A nagy játszma végén Ukrajna kikerülni látszik a Kreml érdekszférájából. De sok még az elvarratlan szál.

Ukrajna ügye kipipálva! Első hallásra alighanem erre a következtetésre juthatott az ATV-néző, aki tegnap, azaz október 28-án este meghallgatta Friderikusz Sándor beszélgetését Sz. Bíró Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet főmunkatárs-történészével, Oroszország szakértővel.

A hétvégi parlamenti választásokon a szavazásra jogosultak alig több mint fele vett részt, a harcok által érintett területek és természetesen a Krím lakossága egyáltalán nem járulhatott az urnákhoz. Így aztán könnyedén győztek az Európa barát pártok. A szélsőséges, sőt – az interjúalany szóhasználatával – a profasiszta erők legfeljebb néhány egyéni mandátumhoz juthatnak. Mindent egybe vetve Oroszország gazdasága mára stagnáló állapotba került, nem kell tehát attól tartani, hogy Putyin újabb területeket akarna, vagy tudna leszakítani Ukrajnáról. Egyszóval - a beszélgetés fő üzenete szerint - végre jól mennek a dolgok szomszédságunkban!

Két fotó, rajtuk tíz év különbséggel két vezető – Orbán, illetve Gyurcsány –, de mögöttük ugyanaz a megvezethető és megvezetett ország.

Csoportkép a szeptemberi walesi NATO-csúcson: Orbán Viktor nem a többiekre figyel. Ez az áthallásos aláírás olvasható a Népszabadság 2014. október 25-ei számában megjelent, az MTI/Epa-tól átvett, Andy Rain által készített fotó alatt. A fényképrészleten 19 személyt számolok össze, akik a legkevésbé sem a fotóssal vannak elfoglalva, hanem egymással és a helyzettel. Alighanem az amerikai elnök, Obama szólhatott be valakinek, mert mintha többen is ezt reagálnák le. Mások már az optikába néznek, közülük néhányan – pechjükre – épp az exponáláskor pillantottak egyet. Szóval, így, vagy úgy, de mindenki testileg-lelkileg ott van a jelenetben, egyedül az egészen jobbra álló Orbán Viktort foglalkoztatja valami egészen más. Ő szája szélébe harapva, a többiek nézésirányával kifejezetten ellentétesen tekint ki a képből.

Az USA-ban kiválasztott mai ukrajnai vezetés legitimálásának utolsó mozzanata a vasárnapi parlamenti szavazás. Eközben a hadsereg támadási parancsra vár.

A délkelet-ukrajnai tűzszünet kihirdetése óta minden nap dörögtek a fegyverek Donyeck, Luganszk és olykor Mariupol térségében. Hogy egy adott helyen és napon, mikor és ki kezdte a lövöldözést, soha senki nem fogja megállapítani. Ami biztosnak látszik: a kezdeti szakaszban még csak elvétve voltak lövöldözések, azok is csupán géppisztolyokkal. Bevallom, eleinte bennem, a megrögzött reménykedőben, még az is felvetődött – persze nem túl határozott lehetőségként –, hogy ezeken a területeken is zavartalanul meg lehet majd tartani az október 26-án, vasárnap esedékes ukrajnai parlamenti választásokat.

A tervezett internetadó legriasztóbb következménye: szétszakadnak azok az emberi kapcsolatok, amelyek bár egy virtuális közegben, de mégiscsak létrejöttek az utóbbi tíz évben.

A kilátásba helyezett internetadó miatti háborgók egy része az adóztatás ténye, másik nagy hányada az összeg nagysága miatt akadt ki. Voltak olyanok, akik azért keseregtek, mert elhitték, hogy ha interneten intézik az állammal, a közműszolgáltatókkal, a bankokkal kapcsolatos ügyeiket – adóbevallás, mérőóra-állás bejelentés, sárga csekkes utalások helyett internetes bankolás –, akkor a haladás élharcosaiként ünnepelhetik önmagukat. Most meg, lám, nagyot fognak szívni! Sok idősebb ember azt panaszolja fel, hogy nagy nehezen beadta a derekát: vénségére leült a számítógép elé, beletanult az e-mailezésbe, a skypolásba, hogy legalább ilyen módon tarthassa a kapcsolatot külföldre, vagy az ország más részére  kényszerült gyerekeivel és unokáival. Mostantól azonban már azt is számolgatnia kell, hogy futja-e erre a luxusra a nyugdíjából.

