Bizonyára leszámolt azzal, hogy valaha is kedvelni fogja őt a Nyugat. Az alábbi cikknek különös aktualitást ad, hogy megírása után hozták nyilvánosságra: az USA felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló, 1987-es megállapodást. Azt pedig már korábban bejelentették, hogy 2012 helyett csak 2023 végére számolják fel az amerikai vegyifegyver-készletet.

Az orosz államfő ismét megpendítette a „Mindenre el vagyunk szánva”-gondolatot. „Mint mártírok jutunk a mennybe, az ellenfelek pedig egyszerűen kilehelik a lelküket, mert még meggyónni sem lesz idejük” – mondta Vlagyimir Putyin október 18-án, Szocsiban, a Valdaj Klub tizenötödik összejövetelén egy esetleges megelőző, orosz atomcsapással kapcsolatos felvetésre reagálva. Putyin orosz részről kizárta a preventív csapás lehetőségét, ugyanakkor kijelentette: „Mi csak arra az esetre készülünk atomfegyver bevetésére, és ezt meg is tesszük, ha meggyőződtünk arról, hogy a potenciális agresszor csapást mér a területünkre. Már útban vannak a rakéták felénk, és ezek fogadására indítjuk a mieinket az agresszor irányába”.

Az elnök nem először érzékeltette, hogy Oroszország – a fegyverzetfejlesztés mellett – lelkileg is felkészült arra az esetre, ha agresszió áldozata lenne. Az orosz állami tévében, Világrend – 2018 címmel, március 25-én vetítették azt a másfél órás, dokumentarista elemekre épülő portréfilmet, amelyben Vlagyimir Putyin orosz államfő ezt a meghökkentő kijelentést tette: „Minek nekünk olyan világ, amelyben nincs Oroszország?” Ezt a mondatot egy ideje, akár naponta többször is bejátsszák az orosz állami tévé műsorait hirdető reklámblokk részeként. Ám ezzel ellentétben Putyin elnök, Lavrov külügyminiszter és más oroszországi vezetők rendre együttműködési készségüket fejezik ki különböző megnyilatkozásaikban.

A Nyugat kettős mércével mér

A mostani konferencián Putyin jóindulattal beszélt Trump amerikai elnökről. Partnerekként, legföljebb versenytársakként, de – az USA nyilvánosan meghirdetett legutóbbi katonai stratégiájával ellentétben – nem ellenségként szólt az Oroszországot négy éve újabb és újabb szankciókkal szorongató nyugati hatalmakról. Mint ezek képviselői mondják: a szankciók az (egyébként bizonyítatlan – KDL) kíbertámadások, a Szkripal-ügy, s főleg a Krím miatt vannak. Mert – ami az utóbbit illeti – úgymond tűrhetetlen, hogy a 21. században egy ország egy másiktól – történetesen Ukrajnától – területet csatoljon el.

Ám ezzel az érveléssel az a baj, hogy amikor a nyugati hatalmak maguk rendezték és rendezik át a térképeket a két Németországtól a volt Csehszlovákián, Jugoszlávián, Irakon, Líbián át Szíriáig –, hogy Izraelt ne is említsük –, abban semmi kivetnivalót nem találtak és találnak. Kizárólag a Krím 2014-es oroszországi visszavétele a gond. Annak az autonóm köztársaságnak a visszacsatolása, ahol – minthogy az államfőt nem tudták megölni az őt Kijevből menekülésre kényszerítő, amerikai irányítással ténykedő puccsisták – az akkor még hivatalban lévő Janukovics ukrán elnök kérésére, vagyis formálisan jogszerűen, jelentek meg az orosz csapatok. Hozzá rövid időn belül elsöprő népszavazás erősítette meg az Oroszországhoz való tartozás igényét. Eközben a Jugoszláviából, aztán Szerbiából kiszakított immár Észak-Macedónia NATO-felvétele elől, a népszavazás eredménye ellenében, épp a mostani péntekről szombatra virradó hajnalra hárították el a jogi akadályt. És talán emlékszünk még arra is, hogy Magyarországon leszállították a szavazási küszöböt ugyanezen okból…

