A kárpátaljai magyarok ügyében mással üzent a kormányfő Kijevnek.

Egy kettészakított Magyarország képét közvetítették a televíziók október 23-án. Az Echo TV-n Orbán Viktort és népét, az ATV-n az ellenzéki szónokokat hallgatta a tömeg. Aligha vették sokan a fáradságot, hogy párhuzamosan nézzék az adásokat. S minthogy értelemszerűen nem egy pódiumon, nem egymással szemben állva, nem azonos csatornán láthatták őket a választók, a mai ünnepen is folytatódott az egymás melletti elbeszélés. Ugyanolyan ellentétek feszülnek magyar és magyar között ma is, mint – egyes szónoklatok történelemhamisító kijelentéseivel ellentétben –, amilyenek 1956-ban feszültek. 

2006-ban történt meg utoljára, hogy vezető magyar politikusok azonos műsorban tették lehetővé a nézeteikről való tájékozódást a közemberek számára úgy, hogy szögesen ellentétes felfogást képviselve, mégis érdemben vitáztak egymással. Akkor, bár hosszas huzavona után, de végül összejött a Gyurcsány–Orbán-vita. Sőt, másnap négypárti miniszterelnök-jelölti megmérettetést is tartottak az MDF és az SZDSZ listavezetőjével. Azóta gyakorlatilag semmi. Ebben része lehetett annak, hogy a közvélemény-kutatások szerint Orbán veszített az érvek csatájában. Ezért tér ki mindig az ellenfelekkel való nyílt konfrontáció elől.

Orbán Brüsszel ellen riogatott

A televíziós vita és az ünnepi nagygyűlés ilyenfajta összehasonlítása persze kissé önkényes, hiszen eltérő műfajokról van szó. De ettől még a helyzet ugyanaz: több mint évtizede nem kapnak lehetőséget a magyar választók a politikusi képességek és programok egyidejű összevetésére. A pártvezetők csak saját híveik előtt ágálnak, akik aztán, nem szembesülve a másik oldalon állók replikájával, rajongva biztosítják vezetőjüket feltétlen támogatásukról, bármi is hangozzék el. 2018. október 23-án, az ’56-os forradalom évfordulója teremtett lehetőséget a monologizálásra. Ezúttal elsősorban az Európához való viszony kérdésében.

A kormánypártiak az Andrássy úton, a Terror Háza előtt gyűltek össze. Itt Orbán Viktor Brüsszelt birodalomépítő gyarmatosítóként jelenítette meg, amely el akarja tiporni az európai embereket, akik úgymond nemzetek fiainak születtek. Persze Orbán nyilván tudja, hogy ez enyhén szólva csúsztatás, minthogy a mai európai nemzetfogalom mindössze kétszáz éves. Ennek ellenére, élvezve a populista szöveg által kiváltott hatást, a tömeg zászlólobogtatása közepette, harciasan jelenthette ki, hogy Európa a nemzetek hazája, és nem olvasztótégely.

Mi másfél évtizede a nemzetek Európájához csatlakoztunk, nem Napóleonéhoz (!) és Hitleréhez (!) – érvelt a miniszterelnök. Ami ugye burkolt támadás a vele tudhatóan konfrontálódott francia elnök, illetve a német kancellár ellen. Ehhez felfestette még hallgatósága elé a jövő birodalmi Európájában esetleg újraéledő – Ha lúd, legyen kövér! – fasizmus, nemzeti szocializmus, kommunizmus rémképét. Mindezt – Orbán szerint – csak azzal lehet megakadályozni, ha 2019 májusában, az EU-parlamenti választásokon leszavazzuk az úgymond globalista, multikulti, bevándorló-párti, a nemzetek Európája elleni erők képviselőjelöltjeit.

Donáth Anna: Európa mi vagyunk

Ebben a helyzetben, ezen a helyszínen nem lehetett ott senki, aki észre téríthette volna őt. Ha valaki a kormányfőnek ellentmondó érveket akart hallani, annak ugyanekkor a Bem téren, az ellenzékiek demonstrációján kellett volna részt vennie. Itt többek között a Momentum Mozgalom egyik vezetője, Donáth Anna Júlia amellett érvelt, hogy Európa igenis mi vagyunk; egyszerre tartozhat valaki a hazához, a nemzetéhez és Európához. És ez azért is hangozhatott hitelesen a szájából, mert hat év után Hollandiából jött vissza, hogy itt tegye hasznossá magát, mert szerinte a hazaszeretet nem mond ellent az összetartóbb Európa akarásának. A magyar történelem is azt példázza, hogy egyszerre tarthatjuk magunkat magyaroknak és európaiaknak.

