Nemcsak a nyugati világban támadják az orosz államfőt, de a moszkvai héják is, amikor az ukrajnai harcokba való nyílt beavatkozást követelik a Medvegyev-kormánytól.

Vlagyimir Putyin orosz államfőt vehemensen támadják a nyugati világban. Köztük a Magyarországon putyinozó hangulatkeltőkkel sodródó, jobb sorsra érdemes Oroszország szakértők. A hivatásos nyugati propagandisták – beleértve a meghökkentően kevés forrásból dolgozó, jórészt a saját világképhez igazított információkat közvetítő, úgynevezett szabad média munkatársait is – azt az érzetet keltik a közönségükben, hogy az orosz elnök olyan önjáró szörny, akinek kiiktatásával minden baj megszűnne. A megmondó emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy bár az orosz elnöknek tényleg jelentős a hatalma, de azért ő sem mindenható.

Támadják Putyint Oroszországban is. S immár nem csupán a nyugati értékekhez, pénzügyi forrásokhoz kötődő ellenzékiek. A „Véres vasárnap…” című bejegyzésemben írtam már arról, hogy az orosz állami tévé január 18-i, Voszkresznij Vecser című vitaműsorában mennyire harcias volt a rendszer kifejezett támaszának számító néhány résztvevő. Akadt, aki azt hangoztatta: az USA nem nyugszik addig, amíg ténylegesen is bele nem rángatják Oroszországot egy Ukrajna elleni háborúba. Egy közéleti szereplő szerint az atomfegyverekkel való összecsapás küszöbére értünk. Szakértő beszélt arról, hogy Amerika Afganisztánból kivont fegyverek és harcjárművek tömegével látta el Ukrajnát. Az egyik befolyásos politikus szerint legalább 500 ezer oroszországi önkéntes kapcsolódna be a harcokba a határon túli orosz testvérek oldalán, ha engedné nekik a moszkvai vezetés…

A nyelvrendőrség azt ajánlja: vitassák meg a dolgozókkal a lett nyelv használatának előnyeit.

„Megengedhetetlen, hogy a szolgálati és szakmai kötelezettségeiket teljesítő dolgozók egymás között idegen nyelven beszélgessenek” – olvasható abban a levélben, amellyel a Lettországi Állami Nyelvi Központ fordult a baltikumi ország lakosságához. A nyelvrendőrség indoklása szerint: amikor az oroszok oroszul beszélnek egymással, tiszteletlenséget tanúsítanak a lettek iránt, egyúttal fenyegetik a lett nyelvet.

Tegnap tüzérségi támadással sorozta meg a Donyec-medence településeit az ukrán hadsereg. Az éjszakai diplomáciai egyeztetések viszont tűzszünetet hozhatnak.

Békemenetek zajlottak Ukrajna több városában január 18-án, vasárnap. A kijevi felvonulást Petro Porosenko államfő szerdai rendelete előzte meg. Eszerint júniusig három szakaszban 200 ezer tartalékost mozgósítanak, ezen felül pedig 40 ezer embert, köztük nőket is rendkívüli katonai szolgálatra rendelhetnek. Emellett a jövőben, Ukrajnában az eddigi 25 év helyett 27 éves korig hívhatják be a férfiakat sorkatonai szolgálatra.

A vasárnapi kijevi békemenet háborúra szóló felhívással ért véget. Az elnök azzal tetézte ezt a cinizmust, hogy felszólítása a keleti keresztények vízkereszt ünnepének előestéjén hangzott el. Porosenko többek között hitet tett amellett, hogy egy talpalatnyi földet sem engednek át Ukrajnából, s hogy a Donyec-medencében „újjászülik az ukránságot”. Elképzelhető, mekkora lelkesedéssel fogadták az ötletet a polgárháború által sújtott Délkelet-Ukrajna jórészt orosz anyanyelvű lakosai! Az a hárommillió, aki még nem menekült el a négy és félből, s aki abban reménykedik, hátha mégsem ő kerül a géppel előre kiásott, a hófödte tájban végtelen sorban húzódó sírgödrök egyikébe...

Franciaországban sem parttalanul lehet publikálni. Magyarországon már ma is pert vehet a nyakába, aki Mohamed prófétát ábrázoló rajzot tesz közzé.

