Az orosz elnök egyfajta derűvel kezelte a G20-csúcsról idő előtti távozásán sopánkodókat. Tisztelettel beszélt az ukrán államfőről, noha a Donyec-medence orosz lakosságának kiéheztetésére és kivéreztetésére készül a kijevi hatalom.

Az elnök elégedett volt a G20 eredményeivel és légkörével – az orosz hatalmi körökhöz közelálló Izvesztyija ezzel a címmel tett közzé összefoglalót Putyin orosz államfő ausztráliai útjáról vasárnap 10:46-kor. Ezt megelőzően a reggeli orosz állami tévé híradásában az orosz elnök volt hallható, amint őszintének és hasznosnak nevezte a csúcstalálkozót, amely hozzájárult egymás jobb megértéséhez.

Ez az enyhén derűs, sőt derűlátó hangvétel gyökeresen különbözik attól, ahogyan a nyugati hírügynökségek híradásait és értelmezését kritikátlanul átvevő magyar média egy része tálalja, hogy Vlagyimir Putyin nem vett részt a vasárnapi munkareggelin. Valójában az orosz elnök nem az ajtót maga mögött bevágva hagyta ott a találkozót, hanem előre bejelentette, hogy a kétszer 9 órás repülőút, illetve hétfői programja miatt kényszerül arra, hogy hamarabb távozzon az ausztráliai Brisbane-ből.

Gazdasági blokád alatt

Jóllehet a csúcstalálkozón a nyugati államfők egyfajta nyomás alá helyezték őt, de talán érdemes szó szerint is idézni, hogyan reagált erre a helyzetre Putyin: „Megosztották velem a kételyeiket, de ez segít nekünk. Persze, hogy mennyiben segít, s milyen gyorsan leszünk képesek megoldani az ukrán válság összes bonyolult problémáját, arra egyelőre nem tudok válaszolni. Mindenesetre Oroszország erre törekszik.”

Az orosz államfő szerint, bár az ukrajnai helyzet egyre éleződik, van perspektívája a megoldásnak. Azt azonban nagy hibának nevezte, hogy Porosenko ukrán elnök olyan rendeletet adott ki, amivel lényegében gazdasági blokád alá kerül a Donyec-medence térsége. „Saját kezükkel vágják el magukat ezektől a régióktól” – mondta az orosz államfő, de még ehhez is azt fűzte hozzá – kereszt- és apai nevén szólítva, tehát a lehető legnagyobb tisztelettel említve az ukrán államfőt –, hogy „máris szót váltunk erről Petro Alekszejeviccsel”.

Megemlítette azt is, hogy a csúcson óvta az európai partnereket egy ilyen lépéstől, s arra hivatkozott: az Oroszországi Föderáció a csecsen ellenállás idején sem hozott ilyen döntést, csak azért, mert azok az erők, amelyek akkoriban Csecsenföldet ellenőrzésük alatt tartották, úgymond ellophatták, vagy nem helyes célra fordíthatták volna ezeket az összegeket. „Mi azonban az emberek előtti morális kötelezettségünket tartottuk szem előtt, ami végső soron helyesnek bizonyult, mert az emberek, beleértve a Csecsen Köztársaságot is, méltóképpen értékelték Oroszország magatartását, amely a közembert támogatta.”

A történet talán így teljesebb, bár kétségtelenül kevésbé alkalmas a hisztériakeltésre.

Nem az oroszok érdeke a háború

Ezzel persze, nem azt akarom mondani: hogy itt az ideje a karosszékben való hátradőlésnek. Ellenkezőleg! Mintha láthatatlan erők egyre tudatosabban gerjesztenék a háborús hangulatot. Sok magyar médiumban is olvastuk, hallottuk például a napokban, hogy orosz katonai repülő hatolt be az egyik baltikumi állam légterébe, aztán kiderült, hogy csupán megközelítette a határt. A svédek által kommunikált mini tengeralattjáró egyenesen egyfajta Loch Ness-i szörny. Mindenki beszél róla, de valójában senki nem látta. Jól megtermett volt az a kacsa is amit Donald Tusk, volt lengyel kormányfő repített világgá október végén, amely szerint neki valamikor Putyin felvetette Ukrajna felosztását. Aztán persze ezt maga a röptető cáfolta, miután kiderült, hogy ott és akkor, amikor állítólag az inkriminált mondat elhangzott, nem is volt jelen a lengyel politikus…

Az ehhez hasonló eseteket immár vég nélkül lehetne sorolni. Magam úgy vélem, hogy ha higgadtan nézi valaki a helyzetet, akkor – miután lépéskényszerbe hozták őket a Krímben, s alapvetően erre reagálva, lényegében puskalövés nélkül, népszavazást követően  csatolták vissza Oroszországhoz ezt a területet – ma a legkevésbé sem az oroszok érdeke a háború. Ugyanakkor azt a jogot se vitassuk el tőlük, hogy ellenlépéseket tegyenek az őket minden oldalról bekerítők ellen.

