Ki rabolja el Európát?

Lavrov szerint Oroszország pragmatikus politikát követ a nemzetközi kapcsolatokban, eközben szó sincs arról, hogy az USA visszakozna, amint azt Trump a választási kampányban meglebegtette. (FEJLEMÉNY a cikk után: Az USA-nak nem tetszik az európai haderő megteremtésének gondolata.) A poszthoz kapcsolódó szavazás kérdése: Hasznos lenne-e Európának a moszkvai kapcsolatok újbóli erősítése?

 2018-02-16lavroveuronews.jpg

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter hosszú interjút adott az Euronews-nak, amit a csatorna rövidített formában magyarul is, az orosz külügyminisztérium teljes terjedelmében oroszul tett közzé február 16-án. Az utóbbi felhasználásával készült az alábbi összefoglaló, amelynek mottója talán az a Lavrov által hangsúlyozott gondolat lehetne, hogy Oroszország bármely esetben, bármely országban kész azzal az elnökkel, azzal a kormánnyal dolgozni, akit, s amelyet az adott állam népe megválaszt. Ez az USA-ra is vonatkozik. Ettől függetlenül, bennem az a korábbi benyomás igazolódott a fordítás és a kivonatolás alatt, hogy – az ókori történetet felidézve – minden eddiginél erősebb küzdelem folyik azért, hogy az USA vagy Oroszország rabolja-e el, vagy legalábbis állítja saját oldalára Európát. A Galina Polanszkaja által készített beszélgetés főbb témái:

– Orosz–amerikai kapcsolatok, benne az amerikai választásokba való állítólagos orosz beavatkozás, az Egyesült Államokban lévő orosz diplomáciai épületek önkényes elfoglalása,

– A szíriai helyzet az interjú elején az USA magatartásának értékelésével, a kurd kártya kijátszásával, a beszélgetés végén a Kreml törekvéseivel,

– Az USA részéről az európai kormányokra nehezedő nyomás, többek között az orosz támadás veszélyével indokolt fegyverzettelepítés következményei,

– Oroszország és az Európai Unió kapcsolata, benne a gázfüggőség, a Lisszabon–Vlagyivosztok egységes gazdasági térség létrehozása, Oroszországnak a nyugati ellenzékkel, a nyugati kormányoknak az orosz ellenzékkel kiépített kapcsolatai, 

– Oroszország fejlődő balkáni kapcsolatai, illetve az USA térségbeli aktivitásának növekedése,

– A kelet-ukrajnai helyzet a minszki megállapodás tükrében, illetve az ENSZ békefenntartó szerepének erőltetésével kapcsolatos moszkvai álláspont. 

A továbbiakat csak az ínyenceknek ajánlom, azzal a megjegyzéssel, hogy az összefoglalóm bővebb, mint az Euronews honlapján olvasható. Ugyanakkor az egyes témaköröket jóval részletesebben fejtette ki az orosz külügyminiszter, ezért az oroszul tudóknak javaslom, hogy nézzenek bele az eredeti szövegbe is.

AZ USA NÖVELI AKTIVITÁSÁT

– Mindmáig beszélnek valamiféle orosz állami beavatkozásról az amerikai választásokba, de eddig egyetlen tényt nem láttam erről – mondta az orosz külügyminiszter. A napokban az USA belbiztonsági miniszterének kiber-biztonságért felelős munkatársa egyértelműen kijelentette, hogy nincs ilyen bizonyítékuk.

– Szomorú, hogy Trump alatt jelentősen romlottak a kapcsolataink. Gondoljunk csak az USA-ban lévő orosz tulajdonban lévő diplomáciai épületek rajtaütésszerű elfoglalására, ami nemcsak a bécsi konvencióknak mond ellent, de minden olyan alapelvnek is, amelyre az amerikai alkotmány és társadalom épül, vagyis a magántulajdon szentségének.