Az elmúlt napokban – mondjuk így – bizonyos fokú tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot azok, akik a magyar televíziókban, rádiókban és különböző publikációkban, a Charlie Hebdo francia szatirikus lap szerkesztősége elleni véres merénylet nyomán, amellett érveltek, hogy a szólásszabadság egyetemes és korlátlan. A parttalan szólásszabadság néhány bajnoka bármiféle korlátozás mögött egy olyan hatalmat vizionál, amely a közérdek fölé helyezve magát, tulajdonképpen a diktatúra rémével fenyegeti a társadalmat.

Ez a veszély persze a mai Magyarországon akár valóságos is lehet, de a TV5 francia adó január 14-i, szerda esti híradója nem ezekre a magyarországi megnyilatkozásokra reflektált.  Azt a hírt értelmezte, hogy aznap reggel a terrorizmus dicsőítésének gyanújával letartóztatták Dieudonné M'bala M'bala-t. A humorista a vasárnapi, az iszlám terrorizmus elleni franciaországi tiltakozó menetet ironikusan az Univerzumot létrehozó Big Bang-hez hasonlítva azt írta a Facebookra, hogy ő Charlie Coulibalynak érzi magát. Mint ismeretes, Coulibaly volt az a fanatikus, aki több embert megölt a párizsi kóserboltban.

Soha nem volt annyira kiszolgáltatott a sokaság, mint ebben a szép új világban. A közbeszédben tömegével megjelenő zsigeri indulatok ennek következményei, s egyúttal ezt fedik el.

Vitatkoznunk kellene egymással, de egyre több kérdésben, egyre inkább közelít a véleményünk. Az Echo TV Visszhang című műsorába csaknem két év kihagyás után hívtak vissza a havi egyszeri szereplésre. Négy-öt éve, amikor először kért fel az akkori főszerkesztő, azzal győzött meg, hogy a csatorna felfogásától eltérő nézeteknek is szeretnének teret adni. Aztán eltelt vagy két év, s kénytelen voltam jelezni: más műsorokban, egyik-másik vezető munkatárs olyan szélsőséges megfogalmazásokkal él, amivel még közvetve sem tudok azonosulni…

Aztán tavaly májusban ismét csengett a telefonom. Azóta havonta egyszer megint beülök a stúdióba. Azóta szinte állandó vitapartneremmel, Csontos Jánossal, a Magyar Nemzet külsős publicistájával tisztáztuk, hogy ő konzervatív nézeteket vall, én pedig a szolidaritáselv alapján vizsgálom a társadalmi problémákat, a mindenkori kormányzati intézkedéseket. Vagyis jobb híján mondjuk azt: egyfajta szociáldemokrata közelítéssel nézem a világot.  Ehhez képest egy ideje azt veszem észre, hogy nem összecsapunk, inkább csak kiegészítjük, árnyaljuk egymás felfogását a szerkesztő által megadott, aktuális témákban.

Már-már zavarba ejtő!

Melyik az előrébb való: a vallás-, a szólásszabadság, vagy a magánélet sérthetetlensége? Az követ-e el nagyobb bűnt, aki a testet pusztítja el, vagy aki a lelket gyilkolja?

A terroristáknak, s főleg azoknak, akik mögöttük állva a vallást arra használják, hogy politikai-gazdasági hatalomra tegyenek szert, vagy megtartsák a hatalmat, nincs szükségük arra, hogy karikatúrát rajzoljon valaki a prófétáról, vagy bárki másról. Ha nem ezt, akkor más ürügyet találnak annak megindokolására, hogy miért ölnek meg brutálisan fegyvertelen embereket, miért foglalnak el kőolajban és földgázban gazdag területeket, hatolnak be erőszakkal más országokba, miért hajtanak uralmuk alá nekik dolgozó, nekik adózó embereket, miért adnak el rabszolgának iskolás gyerekeket…

Ennek ellenére a Klubrádió mai kérdésére – A CNN, az AP és a Telegraph sem közöl olyan karikatúrákat, amelyek a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt terrorcselekményt kiváltották. Helyesli a döntésüket? – a válaszom határozott IGEN.

