A védelmi és polgári termelés egymásra építésével teszik hatékonyabbá a katonai célú befektetéseket. Űrhajózás, atomipar, tankok, repülők, hajók és chipek.

Miért zuhant le az utóbbi időben több orosz rakéta, holott ezt megelőzően ilyen katasztrófák nem következtek be? Ezzel a felvetéssel indította Vlagyimir Szolovjov sztárriporter vasárnap éjszakai beszélgetését az orosz állami televízióban. (Kezdőpont a videón: 1:06:50) Interjúalanya Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes volt, aki három évvel ezelőtt vette át a teljes hadiipar, beleértve az atomipar, az űrhajózási- és repülőgépipar kormányzati irányítását.

Némi körítést követően a válasz lényege az volt, hogy az űrhajózás területén épp csak megkezdődtek a reformok. Mindössze egy éve láttak hozzá az eddigi szövetségi ügynökség, a Roszkoszmosz társult vállalatcsoporttá alakításához. Az ezzel kapcsolatos törvényt, első olvasatban, a napokban fogadta el a parlament. Az eddig széttagolt intézményekben elképesztő állapotok uralkodtak. Mint a miniszterelnök-helyettes mondta: hogyne zuhannának le rakéták, amikor még a katasztrófák okát sem matematikai módszerekkel, számítógépes modellezéssel vizsgálták, holott ilyenkor a világűrben szétszóródott és elégett alkatrészdarabokra sem lehet támaszkodni, ahogyan ez például a repülőgépek esetében lehetséges. Azóta azonban kiderült, hogy a két legutóbbi kudarc egy 1988-as hibára vezethető vissza, amit csak most sikerült azonosítani.

Kifosztották a cégeket

Szerinte azért alakultak ki a lehetetlen állapotok, mert mindeddig az űrhajózásra fordított hatalmas összegek, illetve a bevételek jelentékeny hányada a magánzsebeket gyarapította. A magántulajdonosoknak nem volt érdekük a fejlesztés, illetve a rubel milliárdokban mérhető korrupció és a kifejezett lopás is tizedelte a kereteket. Miközben az ágazatnak olyan bevételei származtak a külföldi értékesítésekből, megrendelésekből, amelyeknek az állami pénzekkel együtt nyereséget kellett volna eredményezniük, egyes cégek kolosszális adósságokat halmoztak fel. Akik a pénzhez hozzáfértek, valósággal kifosztották a vállalatokat egészen odáig, hogy a hasznon megosztoztak a vásárlókat képviselő külföldiekkel, vagy éppen százmillió dollárokat utaltak át magánbankjaikba. Többeket letartóztattak már emiatt.

Ezzel együtt – hangsúlyozta Rogozin – az orosz rakéták a legmegbízhatóbbaknak számítanak a piacon. A jövő űrhajózási mérnökei még az egyetemi padokban ülnek, de sikeres kísérletek zajlottak az Angara elnevezésű rakéta könnyű és nehéz változatával, amelyek műszaki megoldásaira a nyugati gyártók egyelőre nem készültek fel. A szankciók ellenére az amerikai fél nemrégiben orosz rakétahajtóművek megrendelésére írt alá milliárdos nagyságrendű szerződést. Nyilvánvaló, hogy e tekintetben nem egy lépéssel járunk előttük – mondta a miniszterelnök-helyettes, majd hozzátette: tavaly, a hadiipari komplexum különböző szektoraiban 15–20–25 százalékkal növekedett a munka termelékenysége, de két-három évre még szükség van ahhoz, hogy mindent rendbe tegyenek ezen a területen. Mindenesetre a kazahsztáni Bajkonurt részben kiváltó kelet-szibériai űrrepülőtér létesítése, a hozzá kapcsolódó Ciolkovszkij város felépítése hamarosan befejeződik. Az első indítást az év végére tervezik.

Nincs rés az atompajzson

A beszélgetésben szó esett arról is, hogy ebben a folyamatban, néhány évvel ezelőtt, a Roszatom égisze alatt először az atomipart tették rendbe. Összevonták az ezzel a területtel foglalkozó tudományos intézményeket, termelőkapacitásokat, anyagilag is érdekeltté tették a fiatalokat, hogy itt vállaljanak munkát, álljanak át a számítógépes tervezésre és így tovább. „Az eredmény: ma Oroszország az egész világon részt vesz az atomerőművek építésében, fejlesztésében Indiától Iránon keresztül Kínáig. Az Európai Unió egyes országaiban szintén jelen vagyunk. Ma az orosz atomerőművi technológiai a legbiztonságosabb a világon, mert a csernobili katasztrófa után mindent felülvizsgáltunk” – állította Rogozin.

Ehhez kapcsolódva az atomfegyver-gyártásban elért eredményeket azzal érzékeltette, hogy az ország atom-pajzsa nem csupán az USA–Oroszország viszonylatban képes hatékony védelmet nyújtani, de ezzel egy időben a nyugati katonai koalíció valamennyi országából induló esetleges támadással szemben is. Ennek hátterében az áll, hogy időben hozzáláttak a reformokhoz: megszüntették az egyes részterületek szinte feudális hercegségekhez hasonlítható széttagoltságát, és egyetlen állami korporációba tömörítették a vállalatokat, az intézeteket.