Mert nemcsak a NATO-nyomulással kell számolniuk – ami mögött az állhat, hogy a nyugat Napóleon és a két világháború után sem mondott le arról, hogy valamilyen módon rátegye a kezét az oroszországi természeti kincsekre –, hanem az Oroszországot közvetlenül fenyegető iszlám szélsőségesek mindennapi jelenlétével, továbbá valamikor a jövőben Kína északi irányú terjeszkedési szándékával is. Egyébként Putyin a Szocsiban, a Valdai Klubban októberben elmondott beszédében már világossá tette, hogy miután a nyugat nem volt hajlandó Oroszországot egyenlő félként kezelni, mostantól saját játékszabályai szerint cselekszik.

Elkerülni a háború kiterjedését!

Minderről olykor késhegyre menően vitatkoztak az elmúlt héten az orosz állami tévé több adásában – liberális amerikai, baltikumi, ukrán, izraeli és iszlám szakértők, újságírók bevonásával. Bizony, bizony, ahogyan máskor is, az ellenvéleményeknek szintén bőven helyt adva! (Itt egy link az egyik, két témával foglalkozó, kétórás műsorhoz.)

Ami a vitákból leszűrhető – bár a nyugati gazdasági szankciók és a két évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió ellen szintén bevetett fegyver, a kőolajár nagyarányú, mesterséges csökkentésének hatása is bőven okoz fejtörést a putyini adminisztrációnak, amint ezt a Népszabadság mostani Hétvége mellékletében Sz. Bíró Zoltán bemutatta – mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ találniuk, miként menthetik meg a fagy- és éhhaláltól a Kelet-Ukrajnában gazdasági blokád alá helyezett milliós orosz tömeget. Azt a tömeget, amelynek az új ukrán vezetés már tavasszal értésére adta, hogy oroszként legföljebb másodrendűként jöhet számításba Ukrajnában. Amire aztán ez a tömeg fegyveres felkeléssel, annak támogatásával, illetve a térségből való elmeneküléssel válaszolt...

Ezt a tömeget az oroszországi vezetés – bármilyen szerepe volt, vagy nem volt Moszkvának az események ilyetén alakulásában – nem hagyhatja magára anélkül, hogy fel ne korbácsolná saját nacionalistáinak ellenérzéseit. Nem dobhatja oda Novorosszija városainak és falvainak csaknem teljes egészében orosz anyanyelvű lakosságát az ukrán hadseregnek akkor, amikor - a minszki megállapodás ellenére - annak egységeit sem vonták vissza a meghatározott távolságba; amikor csaknem minden nap felnőtt és civil áldozatai vannak a harcoknak; amikor az ukrán tévéadásokból is kiderül, hogy nagyobb konvojokban vonulnak ukrán zászlókkal lobogózott tankok és páncélozott járművek a Donyec-medence irányába. Mindegyikre fahasábokat is tornyoztak, ami jelzi, hogy a kijevi (washingtoni) urak a fagyos tél szenvedéseit a háborúéval akarják megtetézni Kelet-Ukrajnában.

Alighanem a határ orosz oldaláról is áramlik a térségbe a fegyver, a hadianyag. Sőt, amint az egyik e heti tévéadásban egy vezető orosz politikus megfogalmazta: reguláris egységeket nem küldünk Novorosszijába, de ha kell, lesznek önkéntesek! Hogy miért alakult így, s kik alakították ilyenné ezt a mára elfajult helyzetet, teoretikus felvetés. Boncolgatásával nem sokra megyünk ebben a pillanatban, mert csak a propagandisták hisztériakeltését szolgáljuk vele. Itt és most, a háború eszkalálódását kellene elkerülni!

#

Megjegyzés: A térség egyik szakértője, Kemény László professzor a következőket tette közzé a Facebookon a G20-szal és Putyin ottani szereplésével kapcsolatban: 

1. A G20 találkozóról közös közleményt adtak ki, amely 20 pontból áll és a megvalósítást szolgáló számos mellékletből. Putyin is részt vett az elfogadásában, s a dokumentumot teljes terjedelmében közzétették az orosz államfő honlapján.[Коммюнике лидеров «Группы 20» по итогам саммита в Брисбене - http://www.kremlin.ru/news/47026 - kdl]

2. A 20 pontban egy szó sem esik Ukrajnáról, Oroszországgal szembeni bármilyen követelésről, bírálatról. Ugyanakkor három pontban is bírálják az USA-t, s megfogalmazzák, hogy ha nem hajtja végre korábbi ígéretét, akkor a többiek nélküle teszik meg a szükséges lépéseket.

3. Putyin a találkozó hivatalos zárása után utazott el (Vagyis nem hagyott ki hivatalos programot!), a reggelit nem várta meg. Este megtartotta a sajtótájékoztatóját, válaszolt a kérdésekre, majd elbúcsúzott az ausztrál miniszterelnöktől és elrepült. Sehol nem hangzott el a "fáradtság"-ra hivatkozás [amint ezt többek között a privatbankar.hu az oroszországi-ukrajnai ügyekkel kapcsolatban tendenciózusan elfogult, már-már ruszofób Euronews-ra hivatkozva állítja - kdl].