Most, hogy az orosz medve is ölelgetni kezdi, nincs mit csodálkozni azon, ha lassan-lassan teljesen felőrlődik.

Sokan fogadták csalódással Török Gábor gyors visszalépését a veszprémi országgyűlési képviselői helyért induló küzdelemből. A politológus bejelentését kommentáló hozzászólások tömegét átfutva az a benyomásom, hogy még a Facebook-használók többségének tudatáig sem jutott el, hogy utódlási harc kezdődött a Fideszen belül. Pedig teljes gőzzel zajlik az előző miniszterek által kinevezett munkatársak tömeges cseréje a minisztériumokban. És a korábbi renegátok után immár olyan Orbán-hívők jelentkeznek bíráló megnyilatkozásokkal, mint a volt rádióelnök, Kondor Katalin, aki – korábbi tiszteletre méltó pályafutásához méltatlanul –a miniszterelnök mikrofonállványának szerepét játszotta az első Orbán-kormány időszakában.

Igen rég lehetett az a pillanat, amikor még vissza lehetett volna fogni őket.

Attól tartok, hogy a Sörgyári capriccio – Hrabal és Menzel által kicsinyes nyárspolgárnak ábrázolt – igazgatósági tagjai még időben elcsapták volna Orbán Viktort, ha történetesen ő lett volna a sörfőzdéjük gondnoka. Mert a jelek szerint ezek a kisvárosi emberek zsigerből tudták: aki nem képes rendet tenni a saját háza táján, a saját családjában, az nem alkalmas egy mégoly kicsiny sörüzem vezetésére sem.

Ne a kormány által kijátszott multikért fájjon a fejünk, hanem a közreműködésükkel - asszisztálásunk mellett - taccsra tett országunkért, önmagunkért!

Valljuk be, sokáig reménykedtünk abban, hogy azért létezik tisztességes piaci verseny! Legalább a multinacionális cégek világában. Hiszen róluk és vezetőikről, tulajdonosaikról szólnak, az ő példájukat ajánlják figyelmünkbe a sikeres vállalkozások létrehozására, az üzletszerzés módjaira, az üzletépítésre, a vállalati, a piaci stratégiák kimunkálására tanító könyvek tömegei. Elolvastam én is néhányat, de hogy, hogy nem egyikben sem taglalták, miként kell korrumpálni az önkormányzatok, a kormányzatok, a parlamentek döntéshozóit. A pr-kézikönyvekben sem láttam viszont, hogy a lobbinak része lenne a megvesztegetés.

Németország és Franciaország megszegte a Doville-i egyezséget: az USA nyomására összekötőkapocs helyett tűzfészek lett Ukrajnából.

Az ukrajnai események leírásában eddig uralkodó „polgárháború” kifejezést lassan kiszorítja az a narratíva, amely szerint Ukrajna és Oroszország áll szemben egymással. Petro Porosenko ukrán államfő minapi kijelentése adott lökést ehhez az értelmezéshez. A német Bildnek azt mondta: országa készen áll arra, hogy valódi háborút vívjon Oroszországgal.

Az orosz állami tévé november 21-ei Szpecialnij korreszpondent (Kiküldött Tudósító) című műsorának 50 perc 45-ik másodpercében a Moszkvában élő, ukrán származású és ukrainofilnek tekintett Andrej Okara, a moszkvai Kelet-európai Kutató Központ igazgatója már magától értetődően indította az egyik mondatát azzal, hogy „Oroszország és Ukrajna között folyik a háború.” (Сейчас идёт российская-украинская война.) Ezt aztán a stúdióban lévő vitázók és a közönség nagy felháborodása követte, amelynek során Okara leterroristázta egyik vitapartnerét Konsztantyin Dolgovot, a Novorisszijai Nemzeti Front társelnökét, aki a műsor legvégén fizikai csetepatéba is keveredett a Kijev-szimpatizáns igazgatóval, annak provokatív beszólásai miatt.

Itt az első amerikai cikk, amivel talán az USA kormányzata teszteli, mennyire vígan és dalolva mennénk háborúzni Oroszország ellen.

No, Felebarátaim, akik eddig olyan vehemensen uszítottatok Oroszország ellen! Lassan pakolhatjátok a katonai szerelvényeket, s indulhattok a Don-kanyarba! Én már rég megkaptam az obsitot, de ti még a kiképzésre szóló behívót sem. Megjön az is, ne féljetek! Aztán majd hátrahagyjátok a párotokat, a gyereketeket, s vagy visszatértek onnan, vagy sem. Mi, akik itthon maradunk, a bombázások áldozatai leszünk.

Ezt akartátok, nem?

