A nyugati tudatipar által uralt, agyonmanipulált, globális médiatérben elveszett a bizalom a rengeteg hazugság miatt.

Ha focidrukker, s pláne orosz, akkor az ugrálni szokott a metró mozgólépcsőn. Egyszerre ezt a két sztereotípiát is erősítette a Klubrádió október 25-ei, reggeli adásának hírszerkesztője, aki fontosnak tartotta, hogy beszámoljon a Rómában az orosz szurkolókat két nappal korábban (!) ért szerencsétlenségről. A Labdarúgó Bajnokok Ligája keretében sorra került AS Roma–CSZKA Moszkva meccsre tartó drukkerek alatt elszabadult a mozgólépcső. Sokan megsebesültek, egy személynek egyik lábát is amputálni kellett. A hírszerkesztő közelebbről meg nem nevezett beszámolókra hivatkozva azt állította: „úgy tudni” az orosz szurkolók ugráltak.

A Kreml az elrettentésben bízik: támadás esetén a komputerek elindítják a rakétákat.

A közép- és annál kisebb hatótávolságú rakéták fejlesztésére már korábban megszületett a döntés az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai kongresszus által jóváhagyott költségvetésben rég szerepel az erre szánt összeg – állította október 24-én Vlagyimir Putyin orosz államfő a Moszkvában tárgyalt Giuseppe Conte olasz kormányfővel együtt tartott sajtótájékoztatón.

A kárpátaljai magyarok ügyében mással üzent a kormányfő Kijevnek.

Egy kettészakított Magyarország képét közvetítették a televíziók október 23-án. Az Echo TV-n Orbán Viktort és népét, az ATV-n az ellenzéki szónokokat hallgatta a tömeg. Aligha vették sokan a fáradságot, hogy párhuzamosan nézzék az adásokat. S minthogy értelemszerűen nem egy pódiumon, nem egymással szemben állva, nem azonos csatornán láthatták őket a választók, a mai ünnepen is folytatódott az egymás melletti elbeszélés. Ugyanolyan ellentétek feszülnek magyar és magyar között ma is, mint – egyes szónoklatok történelemhamisító kijelentéseivel ellentétben –, amilyenek 1956-ban feszültek. 

Orbánék maffia-felvilága, a magyar polip a rendszerváltáskor alapozódott meg.

„Amiatt éreztem hibásnak Magyar Bálint okfejtését, mert ezúttal is rejtve hagyta azt az úgymond apróságot, hogy a kelet-európai – és benne természetesen a magyar – rendszerváltozás eleve magában hordozta mindazt, aminek ma többségünk riadt tanúja, sőt elszenvedője. Az egykori, magát liberálisnak tekintő politikus az én szememben akkor lenne hiteles, ha megvallaná a 2018-as rádióhallgató előtt, hogy az az időszak alapozta meg az Orbán-rendszer erkölcsi, sőt törvényi normákon is átlépő gyakorlatát, amelynek ő tevékeny részese, sőt élharcosa volt.” Háromhetes adósságom, hogy a jegyzetlapra rögzített soraimat értelmezzem. De talán nem is baj, hogy október 23-án, a felkelés, a forradalom évfordulóján került elő a cetli. Így akár különös jelentést is kaphat az alábbi esszé.

Hónapok óta nagy nyomás nehezedik rá, hogy lépjen végre.

Ukrajnai elleni gazdasági szankciókról rendelkezett Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője. Az ukáz a bevezetőben Ukrajna barátságtalan, a nemzetközi jognak ellentmondó cselekedeteivel, az Oroszországi Föderáció polgárainak és jogi személyiségeinek korlátozó intézkedéseivel, a nemzeti érdekek védelmével indokolja a lépést. Egy korábbi jogszabályra hivatkozással behozza a képbe az Amerikai Egyesült Államokat is.