– Oroszország pragmatikusan viszonyul mindehhez. Például nem szünetel az űregyüttműködés, s bár nem egyszerű a helyzet, összességében együttműködünk Szíriában is. Feltehetően az USA stratégiai célja, hogy hosszú időre betelepítse Szíriába fegyvereit, ahogyan ez Irakban és Afganisztánban is történt, korábbi ígéreteikkel ellentétben. Hozzákezdtek ahhoz, hogy jelentős területet szakítsanak ki Szíriából, megsértve annak területi égységét. Ott aztán létrehoznak valamiféle autonóm képződményt, kvázi hatalmi szervezetekre támaszkodva. De a kurd kártyára építő játszma nagyon veszélyes. Egész sor olyan országban vezethet feszültségekhez, ahol jelentős számban élnek kurdok.

– Nem értek egyet azokkal, akik szerint az amerikai részvétel a nemzetközi ügyekben csökken. Ellenkezőleg. Szíria és Afganisztán, vagy a Koreai-félszigettel kapcsolatos problémák példája jól mutatja ezt. Rá kell mutatnom arra is, hogy számunkra sok kérdést vet fel az amerikai rakétavédelmi rendszerek telepítése Romániában, Lengyelországban, a kelet-ázsiai térségben. Most Japán is aktív érdeklődést mutat hasonló iránt, ami Kínát is nyugtalanítja.

– Az USA nagyobb hozzájárulást követel európai partnereitől, és büntetést helyez kilátásba arra az esetre, ha a költségvetésükön belül nem emelik a fegyverkezési kiadásaikat két százalékra. Magam is hallottam azokat a szentenciákat, hogy ez esetben Amerika átgondolja szerepét Európa védelmében. A gyakorlatban azonban épp ellenkező a helyzet. Russzofóbiával körítve azzal vádolnak bennünket, mintha a Baltikumra, Lengyelországra és másokra akarnánk támadni. Ez a teljesen hamis logika a NATO nehézfegyverzeteinek és az amerikai, brit, kanadai és német csapatoknak az orosz határok közelében való növelését hivatott leplezni. 

OROSZORSZÁG ERŐS EURÓPÁBAN ÉRDEKELT

– Abban vagyunk érdekeltek, hogy az Európai Unió túl legyen azon  a széthúzáson, és ingadozáson, ami most zajlik. Erős és stabil Európában vagyunk érdekeltek. Az elmúlt három évtől eltekintve Európa legnagyobb kereskedelmi–gazdasági–befektetési partnerünk. És ez így is marad. Növekszik az igény az oroszországi energiahordozókra, amit az Északi Áramlat-2 és a Török Áramlat gázvezeték építése is jelez. A Gazprom tavaly jelentősen növelte szállításait. Minden olyan szóbeszéd, ami az orosz gáztól való függőség oldását helyezi kilátásba a politikai játszmák kategóriájába tartozik. Az sem kerülte el figyelmemet, hogy a Berlinben a kereszténydemokrata, a keresztény-szociális és a szociáldemokrata párt által aláírt megállapodásban szerepel: Németország új kormánya fellép a Lisszabon–Vlagyivosztok egységes gazdasági térség létrehozása érdekében.

– Ami az európai radikális, vagy amiként még nevezik őket, rendszeren kívüli pártokat illeti, mi semmikor nem térünk ki a kapcsolatok elől, bárkik legyenek is a másik oldalon. Ez teszi oly különlegessé a nemzetközi kapcsolatainkat. Például mi voltunk az egyetlen ország, lett légyen szó Szíriáról, Irakról, Jemenről, Líbiáról, amely kivétel nélkül minden politikai erővel kapcsolatot épített. Eredendően soha senkit nem nevezünk nem kívánatosnak, s nem csukjuk be az ajtót a pozitív kapcsolatok lehetősége előtt. Például a francia Marine Le Pen a választók jelentős részének szavazatát kapta meg. Ugyanígy, más országok pártjaiban is, olyanok, akik nézeteikkel Le Pen Nemzeti Frontjának koncepciójához kapcsolódnak, a lakosság jelentős részének véleményét tükrözik. Amikor ezeknek képviselői szeretnék építeni velünk a kapcsolatokat, helyes, ha tudják, miként élünk, hogyan oldjuk egyik vagy másik területen a problémákat, tudunk-e a kölcsönös előnyökre építve együttműködni, akár csak azokkal a régiókkal, amelyekben a bázisuk van. Szerintem felelőtlenség kitérni az ilyen beszélgetések elől.