A bűn állami igazolásának a civilizációt fenyegető korában élünk – jelentette ki a pravoszláv karácsony alkalmából Kirill Oroszország és Moszkva patriarchája.

Moszkva és egész Oroszország patriarchája, Kirill január 7-én félórás interjút adott az orosz állami televíziónak. A főbb gondolatok:

• A bűn állami igazolásának korában élünk
• Az európai elit cselekvésének iránya kereszténységellenes
• Az indulatok ukrajnai felszítása nem egyházi küldetés
• A nemzetiségi súrlódásoknak kulturális hátterük van
• A magány oka, hogy nincs tárgya szeretetünknek

Az Orbán Viktor elleni karaktergyilkosság részeként mintha túl sok lenne itt a mesterkéltség, a hangulat-, sőt a hisztériakeltés.

A minél rosszabb, annál jobb forgatókönyvét rajzolja ki előttem számos magyarországi jelenség. E tekintetben sokszor nem látok lényegi különbséget az ellenzék, illetve a kormány több lépése között.

A kormányoldalhoz, sőt Orbán Viktorhoz köthető, enyhén szólva különös, machiavellizmusra emlékeztető jelenségeket – terjedelmi okok miatt – egy későbbi jegyzetben tekintem át. Ami viszont az ellenzéket illeti, először hadd emlékeztessek arra, hogy az Orbán Viktor rovására a médiumainkat elárasztó, sőt a német sajtóban is felbukkanó, újabb keletű selyemzsinóros beszédet Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke indította el tavaly ősszel. (Jön Merkel, marad a Fidesz!; Orbán és a selyemzsinór).

A brutális székesfehérvári rabok magatartása sem független a magyar társadalom állapotaitól. Egyszerre vagyunk tettesek és áldozatok, mi magunk is!

Ehhez már – a blog címével szólván – a kiáltás is kevés. Nem bekiáltani, üvölteni kell először azért, ami a Facebookon keresztül a Blikk január 5-i közlése nyomán jutott el hozzám: „Széklábbal erőszakolták meg Márkot (16) a börtönben”. Aztán üvölteni kell a finomkodó kommentek miatt is. Mintha nem érintette volna meg eléggé mélyen magyar véreimet a szexuális perverzitásnak az a kegyetlensége, amivel módszeresen kikészítették a 16 évesen előzetes letartóztatásba került fiút egy 34 fős (!) cellában.

Az első, távolságtartóan tárgyszerű hozzászólásokra még csupán azzal reagáltam: „Mindig gondoljon a saját – valamilyen kisiklás miatt bajba került – gyerekére is mindenki, aki börtönnel akarja megoldani a szociális és az oktatási kérdéseket Magyarországon!” De mikor ezt követően a „Bocsi, de a vezetés a hibás...” kezdetű bejegyzés jelent meg az üzenő-felületen, már eldurrant az agyam, és bevertem a gépbe, hogy „Szerintem Putyin is, meg Obama is hibás. Magyarok soha, semmilyen körülmények között!”

Általában nem teljesült az Orbán Viktorral összefüggő sajtóbeli selyemzsinórozással kapcsolatos várakozás.

Az Angela Merkel február 2-án esedékes budapesti látogatásával összefüggő előző cikkemben (Jön Merkel, marad a Fidesz!) utaltam arra, hogy számos újságíró és blogger szerint a német kancellár azért jön Budapestre, hogy képletesen átadja Orbán Viktor miniszterelnöknek a selyemzsinórt, vagyis felszólítja arra, hogy távozzon a magyar kormány és a kormányzó párt éléről. A jegyzetemben azt jártam körbe, hogy szerintem miért balgaság ez a feltételezés.

Viszont ez a helyzet alkalmat kínált arra is, hogy megnézzem, mikor kezdődött az Orbán Viktorral és a selyemzsinórral kapcsolatos sajtóbeli példálózás! A fent említett jegyzethez való anyaggyűjtés során arra a következtetésre jutottam, hogy a Fidesz első emberével kapcsolatos kifejezés alighanem akkor kezdett elterjedni, amikor szélesebb körben is nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán keményen tartja kézben pártjának vezetőit, tagjait, s hogy a megingásokat, a gyenge politikai teljesítményeket, sőt az árulás gyanúját kész a leghatározottabban megtorolni.