A sajtószabadságnak, vagy hiányának legalább annyira feltétele a közönség, mint az újságírók.
Zöldi László cikkére reflektálok. Kollégám a december 18-ai blogbejegyzésében a két publicista, Tóta W. Árpád, illetve Puzsér Róbert közötti polémiával foglalkozott. Ennek az volt a témája, hogy
Ostobának nézi közönségét a washingtoni rádió szövegét ellenőrizetlenül átvevő liberális portál.
Egy oroszországi korrupciós ügyben hozott bírósági ítéletben vélte felfedezni a 444.hu december 16-ai cikke annak bizonyítékát, hogy az orosz hadsereg a kelet-ukrajnai szakadár területeken állomásoztatja 26 ezer katonáját. Ennek igazolása világszenzáció lenne, ezért
De akkor mi a helyzet az amerikai demokráciával és szabadsággal?
Lehet, hogy saját csapdámba esek, de szerintem
Hankiss Elemér sem értette, miért volt eleve kudarcra ítélve televíziós elnökségi kísérlete.
»Műsor és közönsége egymásra hangolva teremtik meg az egyre sekélyesebb világukat, világunkat. „A géniusz” úgy szórakoztat, hogy egyúttal a szórakoztatóipari termékek fogyasztása felé tereli a tömegeket« – zártam a minap az ATV-csatorna kvízjátékáról írt eszmefuttatásomat. Ezzel együtt a jegyzetben azt is elismertem, hogy
A feledhető filmek, a celebek, a szórakoztató élsport ismerete lett a tájékozottság mércéje.
Tényleg attól lesz valaki géniusz, azaz zseni, mert tudja a választ arra a kérdésre, hogy
A büntető intézkedések maradnak, de a háborús hangulatkeltés ideig-óráig talán szünetel.
És létrejött az amerikai-orosz videó-csúcs. Ezt azért kell leszögezni, mert abban a felfokozott izgalomban, ami előzetesen övezte, még azt is meglebegtették olykor, hogy esetleg elmarad. Márpedig akkor
Hisztériakeltés előzi meg a Biden–Putyin videó-csúcsot, s az esetleges, későbbi történelmi kiegyezést.
Csak a rend kedvéért térek vissza a témára: nem következett be az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij által december 1-re, vagy 2-ra jelzett, majd csak lebegtetett kijevi államcsíny. Még nyitott kérdés a mértékadónak tekintett amerikai sajtó, például a Washington Post által a közeljövőre jósolt,
A tévés műsorvezető Márki-Zay melletti szerepvállalásának jelentősége túlnő önmagán.
Az amerikai tőke – s annak a színfalak elé tolt eszköze, a washingtoni kormányzat – elszántan vívja kétfrontos háborúját. Egyrészt Kína, másrészt Oroszország a külpolitikai és katonai stratégia dokumentumokban is megnevezett ellenfele, sőt ellensége. Szerencsétlenségünkre, Magyarországot a kolosszusok közötti veszekedés tárgyává tette Orbán Viktor. A szinte kizárólag külső tényezőktől függő országunk kormányfőjének becsvágya, vagyis arra szomjúhozása, hogy mindenkinek diktáljon idehaza és a határokon túl, az egész világ figyelmét ránk irányította. Magyarországon sokan hajlamosak arra, hogy egyfajta öntudatos szabadságharcosként tekintsenek rá és önmagukra. Valójában
A lelkes kinyilatkoztatásokra szintén hajlamosak a magyarországi politikus amazonok.
Az ,,európaiaknak” – vagyis az európai uniós tagállamok közösségének – az együttes gazdasági erejükhöz mért határozottsággal kell fellépniük a Kínával folytatott viszonyban — mondta a német külügyminiszteri poszt várományosa. Az MTI szerint Annalena Baerbock azzal érvelt, hogy
Washington hadműveletei többször egybeestek a németországi kormányváltással.
Ellene szerveződő puccsról vizionált Volodimir Zelenszkij ukrán elnök harminc hazai és külföldi újságíró, köztük a Deutsche Welle munkatársa, előtt november 26-án. Az államcsíny előkészületével Oroszországot vádolta. Nem sokan tulajdonítottak jelentőséget szavainak. És nem elsősorban azért, mert a Kreml szóvivője ezt a feltételezést visszautasította, de azért is, mert végül kizárta, hogy egy ilyen akció sikeres lehetne. Ezért leginkább arra gondoltak az elemzők, hogy az ukrán államfő megcsappant népszerűségét akarja növelni a társadalom veszélyérzetének felkorbácsolásával, amit egy ideje a Donyec-medence elleni támadások számának növelésével is nyomatékosított. Csakhogy
