A Kreml az elrettentésben bízik: támadás esetén a komputerek elindítják a rakétákat.

A közép- és annál kisebb hatótávolságú rakéták fejlesztésére már korábban megszületett a döntés az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai kongresszus által jóváhagyott költségvetésben rég szerepel az erre szánt összeg – állította október 24-én Vlagyimir Putyin orosz államfő a Moszkvában tárgyalt Giuseppe Conte olasz kormányfővel együtt tartott sajtótájékoztatón.

A világsajtó érdeklődésének homlokterébe azóta került a téma, hogy a múlt héten Donald Trump amerikai elnök bejelentette: az USA felmondja az ilyen rakéták gyártását, a velük való kísérletezést, és elterjesztésüket tiltó, 1987-ben, a Washingtonban Gorbacsov és Reagan elnök által aláírt egyezményt. Putyin nem kevesebbet állított tehát, minthogy Trump néhány nappal ezelőtti, váratlannak szánt beharangozása előre eltervezett lépés volt. Ha Washington kitart az elképzelés mellett, a jövőben semmi nem szab határt a rakétavédelmi rendszerek telepítésének – érzékeltette az orosz elnök. Ráadásul – a Kreml álláspontja szerint – nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy mi lesz a sorsa a 2010-ben tíz évre, öt év meghosszabbítási lehetőséggel megkötött egyezménynek, amely korlátozza a szárazföldi telepítésű, a tengeralattjárókban és a nehézbombázó repülőgépeken elhelyezhető ballisztikus atomrobbanófejek számát.

Egymásra mutogat Moszkva és Washington

Több nyugat-európai fővárosban aggodalommal fogadták az amerikai szándékot. Ugyanis Európa minden szeglete veszélybe kerül, ha az USA 1000–5500 kilométer, illetve az 500–1000 kilométer közötti célpontokra bevethető fegyvereket telepít a kontinensre. Ezzel kapcsolatban csöpp kétséget sem hagyott Vlagyimir Putyin. Mint mondta: „kénytelenek leszünk viszonossági alapon, gyorsan és hatékonyan válaszolni. Nem is értem, miért kell ilyen nagy veszélynek kitenni Európát”. Az olasz kormányfő szintén aggodalmának adott hangot a moszkvai sajtótájékoztatón: „Ki fogom fejteni telefonon Trump elnöknek, hogy el kell kerülni a mindenki számára riasztó eszkalálódást” – jelentette ki.

Trump megbízottja, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó az előző két napban már Moszkvában egyeztetett. Október 23-ai sajtótájékoztatóján azt állította: az orosz fél az, amely az új fejlesztéseivel megsértette az egyezményt, s erre 2013 óta hívják fel a Kreml vezetőinek figyelmét. Washingtont az is aggasztja, hogy a megállapodás csak Oroszország és az USA között jött létre. Kína, Irán, Észak-Korea nem alanyai a szerződésnek, márpedig ezek egy ideje fenyegetik az amerikai érdekeket. Kimondva, kimondatlanul azt érzékeltette az amerikai politikus, hogy Oroszországnak kellene hatnia ezekre az országokra, hogy fogják vissza magukat.

Mondanom sem kell, az orosz fél nem ismeri el a szerződés megsértését. Putyin maga is kijelentette ezt az említett sajtótájékoztatón, s hozzátette: „ahogy az lenni szokott, bizonyítékokat nem terjesztenek elő. Mi több az USA telepített olyan védelmi rendszert Romániába, amely egy egyszerű átprogramozással közép-hatótávolságú támadó rakéták kilövésére, vagyis Oroszország elérésére is alkalmas. És akkor még nem beszéltünk a pilótanélküli csapásmérő eszközökről”. Az orosz elnök annak a reményének adott hangot, hogy a Trumppal novemberre tervezett párizsi találkozóján mindezt érdemben megvitathatják.

Moszkvát és Pekinget ugrasztanák össze

Persze pilótanélküli eszközei az orosz hadseregnek is vannak. Ami pedig a kínaiakat illeti, október 23-án, az állami televízió Vecser (Este) című közéleti vitaműsorában politikusok és szakértők egybehangzóan megfogalmazták: ha az USA-nak másokkal van baja, akkor ne Moszkvát használja kijárójaként. Mert természetesen azt innen is pontosan látják, mennyire zavarja az amerikai vezetőket, hogy Kína tartja ellenőrzése alatt azt a hajózási útvonalat, amelyen a tengeri kereskedelem világforgalmának negyven százaléka zajlik.* Nyilvánvaló az is, hogy az USA be akarja zárni azt a gyűrűt, amit Kína ellen kovácsol. Japántól Dél-Koreán át a Fülöp-szigetekig terjed ez a támaszpontokból és hajóhadból álló rendszer, amelybe talán még Vietnamot is be akarják vonni, illetve a cél érdekében, minimum semlegesíteni Észak-Koreát.

Az adásban feltételezések fogalmazódtak meg a rakétákkal kapcsolatos egyezmények tervezett amerikai felmondásával kapcsolatban. Egyesek nem zárták ki, hogy a hamarosan esedékes időközi amerikai választási kampányt szolgálja a téma bedobása. A szakértők a lehetséges célok között említették, hogy Moszkvát és Pekinget akarja összeugrasztani Washington. Többek szerint Trump olyasfajta fegyverkezési versenybe akarja kényszeríteni Oroszországot, mint amibe a Szovjetuniót vitték bele a hetvenes és a nyolcvanas években, s amibe beleroppant a gazdaság. Ám ezt a forgatókönyvet – a beszélgetésben résztvevő felsőházi képviselő, keletkutató, katonai folyóirat-főszerkesztő, politológus, a világpolitikai kérdésekben fölöttébb tájékozott, nemzetközi hírű filmrendező szerint – már nem lehet leporolni.