És persze ő is cselekvésre szólított fel. De nem az európai egységet gyengítő szavazásra, mint Orbán, hanem a kormányzás azonos normák szerinti végzését lehetővé tevő, a hatalomban lévők pénzügyi és más visszaéléseinek gátat szabó Európai Ügyészséghez való csatlakozás kikövetelésére. Ennek fontosságát taglalta aztán sok konkrét példával az őt követő Hadházy Ákos és Márki-Zay Péter is. Erről persze a kormánypárti nagygyűlésen egy szó sem esett. Orbán Viktor, aki párhuzamba állította az ’56-os forradalmat és szabadságharcot saját, Brüsszel elleni háborújával, általában is úgy kerüli ezt a témát, mint ördög a tömjénfüstöt. Emiatt – Hadházy szerint – az ügyészséghez való csatlakozással kapcsolatos aláírásgyűjtésről a médiatér nagy részét uraló állampárti sajtó mélyen hallgat. Nem véletlenül, hiszen egy friss közvélemény-kutatás szerint tízből nyolc ember (79 százalék) támogatja a kezdeményezést. Még a Fidesz-szavazók 62 százaléka is.

Üldözik a magyarokat Kárpátalján

Megérne egy szisztematikus kutatást, de ennek hiányában is, benyomásom szerint a beszédekből kikopott a korabeli szereplők, köztük Nagy Imre neve. A kormánypárt az utca embere, a pesti srácok felé tereli az utókor emlékezetét a történelem átírásával elérhető politikai nyereségszerzés jegyében. Az pedig – pestiesen szólva – egyenesen nettó történelemhamisítás, amit a történész Schmidt Mária követett el. Kiszólása szerint az 1989-es rendszerváltás antikommunista forradalom volt. Hát persze – mondom én erre. Tárgyalásos forradalom, amelyen az addigi állampárt képviselői megegyeztek az állítólagos forradalmárokkal arról, hogy a politikai porondon továbbra is vitézkedhetnek, vállalkozóvá átvedlett embereik pedig szabadon vihetik az addig összeharácsolt vagyont – a guillotine-nal együtt.

És van itt még valami, amiről szintén beszélni kell! Előzetesen ismerősöm azt mondta: Orbán nem halogathatja tovább az Amerika vagy Oroszország melletti választás kérdésében való színvallást. Én azt válaszoltam: gyávább ő annál. Esetleg taktikusabb – hogy finomabban fogalmazzak. Ezért számomra nem volt meglepetés hogy a miniszterelnök negligálta a kérdést. Mi több, szerintem, szégyenteljesen viselkedett, amikor a Magyarországot, a magyarokat érintő egyetlen, akár szó szerint életre-halálra menő ügyben mással mondatta ki, amit neki kellett volna megtennie. Ha egyáltalán...

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora mögé bújt, s vele üzent Kijevnek. Többek között azt, hogy hovatovább a zsidóüldözésekhez hasonló helyzet alakul ki az ott élő magyarok körül. A hatóság hallgatólagos támogatását élvező ukrán nacionalisták (fasiszta banderisták) mindent elkövetnek azért, hogy távozásra bírják az ott élő magyarokat. A rektor utalt egy múlt heti, tudományosnak nevezett konferencián elhangzott megnyilatkozásra. Már korábban magam is hallottam egy erről készült felvételt, ami brutálisabb volt, mint ahogyan Orosz Ildikó tolmácsolta most. Valójában egy harcias nő nem csupán debil kutyáknak nevezte a magyarokat, de azt is hozzátette: még azt sem képesek megtanulni ukránul, hogy „Ülj! Állj! Feküdj!”. Úgyhogy valóban lehet itt harcolni való, de hogy egyszerre szabad-e két fronton küzdeni, abban nem vagyok biztos. #

CÍMKÉP: Archív budapesti fotó 1956 októberéből

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért!