint Amerikában. Tessék csupán belenézni az HBO-n most vetített olyan sorozatokba, mint az „Utódlás”, „A legharsányabb hang”, a „Milliárdok nyomában”, „Az erényes Gamstone-ék”, meg a többibe! Ezek valóságos vagy valósághű szereplői szintén szabadjára engedik az ösztöneiket a bunga-bungi pia- és kokópartikon. Egymást is lépten-nyomon megalázzák a legdurvább módokon. Papokként szentségtelenítik meg az istenhitet. Ha kell, gyilkosságokat is elkövetnek és megrendelnek annak érdekében, hogy milliárdokat zsebeljenek be. Közben péeresek, ügyvédek, pénzügyi szakértők hadát foglalkoztatják, hogy eltussolják a kisembereken átgázoló módszereiket, kétes ügyleteiket, a gazdaság és a politika minden szintjét áthálózó korrupciót, és ájtatoskodva meséljenek a népnek arról, milyen szent életet élnek a (nyugati) szabadság meg a demokrácia védelmében.

Az HBO amerikai, fizetős mozicsatorna a leggazdagabbak által történő vagyonelszívás miatt világszerte, így az USA-ban is, rohamosan csökkenő arányú közép- és felsőosztálybeliekből verbuvált közönség számára, amely az öntörvényű viszonyok következtében egyre inkább megfosztódik a művelődési lehetőségektől, a műveltségtől. A prémium kábel és műholdas televíziós médium alighanem azért ömleszti rájuk ezeket a feldolgozásokat, mert a mögötte munkálkodó csúcsértelmiség, amely maga is a rendszer része, feltehetően riadóztatni akar: ha nem hagytok, hagyunk fel a gátlástalansággal, a szent kapitalizmusunk elveszhet. Erőt kell vennünk magunkon, meg kell reformálni a viszonyainkat, különben nekünk annyi lesz a civilizációk küzdelmében! Fel kell adnunk a világunk egyik alapvetését, miszerint

ha az első milliárd akár bűntettekkel terhes megszerzését sikerül megúsznod, utána bármit megtehetsz, ha nem teszel keresztbe a hasonszőrűeknek! Ha bekerültél a gazdasági és politikai hatalom gyakorlói közé, esetleg csupán a holdudvarukba tartozónak ismernek el, akár gatyára is vetkőzhetsz a kormánygépen!

Nem véletlen, hogy a globális kapitalizmus egyik szócsöve, a New York Times tárta fel Orbán és  Cornstein, a bunkó gyémántkereskedő különös öltözékben zajlott utazását. Ugyanez a periodika, más amerikai neoliberális médiumokkal együtt, immár rendszeresen cikkez Orbán viselt dolgairól. Talán mert attól tart, hogy a bulvársajtón keresztül ellenőrizhetetlenül legalizálódik az általa képviselt mentalitás. Ezt korábban nem kötöttek az HBO-ért, s a hasonló tartalmakért nem fizető közemberek orrára, s ezzel lelepleződik a kapitalista csúcsréteg kifelé mutatott, álszent értékrendje. Nyilvánvaló persze, hogy egy fecske – vagyis a magyar kormányfő – nem idézhetne elő végzetes változásokat, ha egyébként abban a közegben eleve nem lennének adottak ehhez a feltételek. Viszont a lumpen mentalitás hordozója, a világnézetét alsógatyájához hasonlóan váltogató Orbán Viktor épp megfelel annak a célnak, hogy egy létező hús-vér politikuson keresztül – aki ráadásul a borzongatóan különös, fél-ázsiai–fél-európai viszonyok képviselőjeként ábrázolható –, megmutassák, milyen romboló társadalmi hatása lehet az ösztönösség elszabadulásának, s akár példa is statuálható vele.

Emiatt csöppet sem csodálkoznék azon, ha hamarosan azt a képet is borzadállyal közölnék a világlapok, amelyen Orbán az állítólagos egyházának szertartásrendjére is fittyet hányva, a hamisan kolostornak nevezett hivatala puccos erkélyének kövére térdelve mímel imádkozást a szabad ég alatt, háttérben a bazilika kupolájával, egy nehéz sorsú személyt is felhasználva a szemfényvesztéshez. Ráadásul teszi ezt az általa megvetett város, Budapest felett, ugyanazon a helyen, ahol a cigányzenésszel szokta húzatni a nótát magának. No, de ne menjünk ilyen messzire! Mert még csak véletlenül sem akartam párhuzamba állítani az évekkel ezelőtti, most kirobbantott Borkai-ügyet Orbán közelmúltbeli imádkozó pózával, a fehérvári huszárok és a nők kapcsolatáról való gajdolásaival, még kevésbé az amerikai nagykövet és a miniszterelnök fura magatartásával azon a honvédséginek hazudott kormánygépen. És, hogy ez az egész tényleg a kapitalizmus régi-új arculata lenne, annak még a feltételezésétől is elhatárolódom. Ha mégis ilyen érzése támadt volna a nagyérdeműnek, előre mosom kezeimet… #

orban_viktor_es_nick_vujicic_2019-10-25_fotoov-oldalfacebook.jpg

ZÁRÓKÉP: Nick Vujicic, az egyik legismertebb keresztény motivációs tréner október 25-én Orbán Viktorral közösen imádkozott a háttérben egy dolmányos varjúval, amit akár szarkának is nézhet az ember, a jobb oldalon a Szent István bazilika kupolájával, ami az igen gondos beállításra utal (Fotó forrása: Orbán Viktor oldala / Facebook)

CÍMKÉP: Orbán Viktor és David Cornstein itt szalonképes öltözékben (A fotó forrása: Alfahír)