– Nem mellesleg, amikor a nyugati követségek Oroszországban ténykednek hasonló módon, abban senki nem talál kivetni valót. Pedig rendszeresen találkoznak nem csak a parlamenti ellenzékünkkel, de a rendszeren kívüliekkel, azokkal is, akik kifejezetten arrogáns kritikával illetik a hatalom gyakorlóit. De senki nem tiltja meg nekik. Ez úgyszólván Európa és az USA több évtizedes hagyománya, a hidegháború után egyfajta minimum normává vált. Amikor hozzánk érkeznek az európai kancellárok, kormányfők, államfők, Amerika és Európa külügyminiszterei mindig programjukba  iktatják az oroszországi ellenzékiekkel való találkozót. Ilyen esetekben senki nem teszi fel a kérdést, helyén való-e ez, vagy sem. Ezek a polgári társadalom részei, s láthatóan senki nem kívánja ezt nem figyelembe venni.

A BALKÁN NEM VÁLIK LŐPOROS HORDÓVÁ

Lavrov szerint az utóbbi években fejlődnek a kapcsolatok Szerbiával, Szlovéniával, jól alakul a párbeszéd Banja Lukával (Bosznia-Hercegovina) és Macedóniával. Nemrégiben újra felvették a kapcsolatot Horvátországgal. Viszont Oroszországot nyugtalanítja Montenegró, ahol a russzofób kártyát játsszák ki, s az országot, a népszavazás eredményével ellentétesen, NATO-tagságra jelölték.

– Az orosz külügyminiszter nem tart attól, hogy a Balkánt ismét lőporos hordóvá változtatnák, de szerinte gyakorlatilag egyetlen olyan ország sincs a térségben, ahol az amerikai nagykövet és európai kollégái ne követelnék a vezetéstől, hogy hagyjanak fel az Oroszországgal való barátkozással. Ezt egészen nyíltan teszik még Szerbiában is. Ezzel szemben Oroszország csupán kölcsönösen előnyös projektekre tesz javaslatot. Senkinek nem írják elő, hogy ki kivel barátkozzék beleértve ebbe Szerbia és Montenegró esetleges Európai Uniós tagságát. Bár Szerbiában tartanak NATO-hadgyakorlatokat, az ország egyúttal szabadkereskedelmi övezetet tart fenn Oroszországgal, illetve tárgyalásokat folytat a szabad kereskedelemről az eurázsiai gazdasági szervezettel és támogatja a kapcsolatokat a biztonsági együttműködésre alakult, úgynevezett Taskenti paktum országaival. Ugyanakkor egyesek arra törekszenek, hogy választás elé állítsák Belgrádot: vagy Oroszországgal tartasz, vagy a Nyugattal. De ez – Lavrov szerint – olyan válságot hozhat létre, mint Ukrajnában. 

UKRAJNÁBAN NEM BÉKEFENNTARTÓK KELLENEK

– Ukrajnát illetően a három évvel ezelőtti, a német kancellár és a francia elnök által ellenjegyzett minszki megállapodást semmi más nem írhatja felül. Ez az egység helyreállítását a kijevi, illetve a donyecki és a luganszki tényezőkkel folytatott párbeszéd révén, az amnesztiatörvény megszavazásán, regionális választások megtartásán keresztül írja elő. De ebből semmi nincs. Ma már nyugati kollégáim mondataiból is kihallani, hogy mennyire visszarettennek az arrogáns kijevi vezetés cselekedeteitől, a korrupciós bűnözéstől, s attól, hogy „nem az elnök vezényli a bált”, hanem a háborúpártiak, beleértve a nyíltan neonácikat. Ez a vagy Oroszországgal, vagy Nyugattal tartasz követelés a Középkort idézi. Végre Németországban és Franciaországban is megértik, hogy vissza kell térni az egységes gazdasági térség építéséhez. Talán, egyelőre csupán a technikai kérdések megbeszélésére, megkezdőnek a tárgyalások az Eurázsiai Gazdasági Bizottsággal.