Nyilvánvaló, hogy a Krím körüli hangulatkeltés, meg a többi csupán a népámítást szolgálja. A Nyugatnak azt a több évszázados törekvésének elfedezését, hogy rátegye a kezét az oroszországi erőforrásokra. Csakhogy amíg például Napóleon egy huszáros rajtaütéssel, Hitler egy villámháborúval akarta elfoglalni Moszkvát és az orosz területeket, s amíg az 1920-as évek elején a polgárháborúban a vörösök ellen harcolókat kívülről igyekeztek katonai beavatkozásokkal támogatni a nyugati hatalmak, a kilencvenes évektől módszert váltottak. Az USA vezetésével lényegében annektálták Kelet-Európát, s immár Ukrajnát is beleértve, a NATO égisze alatt fokozatosan építettek ki egy Oroszországot harapófogóban tartó északtól nyugaton át délig húzódó, egybefüggő katonai hídfőállást. Ezzel párhuzamosan pedig a gazdasági kivéreztetés eszközét vetették be. Innen nehéz megítélni, milyen következményekkel, de annyit bizton állíthatunk: Oroszország gazdasága nem mutatja az összeomlás jeleit.

A szél soha nem nyugszik

Ám előttem Putyin optimizmusa is túlzásnak tűnik fel. A Valdaj-konferencián csupán a nyugati világ belpolitikai harcaival, a Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépéseinek hercehurcáival, az amerikai demokraták és republikánusok választási küzdelmével magyarázta az oroszellenes megnyilvánulásokat. Az államfő különféle fordulatokkal adta elő, hogy nem kell ezek miatt nyugtalankodni. Egy kínai kérdezőnek – aki szerint „Az erdő nyugalmat szeretne, de a szél nem hagyja neki”– például azt mondta: „Az időjárás változékony. Eljön az az idő, amikor a szél is megnyugszik”.

Megnyilatkozásait többé-kevésbé ismerve hajlok arra, hogy sokáig maga is azt hitte: eljöhet a szélcsend korszaka; együttműködésre szóló ajánlatait méltányolják a nyugatiak. Szavaiból akár arra is következtethetnék, hogy ezt az álmát talán még ma sem adta fel. De igen erősek a kételyeim. Miután gyakorlatilag folyamatosan zajlik a lejárató kampány ellene és környezetével szemben, s miután a NATO lényegében hidraként veszi körbe országa határait, egy nála kevésbé felkészült ember sem gondolhatná komolyan, hogy nem az évszázados nyugati törekvések betetőzését, Oroszország erőforrásainak ellenőrzés alá vonását tűzték ismét napirendre a tőkés hatalmi központokban. Következésképp, úgy vélem: a Nyugat kettős mércéjével szemben Putyin kettős játszmát folytat.

– Egyrészt együttműködési készségét fejezi ki az orosz államfő. (Ahogyan ezt tették a cári trónon ülő elődei az 1815-ben megalakult Szent Szövetség keretében. Ahogyan tette ezt Lenin, majd Sztálin a két világháború között, a lélegzethez való jutás érdekében a forradalom exportjáról való lemondással vagy az olyan gesztusokkal, mint a Horthy-Magyarországnak a 48-as zászlók visszaadása. Amiként a szovjet vezetés megpróbálta sikertelenül elérni a békés egymás mellett élést az 1948-as Sztálin–Zsdanov doktrínával a gyarmattartók és a gyarmatok viszonyaiba való beavatkozástól való tartózkodásra tett ígérettel, ami aztán a kínai–szovjet konfliktusok forrása is lett. Mert, amint erről Samir Amin ír az Eszmélet című folyóirat 117-ik, 2018-as tavaszi számának 32-33. oldalán: Szovjet-Oroszországnak a kapitalista világrendszerről való lekapcsolódását a nyugati imperializmus nem tűrhette el. Az események végül az 1938-as müncheni szerződésbe torkolltak. Ezzel a „demokratikus” hatalmak lényegében szabad kezet adtak a náci Németországnak a kelet felé való terjeszkedésre. 1945 után is a Nyugat döntött úgy, hogy véget vet a háború alatt kialakult együttműködésnek. A nyugati hatalmaknak ezen az eltökéltségén, például Kuba ügyében, a Hruscsov–Kennedy együttműködés, vagy az ezt követő Brezsnyev-időszak fegyverzetkorlátozási megállapodásai sem változtattak lényegesen. Utólag mindennél jobban bizonyítja a Nyugat imperialista törekvéseit Oroszországgal kapcsolatban, hogyan verték át a naiv Gorbacsovot, miként használták bábfiguraként a végén talaját vesztett Jelcint.)