Szembe kell nézni azzal, hogy mindenekelőtt ők és ellenzékinek mondott politikustársaik voltak azok, akik rablótanyát csináltak a parlamentből, miközben szellemi leépülésbe, lelki züllésbe, testi nyomorúságba taszították az általuk vezetett ország népének harmadát-felét.

Meg kellett volna hívni a hétfői budapesti tüntetésre minden szakszervezetet, mozgalmat és pártot, és arra kérni, hogy mozgósítsanak ők is! – írja az FB-n egykori kollégám. Mások – mint Kuncze Gábor – fanyalognak, sőt megsértődnek. Én viszont azt gondolom, hogy akik a tüntetések mögött állnak, már a jövendő új elitjének felépítésén munkálkodnak. Ezt csak akadályoznák az úgynevezett demokratikus, valójában a korrupcióhoz, a parlamentarizmus, a demokratikus intézményrendszer lejáratásához, a tömegek megnyomorításához asszisztáló pártok nyilvános szereplésre mániákusan vágyó, szónoklatokra mindig kapható képviselői, a lavírozásban jeleskedő szakszervezetek vezetői.

Az orosz elnök egyfajta derűvel kezelte a G20-csúcsról idő előtti távozásán sopánkodókat. Tisztelettel beszélt az ukrán államfőről, noha a Donyec-medence orosz lakosságának kiéheztetésére és kivéreztetésére készül a kijevi hatalom.

Az elnök elégedett volt a G20 eredményeivel és légkörével – az orosz hatalmi körökhöz közelálló Izvesztyija ezzel a címmel tett közzé összefoglalót Putyin orosz államfő ausztráliai útjáról vasárnap 10:46-kor. Ezt megelőzően a reggeli orosz állami tévé híradásában az orosz elnök volt hallható, amint őszintének és hasznosnak nevezte a csúcstalálkozót, amely hozzájárult egymás jobb megértéséhez.

Ez az enyhén derűs, sőt derűlátó hangvétel gyökeresen különbözik attól, ahogyan a nyugati hírügynökségek híradásait és értelmezését kritikátlanul átvevő magyar média egy része tálalja, hogy Vlagyimir Putyin nem vett részt a vasárnapi munkareggelin. Valójában az orosz elnök nem az ajtót maga mögött bevágva hagyta ott a találkozót, hanem előre bejelentette, hogy a kétszer 9 órás repülőút, illetve hétfői programja miatt kényszerül arra, hogy hamarabb távozzon az ausztráliai Brisbane-ből.

A nagy játszma végén Ukrajna kikerülni látszik a Kreml érdekszférájából. De sok még az elvarratlan szál.

Ukrajna ügye kipipálva! Első hallásra alighanem erre a következtetésre juthatott az ATV-néző, aki tegnap, azaz október 28-án este meghallgatta Friderikusz Sándor beszélgetését Sz. Bíró Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet főmunkatárs-történészével, Oroszország szakértővel.

A hétvégi parlamenti választásokon a szavazásra jogosultak alig több mint fele vett részt, a harcok által érintett területek és természetesen a Krím lakossága egyáltalán nem járulhatott az urnákhoz. Így aztán könnyedén győztek az Európa barát pártok. A szélsőséges, sőt – az interjúalany szóhasználatával – a profasiszta erők legfeljebb néhány egyéni mandátumhoz juthatnak. Mindent egybe vetve Oroszország gazdasága mára stagnáló állapotba került, nem kell tehát attól tartani, hogy Putyin újabb területeket akarna, vagy tudna leszakítani Ukrajnáról. Egyszóval - a beszélgetés fő üzenete szerint - végre jól mennek a dolgok szomszédságunkban!

Két fotó, rajtuk tíz év különbséggel két vezető – Orbán, illetve Gyurcsány –, de mögöttük ugyanaz a megvezethető és megvezetett ország.

Csoportkép a szeptemberi walesi NATO-csúcson: Orbán Viktor nem a többiekre figyel. Ez az áthallásos aláírás olvasható a Népszabadság 2014. október 25-ei számában megjelent, az MTI/Epa-tól átvett, Andy Rain által készített fotó alatt. A fényképrészleten 19 személyt számolok össze, akik a legkevésbé sem a fotóssal vannak elfoglalva, hanem egymással és a helyzettel. Alighanem az amerikai elnök, Obama szólhatott be valakinek, mert mintha többen is ezt reagálnák le. Mások már az optikába néznek, közülük néhányan – pechjükre – épp az exponáláskor pillantottak egyet. Szóval, így, vagy úgy, de mindenki testileg-lelkileg ott van a jelenetben, egyedül az egészen jobbra álló Orbán Viktort foglalkoztatja valami egészen más. Ő szája szélébe harapva, a többiek nézésirányával kifejezetten ellentétesen tekint ki a képből.