– Oroszország nem ért egyet azzal, hogy Kelet-Ukrajnába ENSZ békefenntartókat vezényeljenek, mert ez nem felel meg a minszki megállapodásban foglaltaknak. Ez az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelőinek jelenlétét írja elő. Oroszország már nem egyszer javasolta, hogy a megfigyelőket könnyű fegyverzettel lássák el önmaguk védelmére, de ezt maga az EBESZ utasította el. Ezt követően Moszkva azt javasolta, hogy ENSZ békefenntartók biztosítsák kizárólag a megfigyelők védelmét. A partnerek ezt elfogadták volna, de a nehézfegyverekkel felszerelt 40 ezer főnyi úgymond békefenntartóval és a térség ENSZ-irányítás alá helyezésével minőségileg új, elfogadhatatlan helyzetet teremthetenének. Az EBESZ-megfigyelők heti jelentéseiből kiviláglik, hogy egyik fél sem teljesíti vállalásait, de nehézfegyvereket csak a kijevi oldal vet be helyenként. Vagyis ők érdekeltek a háborús légkör fenntartásában. (Oroszország attól tart, hogy a helyzettel visszaélhetnének, amivel az orosz biztonsági érdekeket is veszélyeztethetnék. Ezért Moszkva első lépésben legfeljebb a donyecki és a luganszki terület ukrajnai határáig, de semmiképpen nem azon belül, még kevésbe Oroszország határáig terjedő mandátummal egyezne bele korlátozott létszámú ENSZ-csapatoknak a térségbe vezénylésébe - KDL)

SZÍRIÁBAN ALÁBBHAGYOTT A FESZÜLTSÉG

– Az interjú záró részében ismét a szíriai helyzet elemzése került terítékre. Lavrov többek között azt hangsúlyozta, hogy a feszültség lényegesen alábbhagyott. Mi több az utóbbi időszak legfontosabb eseménye a Szocsiban összeült Kongresszus volt, amely megindította a szíriai nemzeti párbeszédet, és jóváhagyta Szíria állami berendezkedésének tizenkét alapelvét, jóllehet a tárgyalásokon nem vett részt az ellenzék minden csoportja. A továbbiak a genfi megbeszéléseken dőlnek el. Mindenesetre a szocsi kezdeményezéssel Oroszország lökést adott a genfi folyamatnak. Természetesen az ellentétek ma még jelentősek. Ezek tompítására, Irán és Törökország közreműködésével, március elejére újabb, miniszteri szintű tárgyalás szervezése kezdődött a kazahsztáni Asztanába.

CÍMKÉP: Szergej Lavrov az Euronews kamerája előtt – „Russzofóbiával körítve azzal vádolnak bennünket, mintha a Baltikumra, Lengyelországra és másokra akarnánk támadni.”

TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDIK A MAGYAR BÉKEKÖR ÖSSZEFOGLALÓJA a NATO védelmi minisztereinek csütörtöki brüsszeli tanácskozásáról, ahol hangot kapott, hogy a szövetség egyes tagjai, élükön Németországgal európai haderő kiépítésének tervét adták elő, míg az Egyesült Államok a NATO közös védelmi képességének megőrzése mellett kardoskodott. Jim Mattis amerikai védelmi miniszter kijelentette: „A közös védelem a NATO feladata, és csak a NATO-é”. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára ezt azzal toldotta meg, hogy „Az Európai Unió nem pótolhatja a NATO-t”. A széthúzást Washington anyagi eszközökkel is igyekszik feltartóztatni: az idén 40 százalékkal, jövőre pedig további 35 százalékkal emelnék az ún. Európai Elrettentési Kezdeményezésre (European Deterrence Initiative) szánt összeget, összesen 6,5 milliárd dollárra. A kezdeményezés célja amerikai katonák Európába telepítése. Európai diplomaták elmondták, hogy meglepte, sőt megdöbbentette őket az amerikaiak támadó hangneme. Azzal érveltek, hogy „Az európai haderő nem a NATO-val szemben, hanem a NATO-t kiegészítve jönne létre”.