Kétmillióan a védelemiparban

Amikor a riporter azt firtatta, hogy beszélgetőpartnere mennyire volt ideges a május 9-ei Vörös téri díszszemle alatt, finoman arra utalt, hogy a próbák során az egyik harckocsi lefulladt, és sokak szeme láttára kellett elvontatni a térről. Rogozin értette a célzást, de csaknem rezzenéstelen arccal mondta el, hogy mindössze három évvel ezelőtt kezdődött meg a védelemipar reformja. A katonai parádén felvonultatott legújabb haditechnikát, elsősorban az Armata nevű harckocsit, mint a jövő mércéjét tanulmányozzák a nyugatiak. A francia és a német szakértők úgy látják: ilyen paraméterekkel legkorábban 2030-ra lesznek képesek létrehozni hasonlót – állította. A fejlesztések egyik célkitűzése – akár a harckocsikról, akár a légierő, akár a flotta új fejlesztésű eszközeiről van szó –, hogy a Kalasnyikov gépkarabély mintájára a lehető legegyszerűbb műszaki megoldásokkal érjék el a megbízhatóságot, a viszonylag alacsony gyártási és javítási költséget.

Az oroszországi védelemipar kétmillió embert foglalkoztat – hangzott el az adat. Hetven százalékuk az ipari minisztériumhoz tartozó cégeknél, tizenöt százalékuk az atomiparban, további tizenöt százalékuk az űrhajózás-iparban dolgozik. Húsz szakirányban most keresik azokat a főkonstruktőröket, akik a fejlesztéseket az állam megbízásából irányítják, kapcsolatot tartanak mind a tudományos körökkel, mind az iparral. A fiatal fejlesztőmérnököket ugyanúgy kiemelkedő fizetésekkel csábítják, mint a szakmunkásokat, akiknek egy részétől már-már mérnöki tudást követelnek. Minthogy ezen a területen hiányoznak az ötven év körüli szakemberek, akiknek korábban jobb feltételeket kínáltak a magáncégek, a mérnökök átlagéletkora 30-40 év között van. Fizetésüket 20-25 százalékkal emelték, hozzá tízezreket juttattak és juttatnak lakáshoz jelentős kedvezménnyel.

Felfutóban a chipgyártás

Az erre fordított óriási összegek megtérülését főként attól várják, hogy a hadiipart egyre kevésbé különítik el a polgári célú termeléstől. Ez merőben új felfogás a szovjet időszakhoz képest, amiről a miniszterelnök-helyettesnek családi tapasztalati is vannak. (Lásd a cikk után az életrajzot!) Példának említette, hogy a május 9-ei díszszemlén látott, új fejlesztésű, vagy korszerűsített katonai repülőkkel együtt, azonos gyárakban szerelik a polgári gépeket. A cél, hogy az oroszországi légi közlekedésben hamarosan saját fejlesztésű, a lego-elvet szem előtt tartó, tehát az utasok száma szerinti modulos kialakítást lehetővé tevő, biztonságos, kényelmes, saját gyártású modellekkel váltsák ki a Boeing és az Airbus repülőit. A hajógyártásban az atom-tengeralattjárók mellett azoknak a kereskedelmi hajóknak az építését emelte ki az interjúalany, amelyekkel szinte egész évben hajózhatóvá válik a minden útvonalnál rövidebb, Ázsia–Európa közötti északi-tengeri irány.

A tervek megvalósításának szűk keresztmetszete volt eddig a mikroelektronika-ipar. Az orosz vállalatok amerikai, nyugat-európai, japán gyárak kiszolgáltatottjai voltak. Viszont a szankciók hatására döntést kellett hozni arról, hogy ezen a területen is önállóak legyenek. Ahhoz azonban, hogy ne aranyárban állítsák elő a mikrochipeket, a civil szférában is keresletet kellett teremteni irántuk. Ezért elrendelték, hogy az azonosításhoz az útleveleket, a vízumokat, a konténereket, a különféle árukat, a fegyvereket, mindenféle alkatrészt, a most bevezetésre kerülő, az országon belüli fizetésekhez használható bankkártyákat (pljat’ezsnaja karta) hazai gyártású chipekkel kell ellátni. Így futtatták fel, állami utasításra, a kínai mikroelektronikai ipart is.

Az orosz vásárlási, más néven, népi kártya logójának megtervezésére pályázatot írtak ki. Az első helyezett emblémát Udmurtföldről küldték be. Ezen a földgömbhöz kapcsolódó szárnyas MIR (béke, föld, faluközösség) felirat látható, amint azt a hétvégén nyilvánosságra hozták. Talán annak a jelszónak a jegyében, amire bizonyára még sokan emlékeznek korosztályom tagjai közül: Miru mir! – Békét a világnak! Közben persze az állami tévében vasárnap éjszaka sugárzott interjúból is jól érzékelhető, hogy Oroszország Julius Caesar mondását is észben tartja: Si vis pacem, para bellum! – Ha békét akarsz, készülj a háborúra!

#

ROGOZIN, Dmitrij Olegovics Az energikus, 52 éves csúcsvezető katonacsaládba született. Apja altábornagyként a szovjet hadiipar egyik szervezője, a mérnöki tudományok doktora volt. Ő maga a Moszkvai Állami Egyetem nemzetközi újságíró szakát végezte el, majd a marxista-leninista egyetem gazdasági tagozatán szerzett diplomát. 1999-ben a moszkvai egyetem filozófiai tanszékén védte meg „Oroszország nemzetbiztonsági kérdései a XXI. század előestéjén” című doktori disszertációját. 1990-től közéleti tevékenységet folytatott előbb különböző ifjúsági szervezetekben és a választásokon is induló hazafias mozgalmakban, pártokban. 2008-tól 2012-ig képviselte Oroszországot a NATO-ban. 2011-ben Medvegyev államfő miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki, s ezt a tisztségét a 2012-es államfői–kormányfői helycsere után is megtartotta. Életrajza szerint franciául, angolul, spanyolul és olaszul beszél.