Itthon már minden rendben, a kormányfő az új keresztes háború élére vezényelte önmagát.
Ha a vasárnap délután elhangzott miniszterelnöki évértékelőt – valójában a Fidesz elnökének választási kampányindító beszédét – nézzük, Orbán Viktor szerint Magyarországgal neki már nincs dolga.
Lavrov szerint Oroszország pragmatikus politikát követ a nemzetközi kapcsolatokban, eközben szó sincs arról, hogy az USA visszakozna, amint azt Trump a választási kampányban meglebegtette. (FEJLEMÉNY a cikk után: Az USA-nak nem tetszik az európai haderő megteremtésének gondolata.) A poszthoz kapcsolódó szavazás kérdése: Hasznos lenne-e Európának a moszkvai kapcsolatok újbóli erősítése?
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hosszú interjút adott az Euronews-nak, amit a csatorna rövidített formában magyarul is, az orosz külügyminisztérium teljes terjedelmében oroszul tett közzé február 16-án. Az utóbbi felhasználásával készült az alábbi összefoglaló, amelynek mottója talán az a Lavrov által hangsúlyozott gondolat lehetne, hogy Oroszország bármely esetben, bármely országban kész azzal az elnökkel, azzal a kormánnyal dolgozni, akit, s amelyet az adott állam népe megválaszt. Ez az USA-ra is vonatkozik. Ettől függetlenül, bennem az a korábbi benyomás igazolódott a fordítás és a kivonatolás alatt, hogy – az ókori történetet felidézve – minden eddiginél erősebb küzdelem folyik azért, hogy az USA vagy Oroszország rabolja-e el, vagy legalábbis állítja saját oldalára Európát. A Galina Polanszkaja által készített beszélgetés főbb témái:
A Piketty-vita miatt egy pillanatra a barikád azonos oldalára került az illiberális Orbán Viktor és Matolcsy György, illetve az őket maffiaállam létrehozásával vádoló liberális Magyar Bálint és köre.
A magyar kormány és persze csatolt része Matolcsy György jegybankelnök gyakori állításai közé tartozik, hogy a válságkezeléstől, a költségvetés egyensúlyának megteremtésén és a gazdasági stabilizáció után a növekedési fordulatig szinte minden területen sikert könyvelhetnek el. Matolcsy úr három éve egyenesen azt állította: „Magyarországnak lehetősége van a Kárpát-medencei egységes gazdasági tér megteremtésére”, amit ő a „gazdasági nemzetegyesítés” szókapcsolattal írt le.
Miért mehetnek, ha nem mehetnek?
Az amerikai szenátus demokrata párti vezetője magyarázatot követelt arra, miért látogathatott Washingtonba, az elmúlt héten Szergej Nariskin, az oroszországi Külföldi Hírszerzési Szolgálat igazgatója, ha egyszer vele kapcsolatban - a korábbi szankciók részeként - beutazási tilalom van érvényben.
Azt várják, hogy a választások után a Kreml bekeményít. Az együttműködés feltételéül fogja szabni a NATO-csapatoknak az orosz határoktól való hátrébb vonását.
Sértő! – válaszolta az orosz elnök a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a neve nem szerepel a washingtoni pénzügyminisztérium által szankcionálásra javasoltak kétszáztízes listáján. Az intézkedéscsomagot az amerikai kongresszus által fél évvel ezelőtt, az oroszoknak a választásokba történő állítólagos beavatkozása miatt elfogadott törvény alapján állította össze egy munkacsoport. Ebben a magas rangú pénzügyminisztériumi hivatalnokok és a titkosszolgálatok emberei mellett, az Obama-adminisztrációból megörökölt szakértők és néhány orosz ellenzéki is ténykedett.
A tábornok bojkottálná az olimpiát, s nem támogatná az élsportolókat.
