Két tűz közé került Putyin
Nemcsak a nyugati világban támadják az orosz államfőt, de a moszkvai héják is, amikor az ukrajnai harcokba való nyílt beavatkozást követelik a Medvegyev-kormánytól.
Vlagyimir Putyin orosz államfőt vehemensen támadják a nyugati világban. Köztük a Magyarországon putyinozó hangulatkeltőkkel sodródó, jobb sorsra érdemes Oroszország szakértők. A hivatásos nyugati propagandisták – beleértve a meghökkentően kevés forrásból dolgozó, jórészt a saját világképhez igazított információkat közvetítő, úgynevezett szabad média munkatársait is – azt az érzetet keltik a közönségükben, hogy az orosz elnök olyan önjáró szörny, akinek kiiktatásával minden baj megszűnne. A megmondó emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy bár az orosz elnöknek tényleg jelentős a hatalma, de azért ő sem mindenható.
Támadják Putyint Oroszországban is. S immár nem csupán a nyugati értékekhez, pénzügyi forrásokhoz kötődő ellenzékiek. A „Véres vasárnap…” című bejegyzésemben írtam már arról, hogy az orosz állami tévé január 18-i, Voszkresznij Vecser című vitaműsorában mennyire harcias volt a rendszer kifejezett támaszának számító néhány résztvevő. Akadt, aki azt hangoztatta: az USA nem nyugszik addig, amíg ténylegesen is bele nem rángatják Oroszországot egy Ukrajna elleni háborúba. Egy közéleti szereplő szerint az atomfegyverekkel való összecsapás küszöbére értünk. Szakértő beszélt arról, hogy Amerika Afganisztánból kivont fegyverek és harcjárművek tömegével látta el Ukrajnát. Az egyik befolyásos politikus szerint legalább 500 ezer oroszországi önkéntes kapcsolódna be a harcokba a határon túli orosz testvérek oldalán, ha engedné nekik a moszkvai vezetés…
„Megengedhetetlen, hogy a szolgálati és szakmai kötelezettségeiket teljesítő dolgozók egymás között idegen nyelven beszélgessenek” – olvasható abban a levélben, amellyel a Lettországi Állami Nyelvi Központ fordult a baltikumi ország lakosságához. A nyelvrendőrség indoklása szerint: amikor az oroszok oroszul beszélnek egymással, tiszteletlenséget tanúsítanak a lettek iránt, egyúttal fenyegetik a lett nyelvet.
Békemenetek zajlottak Ukrajna több városában január 18-án, vasárnap. A kijevi felvonulást Petro Porosenko államfő szerdai rendelete előzte meg. Eszerint júniusig három szakaszban 200 ezer tartalékost mozgósítanak, ezen felül pedig 40 ezer embert, köztük nőket is rendkívüli katonai szolgálatra rendelhetnek. Emellett a jövőben, Ukrajnában az eddigi 25 év helyett 27 éves korig hívhatják be a férfiakat sorkatonai szolgálatra.
Az elmúlt napokban – mondjuk így – bizonyos fokú tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot azok, akik a magyar televíziókban, rádiókban és különböző publikációkban, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztősége elleni véres merénylet nyomán, amellett érveltek, hogy a szólásszabadság egyetemes és korlátlan. A parttalan szólásszabadság néhány bajnoka bármiféle korlátozás mögött egy olyan hatalmat vizionál, amely a közérdek fölé helyezve magát, tulajdonképpen a diktatúra rémével fenyegeti a társadalmat.
Vitatkoznunk kellene egymással, de egyre több kérdésben, egyre inkább közelít a véleményünk. Az Echo TV Visszhang című műsorába csaknem két év kihagyás után hívtak vissza a havi egyszeri szereplésre. Négy-öt éve, amikor először kért fel az akkori főszerkesztő, azzal győzött meg, hogy a csatorna felfogásától eltérő nézeteknek is szeretnének teret adni. Aztán eltelt vagy két év, s kénytelen voltam jelezni: más műsorokban, egyik-másik vezető munkatárs olyan szélsőséges megfogalmazásokkal él, amivel még közvetve sem tudok azonosulni…
A minél rosszabb, annál jobb forgatókönyvét rajzolja ki előttem számos magyarországi jelenség. E tekintetben sokszor nem látok lényegi különbséget az ellenzék, illetve a kormány több lépése között.
Ehhez már – a blog címével szólván – a kiáltás is kevés. Nem bekiáltani, üvölteni kell először azért, ami a Facebookon keresztül a 