Bizonyára leszámolt azzal, hogy valaha is kedvelni fogja őt a Nyugat. Az alábbi cikknek különös aktualitást ad, hogy megírása után hozták nyilvánosságra: az USA felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló, 1987-es megállapodást. Azt pedig már korábban bejelentették, hogy 2012 helyett csak 2023 végére számolják fel az amerikai vegyifegyver-készletet.

Az orosz államfő ismét megpendítette a „Mindenre el vagyunk szánva”-gondolatot. „Mint mártírok jutunk a mennybe, az ellenfelek pedig egyszerűen kilehelik a lelküket, mert még meggyónni sem lesz idejük” – mondta Vlagyimir Putyin október 18-án, Szocsiban, a Valdaj Klub tizenötödik összejövetelén egy esetleges megelőző, orosz atomcsapással kapcsolatos felvetésre reagálva. Putyin orosz részről kizárta a preventív csapás lehetőségét, ugyanakkor kijelentette: „Mi csak arra az esetre készülünk atomfegyver bevetésére, és ezt meg is tesszük, ha meggyőződtünk arról, hogy a potenciális agresszor csapást mér a területünkre. Már útban vannak a rakéták felénk, és ezek fogadására indítjuk a mieinket az agresszor irányába”.

A pravoszláv egyházat is hadrendbe állították Ukrajnában.

Október 15-én, hétfőn az Orosz Pravoszláv Egyház szinódusa megszakította az eucharisztikus kapcsolatokat a Konstantinápolyi Patriarchátussal. A döntés a belorussziai Minszkben született. Ennek értelmében (a moszkvai) Kirill patriarcha által irányított klerikális közösség tagjai nem áldozhatnak, nem keresztelkedhetnek, köthetnek házasságot a Konstantinápolyban (Isztambulban, az egykori Bizáncban) székelő I. Bartholomeos fennhatósága alá tartozó templomokban. Beleértve az észak-görögországiakat, a sok itteni szigeten lévőket, köztük a krétaiakat, a makedóniai Athosz-hegyi kolostort, továbbá a nyugati görög, orosz és ukrán diaszpóra templomait. A minszki döntés azokat az ukrajnai parókiákat is érintheti, amelyek a jövőben a Moszkvai Patriarchátust elhagyva a konstantinápolyihoz csatlakozhatnak. Ez utóbbi, végső esetben, ötmillió hívet érinthet, s adományaik új csatornákba való terelését jelentheti.

Az unió nem a jóság és a jogok megtestesülése, hanem az elitek paktuma.

Az Európával kapcsolatos hiedelmeinkkel szembesít Böröcz József: Az EU és a világ című könyve. Amit végső összegzésként én levontam belőle: az Európai Unió nem a jóság és a jogok megtestesülése.

Az oroszok is beszálltak a média- és kémháborúba.

Döbbenetes bejelentést tett Igor Giorgadze, Grúzia korábbi állambiztonsági minisztere egy október 4-ei moszkvai sajtótájékoztatón: Donald Trump amerikai elnökhöz fordult, hogy rendeljen el nyomozást a grúz főváros, a Tbiliszi közelében lévő Richard Lugar laboratóriumban folyó, embereken végzett, tömeges halálozást okozó kísérletek miatt.

A Kossuth-címerben megtestesült nézeteik miatt kellett bűnhődniük az 1849-es honvédség tagjainak.

Hogyan is kérdőjelezhetném meg azok őszinteségét, akik koronás címeres zászlókkal emlékeztek meg tegnap az aradi vértanúkról? Itt az interneten is sokan osztottak meg olyan illusztrációkat a tizenhármakról, akik mellett, vagy akiken apró, koronás címeres magyar zászlóval jelezték a kivégzettek közötti néhány magyar nemzetiségűt. De sajnos, azt kell mondanom: mintha a posztolók nem egészen értenék annak a küzdelemnek a lényegét, amelynek mártírjai voltak a kivégzettek.