Egy-kéthetes töprengés után elszántam magam, hogy megveszem Nádasdy Ádám: Szmoking és bermuda, Nyelvészeti írások című kötetét. Korábban böngésztem már, s ennek alapján tudtam, hogy

a magamfajta írogató, illetve ma is fiatalokat oktató értelmiségiként mennyire hasznomra válhat. S persze rajtam keresztül a velem kapcsolatban állók, az újabb nemzedékek javára.

A józan ész azt mondatja az emberrel: egy jövőtudatos társadalomnak mindent el kell követnie azért, hogy benne a műveltség minél szélesebb körben eresszen gyökeret. Minthogy ez nekem még mindig rögeszmém, a kötet megvásárlása fölötti hezitálásomnak csupán az egy híján 9000 forintos ár volt az oka.

De üsse kő! Végtére igencsak vaskos, több mint 750 oldalas műről van szó, ami eleve indokolja a tényleges költségeket, s a várható, eladott példányszámot tekintve még így is visszafogott árat. De ha már így adódott, hozzácsaptam a könyvhöz a Szalai Erzsébet: Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk? esszékötetet. Ezzel is kacérkodtam a néhány hónappal ezelőtti megjelenése óta. Az tartott vissza a megvásárlásától, hogy nem akartam szaporítani az íróasztalomon sorakozó, elemző olvasásra váró társadalom- és gazdaságtudományi, történelmi és nyelvészeti könyvek számát.

A boltból kijőve, szinte véletlenül pillantottam a számlára, amelyen egy meglepő sor ötlött a szemembe:

*PONTGYŰJTÉSBŐL, LEVÁSÁRLÁSBÓL KIZÁRT*

Meghökkentem, hiszen 2011 óta törzsvásárló vagyok itt. Most is odaadtam a pontgyűjtő kártyát a pénztárosnak, amit ő kezelt. Okkal gondoltam, hogy mint máskor, rákerült az ezúttal 12 ezer 799 forintos bruttó ár után járó 10 százalék, amit később, újabb vételkor, levonathatok a végösszegből. A „kizárt” kifejezés azonban annyira felkavart, hogy nyomban visszamentem: ez meg most, hogy?

Azt nem láthatom át, miként szolgálhat üzleti érdekeket az intézkedés, bár van erről elképzelésem. Nem is az háborított fel, hogy kizártak a pontgyűjtésből eredő megtakarítás lehetőségéből. Elsősorban az váltott ki indulatot belőlem, hogy ezen keresztül a már így is megtépázott művelődés esélye általában szűkül tovább. Füstölgésemre azt válaszolta a pénztáros, hogy a tavaly október után megjelent kötetekre egy éven keresztül nem lehet igénybe venni a kedvezményt. Egy miniszteri rendelet intézkedik erről, s ő semmiről nem tehet.

Persze, hogy nem! Keserűen az éppen megvásárolt Szalai-könyv címlapjára mutattam: nem is kell találgatni, mi a kapitalizmus, mert itt a válasz. Sőt, ez itt a rablóállam-kapitalizmus, ahol az állam az oktatásban, a művelődésben, az egészségügyben, a sportban és minden másban nem az alapokat szilárdítja, hanem csak a felső szintekre, az egyébként is tehetősekre, a kiváltságosokra, a kirakatra, s az ennek alapján formált propaganda-üzenetekre koncentrál. Emiatt aztán

csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze az az építmény, amit Magyarországnak hívnak.

A konkrét, látszólag ártalmatlan, valójában egy igen szűk kör értelmes eszmecseréjét támadó, alattomos és pitiáner intézkedéssel szűkítik a tájékozódás, a művelődés lehetőségét. Arra késztetik az egyébként is az egész országban legfeljebb ötvenezernyi rendszeres könyvvásárlót, a gondolkodó közvélemény-formálóknak a hivatalos csatornákon kívülre szorult vékony rétegét, hogy mérlegelje: csökkentse, illetve halassza el a társadalmi-politikai-gazdasági eseményekre és folyamazokra viszonylag frissen reagáló művek vásárlását, s az ezek alapján történő véleményformálást.

Később nyomozni próbáltam az interneten, volt-e visszahangja annak, hogy az állam ezen a módon is beavatkozott a könyvkereskedők üzleti döntéseibe? Ha volt is, nem bukkantam ilyenre. Ám a Libri könyvesboltok honlapján – merthogy ennek a káeftének a boltjában történt az eset – megtaláltam a cég tájékoztatóját arról, hogy

„A pontgyűjtésben a 1997. évi CXL. törvény (Kult. tv.) 72/A. § - 72/G. § hatálya alá eső, 2024. október 1-jét követően megjelenő könyvek a megjelenéstől számított 1 éven belül nem vesznek részt”.

Punktum! Részletesebb magyarázatnak, a könyvkategóriák felsorolásának, a konkrét rendeletre való hivatkozásnak nincs nyoma. A mindig és mindenütt „kedves vevő”-nek nevezett, valójában a profit forrásának tekintett, kiszolgáltatott fogyasztónak, az állam alattvalójának ebben az esetben is csak a tudomásul vétel a dolga. Igaz, egyelőre azt még nem képesek megakadályozni, hogy a pórul járt kombinálni kezdjen. Jobb híján arra jutottam: összefüggés lehet az intézkedés, s aközött, hogy 2021 márciusában a kormány által létrehozott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) kisebbségi tulajdonrészt szerzett a Libri Csoportban, majd egy 2023. június 13-ai bejelentés alapján a többségi tulajdonrészt is megszerezte.

Ezzel a kormányközeli alapítvány tulajdonába került a legnagyobb magyar könyvpiaci vállalatcsoport, amely már akkor a könyvkereskedelem közel felét és a könyvkiadás közel ötödét adta. Akkoriban azért vert fel nagy port az ügy, mert sokan attól tartottak, hogy a médiarendszer és sok más után „a könyvkínálat ideológiai alapú átalakítására” is sor kerülhet. 2023. júniusában a Portfolio újságírója ezzel összefüggésben is kérdezte Kovács Pétert, a Libri Csoport vezérigazgatóját és Sárközy Bencét, a Libri Könyvkiadó Kft. ügyvezetőjét és kiadási igazgatóját. K.P. – S.B. helyeslése mellett – kijelentette: „Azt, hogy egy piacon hány és mekkora szereplő van, gazdasági folyamatok döntik el.”

Ha csak így nem! #

Kabai Domokos Lajos