Az USA-ban kiválasztott mai ukrajnai vezetés legitimálásának utolsó mozzanata a vasárnapi parlamenti szavazás. Eközben a hadsereg támadási parancsra vár.

A délkelet-ukrajnai tűzszünet kihirdetése óta minden nap dörögtek a fegyverek Donyeck, Luganszk és olykor Mariupol térségében. Hogy egy adott helyen és napon, mikor és ki kezdte a lövöldözést, soha senki nem fogja megállapítani. Ami biztosnak látszik: a kezdeti szakaszban még csak elvétve voltak lövöldözések, azok is csupán géppisztolyokkal. Bevallom, eleinte bennem, a megrögzött reménykedőben, még az is felvetődött – persze nem túl határozott lehetőségként –, hogy ezeken a területeken is zavartalanul meg lehet majd tartani az október 26-án, vasárnap esedékes ukrajnai parlamenti választásokat.

A tervezett internetadó legriasztóbb következménye: szétszakadnak azok az emberi kapcsolatok, amelyek bár egy virtuális közegben, de mégiscsak létrejöttek az utóbbi tíz évben.

A kilátásba helyezett internetadó miatti háborgók egy része az adóztatás ténye, másik nagy hányada az összeg nagysága miatt akadt ki. Voltak olyanok, akik azért keseregtek, mert elhitték, hogy ha interneten intézik az állammal, a közműszolgáltatókkal, a bankokkal kapcsolatos ügyeiket – adóbevallás, mérőóra-állás bejelentés, sárga csekkes utalások helyett internetes bankolás –, akkor a haladás élharcosaiként ünnepelhetik önmagukat. Most meg, lám, nagyot fognak szívni! Sok idősebb ember azt panaszolja fel, hogy nagy nehezen beadta a derekát: vénségére leült a számítógép elé, beletanult az e-mailezésbe, a skypolásba, hogy legalább ilyen módon tarthassa a kapcsolatot külföldre, vagy az ország más részére  kényszerült gyerekeivel és unokáival. Mostantól azonban már azt is számolgatnia kell, hogy futja-e erre a luxusra a nyugdíjából.

Egy szuperhatalom nem tűrheti, hogy egy jelentéktelen országocska magát mindenhatónak képzelő figurája keresztezze geopolitikai tervei megvalósítását.

Immár kénytelenek vagyunk szembenézni a keserű valósággal: Orbán Viktor csak ebben a kisszerű magyar világban futhatta ki úgy magát, ahogyan kifutotta. Lehet rám átkokat szórni ezért a mondatért, lehet fölötte hüppögni, de a vízumbotrány nyilvánvalóvá tette, hogy a miniszterelnök mégsem mindenható. Csalódás ez politikai ellenfelei számára is, akik eddig legalább azzal magyarázhatták tehetetlenkedésüket, hogy egy úgymond államférfiúi aspiránssal szemben veszítik el sorra a választásokat; egy valóságos politikai zseni manőverei miatt képtelenek megtartani korábbi híveiket és újakat toborozni.

„Előbb-utóbb az ország szőröstül-bőröstül kárvallottja lesz annak a nyíltan pökhendi politikának, amelynek forrása maga a miniszterelnök.”

A magyarországi politikai-közéleti folyamatok miatt nincs mit csodálkozni azon, hogy az országunkat kiszavazhatják a demokrácia-erősítéssel foglalkozó nemzetközi szervezet, a Demokráciák Közössége kormányzó tanácsából. Az Orbán-rendszer vezető rétege, amely a liberális demokrácia egyik szószólója volt a rendszerváltozás időszakában, mára szinte teljesen uralma alá vonta az államot és a központi hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, s ezzel lényegében visszavezette az országot a tekintélyuralmi viszonyok közé. Ezért nincs mit csodálkozni az egyre szaporodó bírálatokon, amelyeket a vezető nyugati demokráciák képviselői küldenek az Orbán-kormány címére.

Ukrán és orosz szakértők szerint a föderalizációs törvény elfogadásával évekig tartó alkudozás kezdődhet. Julia Timosenko megalázónak és árulónak nevezte a Rada döntését.

