Ismerősöm szerint nem maguk alá vágnak, hanem már az uniós választási kampányra gyúrnak.
Tényleg ez volt az utolsó csepp! Nem mintha egy percig is bíztam volna a 2010 óta regnáló Orbán-rezsimben, ellentétben néhány ismerősömmel, akik
Novák Katalin a közrendűek tetteit emelte ki, s nem tett különbséget anyaországiak és határon túliak között.
Annyira nem akartam hinni a fülemnek, hogy környezetem nem kis megrökönyödésére visszatekertem a tévékészüléken Novák Katalin köztársasági elnök újévi üzenetét. Az újrázáskor a szememmel is követtem a feliratot, ám ugyanazt kellett konstatálnom:
Az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatos hamisítások védtelenné teszik a nyugati, benne a magyar közvéleményt.
Azt olvasom az Euronews, az állítólag az európai értékek iránt elkötelezett médium – jelentsen ez bármit! – oldalán, hogy
A hibridháborúban az egyházi konfliktus előidézése is eszközzé vált Kijev Moszkva ellen fordításához.
Az európai értékrendhez való igazodás – jelentsen ez bármit! – újabb lépéseként ünnepelte az idén a hivatalos Ukrajna a karácsonyt. Az elnök által még júliusban aláírt törvény szerint már nem a Krisztus előtt 45-ben bevezetett Julián, hanem a Gergely naptár szerint emlékeztek meg Jézus születéséről. Ám a kérdés megosztja még az ukrán pravoszláv egyház képviselőit is, hiába állították hamisan egyes médiumok, hogy a szovjet szokásokkal való szakításról van szó. Az РБК-Україна hírportál szerint legfeljebb a papok egyharmada (volt) hajlandó a váltásra. A többiek továbbra is a január 6-áról 7-ére virradó éjszakán celebrálják szertartást. Nyilván, sosem tudjuk meg, hányan követték a váltást, hiszen
A Kremlben az 1941-es helyzet kattoghatott a fejekben – aki nem gondolt erre, s nem gondol, minimum felelőtlen.
Igazán nem én tehetek róla, hogy a Bekiáltás cikkajánlók elé, illetve közé helyezett, békés ünnepeket és nyugalmasabb új évet kívánó posztom közzététele óta egyik borús jegyzetet írom a másik után. Ezúttal Váncsa Istvánnak az Élet és Irodalom (ÉS) ünnepi számában Áldott, békés címmel írt szövegébe botlottam. Többek között ezt írja:
Az ellenzék szemet huny a brüsszeli jogsértések fölött, miközben itthon szűk látókörű módon ágál.
Először Schiffer András ügyvédtől, egykori politikustól a több mint egy évvel ezelőtti Balfest-konferencián hallottam szakmai érvekkel alátámasztott fejtegetést arról, miért sértenek jogot az Európai Unió vezetői és intézményei azzal, hogy
A terhek megosztása nélkül előbb közönybe fullad a nyugati civilizáció, mígnem ismét fellázadnak a tömegek.
Az európai vezetők valami alapvetőt nem értettek meg / nem akartak megérteni / nem voltak képesek megérteni, amikor
Ha már demagógia: az ukrán Hruscsov ült a Kremlben az 1956-os felkelés idején.
Hosszú hallgatás követte az idős ukrajnai újságíró kollégámnak még november legelején írt levelemet. Ezt a Bekiáltás olvasója Az USA áldozata lett Ukrajna cím alatt ismerhette meg. Most, hogy őt és családját is üdvözöltem a közelgő ünnepek alkalmából, nyugalmasabb új évet kívánva, azt válaszolta:
El kellene dönteni, hogy zsarnoki módon uralkodik-e az elnök, vagy eltűri, hogy környezete is zavarba hozza!
„Olyan kérdést kapott Vlagyimir Putyin, hogy köpni-nyelni nem tudott” – csábította az Index az olvasóit kattintásra azzal a híradással, hogy
A Krím előtti állapotok helyreállítása nélküli békében gondolkoznak egyes amerikai ellenzékiek.
Volodimir Zelenszkij ukrajnai elnök washingtoni Canossa-járása után nem biztos, hogy lesz még értelme annak, amit az előző cikkemben beharangoztam: az Ukrajna területén folyó háború USA által történt, tíz esztendeje intenzíven megkezdett előkészítése kapcsán, illetve az ennek részeként 2014 februárjában, Kijevben megszervezett véres államcsíny évfordulójához közeledve időről-időre előveszek egy-egy korabeli Bekiáltás-szöveget a már akkor tragikus eseményekről. Ezekről akkoriban gyakorlatilag nem vettek tudomást sem a politikusaink, sem a nyilvánosságban megszólalt szakértőink, sem a médiumaink, ezért