Nem gondolom, hogy megsemmisítő csapást szenvedne el Vlagyimir Putyin annak nyomán, hogy jó ideje, hetente marasztalja el Oroszországot, hol a WADA, a doppingellenes szervezet, hol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), és annak mindenféle testülete. De hogy csapdába került, az a bizonyos, mert országának lakói megaláztatásként élik meg a helyzetet.
A NOB végrehajtó bizottságának megállapítása szerint a szocsi téli olimpián az orosz állami szervezetek – titkosszolgálati közreműködéssel – szisztematikusan manipulálták a doppingvizsgálatokat. Ami erről egyáltalán tudható, ezt a verdiktet elsősorban a moszkvai doppingellenes laboratórium Nyugatra emigrált vezetője – a korábban két nyugati világcégnél, majd Kanadában, a doppingellenes szervezetnél is dolgozott, jelenleg az USA tanúvédelmi programjába bekapcsolt, Oroszországban doppingolással kapcsolatos preparátumok külföldre juttatása és a nemzetbiztonságot veszélyeztető cselekedetek miatt körözés alatt álló – Grigorij Rodcsenkov állításaira alapozták. A NOB hivatalos közleménye más tanúkról, illetve hónapokon át folyó, megfeszített, körültekintő vizsgálatról is szól. Ennek következtében:
Az érdemi tájékoztatás szempontja fel sem merül.
„Sokba kerül az oroszoknak Putyin állama” – dörren rá az olvasóra cím a Népszava egyik híradása fölött. A magyarázat szerint: „Oroszország államadóssága tavaly 14,952 milliárd dollárral (2,9 százalékkal) 529,084 milliárd dollárra emelkedett előzetes számítások szerint – áll az orosz központi bank honlapján”. Az ám, de újságírói alaptétel, hogy egy adat, nem adat, amit persze úgy kell értelmezni, hogy lehetőleg a folyamatok érzékeltetésével kell közreadni az információkat.
A fő irány itt a nyugati, és ezt ő tudja legjobban.
Eddig még csak putyinoztak a New York-i és washingtoni megmondó emberek hazai szócsövei, amikor az általam is sokszor bírált Orbán-rendszer gyökereiről értekeztek. Most azonban száz évet ment vissza az időben Széky János, az Élet és Irodalom (ÉS) legújabb, január 19-ei számában. Többek között azt írja Az őrség elfáradt című cikkében:
A nyugati támadások az orosz lakosság többségének elszántságát, Putyin melletti kiállását erősítik.
Az egész el lett szúrva. Az európai parlamenti képviselők – köztük mindenekelőtt a lengyelek és a baltikumiak – az orosz propagandának az EU-országokra való hatásáról nyilatkoztatták ki rögeszméiket január 17-én. De nem számoltak azzal, hogy a Russia Today (RT), ez a Kreml által finanszírozott világtelevízió, interneten, élő adásban, orosz szinkrontolmácsolással is közvetíti az ülést. Így aztán az oroszországi közvéleménynek a téma iránt érdeklődő része egy az egyben hallhatta a többségében azonos kaptafára húzott szózuhatagokat.
A múlt kibeszélésének elmaradása 1867 óta része a magyar történelemnek, s ez újból és újból deformálja a lelkeket.
1917-ről magyarul jelentetett meg a Le Monde diplomatique egy kisebb tanulmánykötetet. A könyvet január 15-én mutatták be a Magyar Újságírók Szövetségének székházában. Legalább két ok miatt is jelentős a vállalkozás. Az egyik, hogy Magyarországon, majd három évtizede lényegében a hallgatás fala veszi körül a nagy orosz forradalom témakörét. Néhány szűk, tudományos körben persze napirendre tűzték az értékelését a századik évfordulón. Az a kevés cikk viszont, amely a Rubicon történelmi magazinon, a HVG-n, a Heti Válaszon, a Magyar Időkön keresztül eljutott a nagyközönséghez enyhén szólva is leegyszerűsítő, esetenként kifejezetten hamis tálalásban foglalkozott az eseményekkel.
