A bevándorlók Oroszországban is tüntetnek azért, hogy befogadják őket.

Legyezgeti az európai ember felsőbbrendűség-tudatát a Népszabadság, amikor június 11-ei Paradoxon című vezércikkében azt írja, hogy az Európai Unió alapértékei által megalapozott biztonság és jólét miatt vannak úton ide a menekültek milliói. Nem Oroszországba, nem Kínába, nem Törökországba mennek, hanem ide az unióba – rajzol fel hamis helyzetképet a lap.

Jólétünk alapja a gyarmatosítás

A Pangloss mester mondatára hajazó, „Ez a világ minden világok legjobbika!” sugalmazás figyelmen kívül hagyja, hogy mindent egybe vetve a fehér embernek az a tevékenysége vezetett a mai körülmények kialakulásához, amellyel a kapitalizmus hajnalától napjainkig alávetettségébe hajtotta, majd kirabolta a világ más térségeit, és ennek során, a hittérítés örve alatt, igyekezett megsemmisíteni az övétől eltérő kultúrákat. A magát baloldaliként meghatározó Népszabadságnak illene tekintettel lennie arra, hogy a cikkében lobogtatott – törékeny és persze felemás – európai „biztonságnak” és „jólétnek” a klasszikus gyarmatosítás alapozott meg.

Az Amerikai Egyesült Államok legújabb kori felemelkedése – a bevándorlás mellett – az I. világháborút megelőzően szintén a világ egyre távolabbi térségeiben indított véres katonai akciókkal, puccsokkal kezdődött. Tetőpontját a II. világháború után más országok rovására folytatott globális pénzügyi manőverekre épülő újgyarmatosítás révén érte el. Ennek meghatározó eleme a tömegmédián, a hollywoodi filmeken keresztüli agymosás, ami hatékonyabbnak bizonyult a hittérítésnél is.

Szárazföldi és tengeri falak

Hagyjuk az összeesküvés-elméleteket! Sokféle érdek összhatásaként egyszerűen így alakultak a dolgok. Mindenesetre a kezdetek évszázadokra nyúlnak vissza. Arra az időszakra, amikor még senki nem gondolhatott az Európai Unió alapértékeire, s még magára az unióra sem. Csakhogy van itt másik hamis sugalmazás is. Az, hogy a menekültügy csupán európai probléma. Holott épp ez a lap közölt június 9-én egy összeállítást arról, hogy „Európa külső karéjain, az USA déli részén vagy India északkeleti részén – esetenként akár ezer kilométereken át futó – biztonsági kerítésekkel próbálnak gátat vetni az illegális bevándorlásnak. (…) Jelenleg közel ötven fal és kerítés található a világban”.

A magyar újság a The Washington Post nyomán idézte Élisabeth Valle-t, a montreáli Quebeci Egyetem kutatóját, aki szerint Ausztrália a „falakat” az óceánon húzta fel. A tengeren érkező menekülteket a távoli Karácsony-szigetre, illetve Pápua Új-Guineára viszi. És akkor még nem szóltunk a nyugat-mianmari Arakán államban élő, körülbelül 1,1 milliós lélekszámú, muzulmán vallású rohingja kisebbség évek óta zajló, a buddhista többség által okozott megpróbáltatásairól. Emiatt 2012 óta lélekvesztőkön ezerszám indulnak útnak Indonéziába, Malajziába és Thaiföldre, ahol aztán újabb megpróbáltatások, gyakran megerőszakolás, agyonverés vár rájuk.

Orbánt ütnék és hamisítanak

Vagyis világjelenségről van itt szó. Valóságos új népvándorlásról. Aki csupán európai ügyként tekint rá, ezen belül is egy magyarországi politikai játszma részeként kezeli – bármily gyalázatos az itthoni húzd meg, ereszd meg –, félrevezeti a közvéleményt. Főleg akkor, ha ennek része egy másik sandaság. Az a kisstílű hangulatkeltő szándék, amivel az ellenzéki Népszabadság idézett vezércikke Oroszországot, Kínát, Törökországot – vagyis az Orbán Viktor kormányfő által úgymond manapság preferált autoriter államokat, féldemokráciákat – belekeveri a menekültkérdésbe. Mondhatni: Orbánt akarják ütni, de minket találnak el, mert eközben a lap fittyet hány a tényeknek.