Ennek nem csupán az az oka, hogy az oroszok megelégelték, hogy ostobának nézik őket. Hiszen a Gorbacsovnak tett ígéretek ellenére az USA beléptette a NATO-ba a kelet-európai országokat. Oroszországra dolgozó kiberközpontokat és az oroszországi lakosság génállományát katonai célokból feltérképező laboratóriumot telepítettek a Baltikumba, a Pentagon megrendelésére katonai célú biológiai kísérletek folynak több szovjet utódállamban. Oroszországot fenyegető rakétabázist helyeztek el Romániában, orosz ellenes puccsot hajtattak végre Ukrajnában. Mostanában pedig arról fantáziálnak a lengyel és az amerikai vezetők, hogy amerikai katonai támaszpont hoznak létre Oroszország előterében.

Ha megtámadsz, itt a világvége!

Mint az adásban elhangzott: a fegyverrendszerek fejlesztése nyomán megváltozott helyzet sem elég ok a megállapodások annullálására. Mert, mint többen rámutattak, igaza lehet abban a műsor amerikai résztvevőjének, hogy az új rövid- és középhatótávú rakéták lehetetlenné teszik a gyors és megbízható elemzést, a végső, akár a legfelsőbb szintű politikai döntést a válaszcsapáshoz, de ennek ellenszerét nem a komputerek működésének felgyorsításában, vagy ehhez hasonló technikai fejlesztésekben látja az orosz fél.

Az előbbiekre is tekintettel, illetve olyan körülmények között, amelyekben alapvető amerikai értékeket feladva az USA elnöke kijelenti, hogy a szaúd-arábiai újságíró bestiális meggyilkolása nem járhat olyan szankciókkal, amelyek a szaúd-arábiai–amerikai fegyverüzletet veszélyeztethetnék, az Egyesült Államokat nem tartják megbízható partnernek. Ezért – az adásban megszólalók szerint – azt a döntést hozták a Kremlben, hogy a világ értésére kell adni: bárhonnan, bármikor atomtámadás éri az országot, a komputerek – emberi beavatkozás nélkül – elindítják az orosz rakétákat. (Mint egyik ismerősöm a Facebookon közölte: automatikus, számítógépek vezérelte válaszcsapást vezérlő rendszerről van szó, amelynek a nyugati zsargonban Halott kéz vagy más néven Perimeter rendszer a neve – utólagos bejegyzésem, KDL.)

Ez az értelme annak – magyarázták többen is a stúdióban –, amivel Vlagyimir Putyin október 18-án, a Valdaj Klub konferenciáján, egy esetleges megelőző, orosz atomcsapással kapcsolatos felvetésre reagált. Kizárva az úgymond preventív csapás lehetőségét azt mondta: „Mi csak arra az esetre készülünk atomfegyver bevetésére, és ezt meg is tesszük, ha meggyőződtünk arról, hogy a potenciális agresszor csapást mér a területünkre, már útban vannak a rakéták felénk, és ezek fogadására indítjuk a mieinket az agresszor irányába”. Merthogy az elnök egy korábbi mondata szerint „Minek nekünk olyan világ, amelyben nincs Oroszország?”

Mint egy minapi jegyzetemben már leírtam, az utóbbi kijelentést egy ideje, akár naponta többször bejátsszák az orosz állami tévé műsorait hirdető reklámblokk részeként. De persze mindez, s főleg az elnök mondatainak az állami tévében elhangzott értelmezése olyan dermesztően hathat magára az orosz közvéleményre is, hogy a műsorban Igor Korotcsemko, a Nemzetvédelem című folyóirat főszerkesztője célszerűnek látta a közönség megnyugtatását. A kamera felé fordulva jelentette ki: „Az orosz nép nyugodtan alhat. Nem lesz atomháború. Egyszerűen amiatt, hogy a mi atomütőerőnk nem ad semmilyen esélyt az agresszor túléléséhez. Ezért a jövőben is jönni fognak hozzánk, beszélni fognak velünk. Bár lehet, hogy kilépnek az egyezményekből, de az amerikaiak helyesen fognak viselkedni, mert erősen és megfelelően fogunk odacsapni”. Értsd: a Kreml mindenekelőtt abban bízik, hogy a „Ha megtámadsz, velünk együtt te és mindenki más is elpusztul!” kilátásba helyezése elrettent az atomfegyverekkel való játszadozástól. Hát, csak igazuk legyen!#

CÍMKÉP: Az olasz kormánydelegációt, élén Giuseppe Conte kormányfővel kivételesen pompás körülmények között fogadta Vlagyimir Putyin a Kremlben. A programban közös gázberuházás avatása, tucatnyi kereskedelmi, gazdasági, energetikai, befektetési, kulturális-humanitárius egyezmény aláírása szerepelt. Az orosz államfő ígéretet tett arra, hogy ha személyesen esetleg nem is tud részt venni a Líbia helyzetéről novemberben, Olaszországban tervezett konferencián, magas szintén képviselteti magát Oroszország. (Fotó: Kremlin.ru)

*MEGJEGYZÉS:  Az USA–Japán–Kína vitával függ össze, hogy a V4–Japán múlt heti, brüsszeli, miniszterelnöki szintű találkozón Orbán Viktor szerette volna, ha a közös nyilatkozatból kivesznek két, Kínára nézve kritikusabb utalást a tengerhajózás biztonságával, illetve a Dél-kínai-tengert érintő vitákkal kapcsolatban. Miután erre a többiek nem voltak hajlandók, a közös közlemény nem született meg.

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért! ##