Putyin visszafogott, bár az idén olykor már az erőt is hangsúlyozó médiabeli és nyilvános konferenciákon való megszólalásai, illetve a diplomáciai csatornákon, beleértve a gazdasági diplomáciát és az üzleti projektekért folyó aktivitást, az együttműködési hajlandóságot hivatottak demonstrálni. Ugyanúgy, mint ahogyan ez a birodalmi Oroszország (a Szovjetunió) történetét mindig is jellemezte. De nem hihetjük, hogy a jelenlegi orosz vezető nem gondol mindarra, amiről fentebb zárójelben tettem említést! Éppen ebből következhet az ő kettős játszmájának másik része.

– Másrészt tehát az orosz elnök mind gazdasági-technikai, mind lelki értelemben erősíti az ország ütőképességét, amit időről időre demonstrál is. Ennek részei az ország egységének erősítésére hivatott demonstrációk, mint például a Nagy Honvédő Háborúban elesettek fényképeivel történő, országszerte, sőt külföldön megtartott egyenként több százezres, sőt több milliós tömegeket megmozgató „Halhatatlan ezred”-felvonulások, s megannyi tömegrendezvény. Részei a nagyszabású szociális és egészségügyi programok, vagy épp a hatalmas hadgyakorlatok, egyáltalán Oroszország sikeres szíriai szerepvállalása. A Kreml időről időre bemutatja, hogy a puskaport is szárazon tartja, ahogyan ez a birodalmi Oroszország (a Szovjetunió) történetét mindig is jellemezte. Itt és most, konkrétan a moszkvai vezetés olyan fegyverzetrendszereket fejlesztet ki és állíttat hadrendbe, amelyeknek épp csak elkezdődtek a nyugati kísérletei. Ez utóbbival kívánja ellensúlyozni országának a tőkés nagyhatalmakéhoz képest igencsak szerény – Támadó háborút semmiképpen sem megalapozó! – gazdasági teljesítményét, illetve azt, hogy az USA katonai költségvetésének tizedét képes csupán fegyverkezésre fordítani.

Minden szereplő szemfényvesztő

Ezek után a mi dolgunk „csupán” annyi, hogy ne hagyjuk magunkat sem a nyugati, sem a putyini szemfényvesztéstől elvakítani!

– Egyrészt ne higgyük el azt az időről időre visszatérő, nyugati sugalmazást, hogy az orosz tömegek ukmukfukk szembefordulnak az elnökkel, az általa fémjelzett rendszerrel! Például fogadjuk fenntartásokkal az olyan híradást, mint amit épp ma, október 20-án hozott nyilvánosságra a Napi Gazdaság, az orosz-magyar gazdasági kapcsolatokat egyszer már hazavágott, Magyarországnak kiheverhetetlen anyagi károkat okozott  jelszó parafrázisát címként használva: „Putyin konyec?” Eszerint „Vlagyimir Putyin 18 éves rendszere iránt megingott a bizalom”. Na ja! Tegnap még kétharmados népszerűség, mára meg mindez a porban. Van ilyen persze, de én óvatosságra intenék. Túlságosan élénken élhet még az emlékezetben a Putyin előtti idők anarchiája, ami erős központi államhatalom híján bármikor visszatéréssel fenyeget. Elég belenézni az oroszországi híradók bűnügyi riportjaiba, amelyek bőven tálalják a kisemberek vagy épp az állam kárára történő mesés vagyonra szert tett csalók, kiskirályok, ipari méretekben természetkárosítók bűneseteit, az aranyifjak minden szabályra fittyet hányó, szándékos közlekedési kihágásokkal akár Moszkva központjában is emberéleteket követelő grasszálását, hogy meggyőződjön arról, mi vár rá egy újabb szmuta, az orosz történelemben rendszeresen visszatérő, úgymond zavaros időszak eljövetelekor.