Nem kell sokat kutatni az interneten ahhoz, hogy kiderüljön: Oroszország és Törökország egyaránt bevándorlási célpont. (Kínából inkább kifelé áramlanak sok százezren, de ezt a kitelepülést, amely az ország csendes külföldi térnyerését is szolgálja, sok tekintetben az állam is támogatja.) Ami Törökországot illeti, legalább arra illene figyelni, hogy milyen nehéz helyzetbe került most, amikor kétmillió (!) földönfutót kénytelen befogadni Szíria és Irak területéről a nyugati beavatkozás nyomán létrejött radikális iszlám állam kegyetlenkedésekkel párosuló terjeszkedése miatt.

Oroszország szintén csaknem reménytelen küzdelmet vív a részben a posztszovjet térségből beáramló, az orosz nagyvárosokban megélhetést kereső, nagyrészt muszlim tömegekkel. És akkor még nem beszéltünk a Szibéria keleti térségeit elárasztó kínaiakról, a Moszkvában és más városokban, elhagyott gyárépületekben varrodákat, esetenként szó szerint földalatti összeszerelő műhelyeket működtető vietnami bandákról, amelyek a Távol-Keletről tömegesen becsempészett, félig-meddig, vagy egészen, rabszolgaként dolgoztatnak szerencsétleneket mindaddig, amíg rajtuk nem ütnek a hatóságok kommandós osztagai. Ilyenkor tömegesen utasítják ki őket az országból, de – a korrupt orosz főhivatalnokok közreműködésével – hamarosan újabb megélhetési bevándorlók foglalják el a helyüket.

Oroszország második hazájuk

A probléma oroszországi nagyságát jelzi, hogy nyelvileg is megkülönböztetik azokat, akik elhagyják az országot (ők az emigránsok), azoktól, akik betelepülnek. Utóbbiakat az imigráns szóval illetik. A poszthoz illesztett fotón éppenséggel ázsiaiak azért tüntetnek „Oroszország a második hazánk”, táblákkal, hogy teljes jogú állampolgárokként fogadják be őket. Csak az állít olyat, hogy Oroszország és Törökország – az alapértékei miatt vonzó unióval ellentétben – nem célpontja a menekülteknek, akinek kisszerű, csupán a magyar belpolitikai dágványban értelmezhető, hátsó szándékai vannak. Méltatlan az ilyen magatartás a Népszabadsághoz és az újság olvasóihoz egyaránt. Mert a baj mindenütt az égig ér. Nem kellene tetézni még azzal is, hogy hazai politikai meggondolások miatt hamisan jeleníti meg valaki a valóságot!

Mert egy dolog, hogy nincs ínyére Orbán Viktor politikája. Nekem sincs! Egy dolog, hogy bizonyos európainak tartott elvek miatt idegenkedünk attól, ami és ahogyan egy másik országban történik, s amelyekkel kapcsolatban, gyakran nekem is vannak fenntartásaim. De egyrészt olykor nem ártana önmagunkba nézni! Vajon tényleg mindig a szabadság, az esélyegyenlőség fennkölt eszméi jegyében történnek az események a világ fejlett demokráciával jellemzett, minta országaiban? Másrészt azzal, hogy bizonyos nagyhatalmi meggondolásokat szolgaian követve, torzítva mutatjuk be az éppen kipécézett országokat, valójában lehetetlenné tesszük az összefogást a civilizációnkat igazán veszélyeztető jelenségek ellen. A fondorlatoskodás bizonyosan nem fogja megállítani a legújabb kori népvándorlást sem. #