A magyar romlás századát idézi fel Orbán Viktornak a menekültügyben elért brüsszeli győzelme. 

Még egy ilyen orbáni győzelem, és az ország az iszlám szélsőségesek elleni jövendő, évszázados küzdelem mocsarában találja magát. Méghozzá úgy, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő államok arra hivatkozhatnak: Orbán Viktor kormányfő maga kérte, hogy Magyarország külön elbánásban részesüljön a legújabb kori népvándorlás, s ami ennek következménye lehet, a radikális iszlám térhódításának ügyében. Láthatóan nem gondolt arra, hogy volt már ez így. 1526, a mohácsi csata, még inkább 1541, azaz Buda elfoglalása után, az egykori Magyar Királyság „közepét, gyönyörű termékeny vidékeinek nagy részét, Egertől az Adriáig, és Gyulától a Balatonig a szultán tartotta hatalmában, az a török birodalom része volt.”

A bevándorlók Oroszországban is tüntetnek azért, hogy befogadják őket.

Legyezgeti az európai ember felsőbbrendűség-tudatát a Népszabadság, amikor június 11-ei Paradoxon című vezércikkében azt írja, hogy az Európai Unió alapértékei által megalapozott biztonság és jólét miatt vannak úton ide a menekültek milliói. Nem Oroszországba, nem Kínába, nem Törökországba mennek, hanem ide az unióba – rajzol fel hamis helyzetképet a lap.

Leáldozóban a szemtől szemben behízelgő modor külpolitikájának.

Magam is felhorkantam, amikor április végén Orbán Viktor bedobta a menekültügynek a terrorizmussal, a bűnözéssel való összekapcsolását. Az elmúlt öt hétben az Echo TV Visszhang című műsoraiban és a Bekiáltás blogon többször is taglaltam, hogy a kampányban egyaránt politikai játékszerként használják a külföldről érkező szerencsétleneket és azokat a honfitársainkat, akik nem látnak át a szitán.

Visszafordíthatatlanul vívják tovább a globális játszmát Ukrajnában is.

Nyugalomba helyezését kérte Heidi Tagliavini, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nagyköveti rangban lévő, ukrajnai különleges képviselője. A miértre egyelőre nem válaszolt a hírt közlő svájci külügyminisztérium. Így csak annyit mondhatunk az oroszul kitűnően beszélő, a posztszovjet térség fegyveres konfliktusainak megoldásában 1995-től közreműködő diplomatáról, hogy 2014 júniusa óta láthatóan fontos szerepet játszott az ukrajnai konfliktus békés rendezését célzó két minszki megállapodás tető alá hozásában.

A Jobbikkal szemben már Orbán Viktor is nemzeti baloldalra vágyik.

Az utóbbi időben egyre több jelét tapasztalom annak, hogy a Népszabadságot nem az egy az akol, egy a nyáj jegyében kezdik szerkeszteni. A mostani hétvégi szám „Játszótér” című vezércikkében a szerkesztőség szóvá teszi, hogy miközben az MSZP azt követeli az EU parlamenti néppárti frakciótól, hogy zárják ki a Fideszt a pártcsaládból, a magyar szocialisták mélyen hallgatnak, amikor az ő ausztriai testvérpártjuk az idegengyűlölő Szabadságpárttal szövetkezik. Hozzá az újság Vélemény rovatában Pető Péter „Élet a halál után” című cikke arról szól, hogy az úgynevezett baloldali pártok álságos, vagyis az MSZP-éhez hasonló, magatartása mennyire általános a mai Európában.

Miközben a miniszterelnök lejáratja Magyarországot a kettős játszmájával, az ellenzék szőnyeg alá söpri a valós problémát.

Hogy mennyire nem a menekültek számára rakják ki – ha kirakják – a határaink közelében az állítólag 333 példányban készülő óriásplakátokat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddigi tudásunk szerint, magyarul szövegezik őket. Ez önmagában igazolja, hogy a felhívások – ugyanúgy, mint a menekültügyben indított, úgynevezett nemzeti konzultáció kérdőívei, és sok kormányzati politikus megszólalása – tényleg a zsigeri indulatok felkorbácsolását szolgálják a magyar lakosság erre kapható nem kis részében. Ha nem ez lenne a szándék, akkor a figyelmeztetéseket arabul, albánul, kurd, pastu és más nyelveken tennék közzé.

Sietve hozzáteszem: isten mentsen meg bennünket ettől!

A védelmi és polgári termelés egymásra építésével teszik hatékonyabbá a katonai célú befektetéseket. Űrhajózás, atomipar, tankok, repülők, hajók és chipek.

Miért zuhant le az utóbbi időben több orosz rakéta, holott ezt megelőzően ilyen katasztrófák nem következtek be? Ezzel a felvetéssel indította Vlagyimir Szolovjov sztárriporter vasárnap éjszakai beszélgetését az orosz állami televízióban. (Kezdőpont a videón: 1:06:50) Interjúalanya Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes volt, aki három évvel ezelőtt vette át a teljes hadiipar, beleértve az atomipar, az űrhajózási- és repülőgépipar kormányzati irányítását.

Tudósítás egy képzelt budapesti parlamenti bizottsági meghallgatásról.

Az amerikai kormányzat úgymond aggódik a demokratikus intézmények magyarországi eróziója, a korrupció és a civil társadalmat ért támadások miatt. Kedden ezért tartottak meghallgatást a magyar ügyekről Washingtonban, a képviselőház külügyi bizottságának illetékes, ellenzéki vezetésű albizottságában.

Az aggodalmat magam is osztom, amit az ebben a blogtérben olvasható több cikk tanúsít. Ennek ellenére van fenntartásom azzal kapcsolatban, hogy raportra mennek egy állítólag független ország képviselői az USA kongresszusának egyik szervezete elé. Ha pedig ez a normális, akkor...

Orbánnak csak addig van baja a centralizálással, amíg az ő mozgásterét korlátozza. Mindjárt kedves lesz azonban számára a központosítás, ha az itthoni, önös törekvéseit szolgálja.

Ha a végletekig leegyszerűsítem mindazt, amit Orbán Viktor mondott a május 19-ei, strasbourgi, európai parlamenti sajtótájékoztatóján, akkor azt két kifejezésbe sűríthetem: DECENTRALIZÁCIÓ kontra CENTRALIZÁCIÓ. A menekültkérdésről folyó vita örve alatt két erőcsoport ütközik meg. A föderatív Európát akarók, vagyis az unió irányítását Brüsszelbe, illetve Strasbourgba központosítani igyekvő zsoldosok néznek farkasszemet a nemzetállamokban erős központi hatalomban érdekelt kormányok Orbán Viktorhoz hasonló harcosaival.

Egy dolog, hogy valahol sok pénz van, az viszont a másik, hogy ebből kik, és milyen arányban részesülnek.

A nemzetközi tőke egyik rendszerváltás utáni legkészségesebb magyarországi szállásmestere, Orbán Viktor diadalittasan jelentette: „Magyarország egy nagy korszak kapujában áll, mert gazdasági eredményeink az Európai Unió élvonalába juttattak bennünket. Most még nem a fejlettségünk tekintetében, hanem a fejlődés ütemében”. Mindez Baján, a Sugovicán átívelő gyalogos és kerékpáros híd átadásán, május 16-án, szombaton történt. A Mandiner közlése szerint a kormányfő azt is hozzáfűzte: „Ez nem egyszeri eset, hiszen a gazdasági növekedés tekintetében folyamatosan a dobogón vagy a dobogó közelében járunk.”