– Másrészt, hogy újból rámutassak erre, azt se feltételezzük, hogy Putyin olyan naiv lenne, mint amilyennek mutatja magát! Áltathatjuk magunkat, de nem hihetjük, hogy csak épp az orosz államfő és környezete ne gondolna arra, amire fentebb már utaltam: a Nyugat hosszú távú, könyörtelen törekvése Oroszország piacának, erőforrásainak megszerzése. Kétségtelen, hogy 1991 decemberében új fejezet kezdődhetett volna. A Szovjetunió szétesésével sokan hitték, még többekkel elhitették Oroszországban és világszerte, hogy nem lesz többé akadálya annak, hogy Oroszország betagozódjék a nyugati országok közösségébe. Ezen a helyen most ne is említsük az eltérő történelmi feltételrendszert és pályaívet, ami például Kelet-Európa Nyugathoz való felzárkózását sem teszi lehetővé! Gondoljunk csupán arra, hogy a nyugati vállalatok mennyire példátlan rablásba kezdtek – Oroszországban is! A gazdaság ott végképp padlóra került, a nyomor tömegessé vált, az évszázadokon át töretlen alvilág soha nem látott erőre kapva, a hirtelen keletkezett újgazdagokkal, a nyugatiakkal összejátszó oligarchákkal együtt kíméletlenül fosztogatta az országot, délen pedig polgárháború dúlt. Jelcin elnök második kampányát már amerikaiak irányították amerikai pénzen.

A nyugatiak fékezhetetlen triumfálása vitustáncba torkollt. Törvényszerűen jönnie kellett egy erőskezű embernek, hogy kirántsa Oroszországot a demokrácia nevében rászabadított anarchiából. Ez a személy Putyin lett, aki a szabadrablás helyett a nagy többség számára élhető kapitalizmusban gondolkodott, és az erőforrásoknak az orosz állam által történő ellenőrzésében a féktelen nyugati érdekeltségekkel szemben. És feltehetően ma is ezt az alapvetően kapitalista programot akarja megvalósítani. Talán ő sem érzékeli, amit csak marxista kutatók mondanak ki manapság, hogy ez fából vaskarika: a kapitalizmus itt-ott reformálható, de alapvetően az ember és a természet végletekig való kizsákmányolására építő sajtossága nem megváltoztatható.

Azt azonban nem gondolhatjuk komolyan, hogy az a személy, aki a szovjet hírszerzés élvonalából került az államfői tisztségbe, s aki eddig – bárhogyan is gondolkodik valaki róla mint emberről – rendkívüli teljesítményt nyújtott a posztján, ne számolna azzal, hogy őt is át akarják verni, ahogyan ezt Gorbacsovval tették. Ezért inkább abban gondolkodhat: ő lesz az, aki átver másokat. És nem törődik vele, hogy ezért gyűlölik és lejáratják. Az orosz történelem ugyanis arra tanítja: Oroszország élén nem számíthat arra, hogy – a tehetetlen bábokon kívül, mint amilyen Gorbacsov, illetve a második periódusos Jelcin volt – bárkit is isteníteni fog a Nyugat. #

CÍMKÉP: Putyin orosz államfő a Valdaj Nemzetközi Vitaklub 15. értekezletének plenáris ülésén, Szocsiban. A klub az első összejövetel helyszínéről kapta a nevét (Forrás: Kremlin.ru)

FEJLEMÉNY: Az Egyesült Államok felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodást (INF), arra hivatkozva, hogy Oroszország megsérti az 1987-ben aláírt egyezményt, jelentette október 21-én az MTI. Tegyük hozzá: hivatalos amerikai megnyilatkozásokból, illetve a Pentagon éves költségvetéseiből kitűnik, hogy a 2012-es határidőre az USA nem semmisítette meg teljes vegyifegyver-készletét, s a határidőt 2023 végére módosították. Az egyezmény végrehajtása az orosz oldalon is csúszott, ám 2017 őszén bejelentették: a feladatot megoldották az USA-ból vásárolt, Oroszországban felépített üzemben amerikai ellenőrzés mellett. Ezzel együtt Washington vitatja, hogy Moszkva teljesen eleget tett volna az előírásoknak.   

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért! ##