Immár a Magyar Távirati Iroda is kiadta a hírt, hogy csütörtökön Petro Porosenko ukrán államfő aláírta a kelet-ukrajnai Donyeck és Luganszk megye egyes területeinek különleges jogállásáról szóló törvényt. Az úgymond a kelet-ukrajnai konfliktus békés feloldását célzó törvényt szeptember 16-n fogadta el a kijevi parlament.

A közönség elfogadja, ha egy szerkesztőség egyfajta értékrend jegyében dolgozik, viszont hamar rájön, ha manipulálják.

A Klubrádió ismét bedobta az objektív tájékoztatás varázsszavát. Mint bejelentették: ennek figyelembe vételével fejlesztik az adásokat. Az új műsor, az Esti Gyors kifejezetten objektív hírháttér műsorként határozza meg önmagát. Csakhogy olykor a hallgatók is érzik, hogy a hangzatos – és máris hozzáteszem: manipulatív – szólam és a gyakorlat között ellentmondás van. Az október 16-ai „Megbeszéljük” című műsor egyik telefonálója is észrevette ezt, mert szerinte kételyek merülnek fel a rádió híreinek, bejelentéseinek hitelességével kapcsolatban.

Egyre több rétegnek tesz majd engedményeket. Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.

A politikában ritka kincs, vagy átok a karizmatikus személyiség. A vasárnapi önkormányzati választások után bizonyosan ez az egyik szempont, amiről el kell gondolkozniuk az egyes pártoknak. E tekintetben talán csak a Fidesz lehet elégedett – legalábbis egyelőre. A vezérszerepre termett, kezdetben a liberalizmussal kacérkodó, később valamiféle nemzeti és vallásos ideológiát sugalmazó, s immár kifejezetten liberalizmusellenes Orbán Viktor úgy foghat bele rendszerének konszolidálásába, hogy személyiségének eddigi harcos vonásait immár háttérbe szorítva, előtérbe helyezheti a pragmatikusan gondoskodó atyai gesztusokat.

A morált emlegetve illő lenne megvitatni a gyerekek szépség-, táncdal- és sportversenyeken médialátványosságként való szerepeltetését is.

„A gyerekekkel nem kampányolunk!” ügybe még csütörtökön futottam bele. Az Echo TV Visszhang című műsorának 11. perce táján Ozsváth Kálmán műsorvezető dobta be, hogy miként értékeljük Kunhalmi Ágnes MSZP-s politikus kampányfilmjét. Bevallom, hogy szervezeti kommunikációval – ezen belül olykor politikai pr-rel – foglalkozó szakemberként ott és akkor a csőlátás bajába estem. A kampányfilm általam vélelmezett hatástalansága felől közelítettem meg a kérdést, s előbb csak annyit jegyeztem meg: „Kár volt rá pénzt költeni!”

A szentpétervári metrótársaság 6,7 milliárd dolláros megrendelést adott az ukrajnai krjukovi vagongyárnak 15 darab, egyenként nyolc kocsiból álló metrószerelvény szállítására.

Az ukrán cég egyik vélhető tulajdonosa Igor Kolomojszkij, akit az orosz hatóságok háborús bűntettek miatt köröznek. Mindezt az orosz parlament egyik liberális (valójában nacionalista) párti képviselője, Roman Hudjakov hozta nyilvánosságra. A képviselő ügyészségi vizsgálatra tett indítványt.

„Mikor Angelo közbevetette, hogy talán tanítani kellene őket előbb, úgy tett, mintha meg se hallotta volna.”

Már csak ezzel, a Kitömött barbár című regényből vett idézettel tudom dúsítani azt a cikkáradatot, ami a Bánó András-féle Osztolykán Ágnessel készített interjút követte az ATV október 8-ai Egyenes Beszéd című műsora után. Ahelyett, hogy mindjárt blogírásba fogtam volna, azzal ment el az időm, hogy különféle embereknek bizonygattam: ha valaki olyan benyomást alakított ki magáról az elmúlt negyedszázadban, mint Bánó, miszerint ő az emberi jogok védelmezője, a rasszizmus, a homofóbia üldözője, az nem firtathatja a cigány, vagy más nép, népcsoport úgymond lelkének mibenlétét egy cigányok által elkövetett lincselés kapcsán csupán azért, mert aki vele szemben ül, történetesen nyilvánossá tette cigány származását.