Egy szuperhatalom nem tűrheti, hogy egy jelentéktelen országocska magát mindenhatónak képzelő figurája keresztezze geopolitikai tervei megvalósítását.

Immár kénytelenek vagyunk szembenézni a keserű valósággal: Orbán Viktor csak ebben a kisszerű magyar világban futhatta ki úgy magát, ahogyan kifutotta. Lehet rám átkokat szórni ezért a mondatért, lehet fölötte hüppögni, de a vízumbotrány nyilvánvalóvá tette, hogy a miniszterelnök mégsem mindenható. Csalódás ez politikai ellenfelei számára is, akik eddig legalább azzal magyarázhatták tehetetlenkedésüket, hogy egy úgymond államférfiúi aspiránssal szemben veszítik el sorra a választásokat; egy valóságos politikai zseni manőverei miatt képtelenek megtartani korábbi híveiket és újakat toborozni.

„Előbb-utóbb az ország szőröstül-bőröstül kárvallottja lesz annak a nyíltan pökhendi politikának, amelynek forrása maga a miniszterelnök.”

A magyarországi politikai-közéleti folyamatok miatt nincs mit csodálkozni azon, hogy az országunkat kiszavazhatják a demokrácia-erősítéssel foglalkozó nemzetközi szervezet, a Demokráciák Közössége kormányzó tanácsából. Az Orbán-rendszer vezető rétege, amely a liberális demokrácia egyik szószólója volt a rendszerváltozás időszakában, mára szinte teljesen uralma alá vonta az államot és a központi hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, s ezzel lényegében visszavezette az országot a tekintélyuralmi viszonyok közé. Ezért nincs mit csodálkozni az egyre szaporodó bírálatokon, amelyeket a vezető nyugati demokráciák képviselői küldenek az Orbán-kormány címére.

Ukrán és orosz szakértők szerint a föderalizációs törvény elfogadásával évekig tartó alkudozás kezdődhet. Julia Timosenko megalázónak és árulónak nevezte a Rada döntését.

Immár a Magyar Távirati Iroda is kiadta a hírt, hogy csütörtökön Petro Porosenko ukrán államfő aláírta a kelet-ukrajnai Donyeck és Luganszk megye egyes területeinek különleges jogállásáról szóló törvényt. Az úgymond a kelet-ukrajnai konfliktus békés feloldását célzó törvényt szeptember 16-n fogadta el a kijevi parlament.

A közönség elfogadja, ha egy szerkesztőség egyfajta értékrend jegyében dolgozik, viszont hamar rájön, ha manipulálják.

A Klubrádió ismét bedobta az objektív tájékoztatás varázsszavát. Mint bejelentették: ennek figyelembe vételével fejlesztik az adásokat. Az új műsor, az Esti Gyors kifejezetten objektív hírháttér műsorként határozza meg önmagát. Csakhogy olykor a hallgatók is érzik, hogy a hangzatos – és máris hozzáteszem: manipulatív – szólam és a gyakorlat között ellentmondás van. Az október 16-ai „Megbeszéljük” című műsor egyik telefonálója is észrevette ezt, mert szerinte kételyek merülnek fel a rádió híreinek, bejelentéseinek hitelességével kapcsolatban.

Egyre több rétegnek tesz majd engedményeket. Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.

A politikában ritka kincs, vagy átok a karizmatikus személyiség. A vasárnapi önkormányzati választások után bizonyosan ez az egyik szempont, amiről el kell gondolkozniuk az egyes pártoknak. E tekintetben talán csak a Fidesz lehet elégedett – legalábbis egyelőre. A vezérszerepre termett, kezdetben a liberalizmussal kacérkodó, később valamiféle nemzeti és vallásos ideológiát sugalmazó, s immár kifejezetten liberalizmusellenes Orbán Viktor úgy foghat bele rendszerének konszolidálásába, hogy személyiségének eddigi harcos vonásait immár háttérbe szorítva, előtérbe helyezheti a pragmatikusan gondoskodó atyai gesztusokat.

A morált emlegetve illő lenne megvitatni a gyerekek szépség-, táncdal- és sportversenyeken médialátványosságként való szerepeltetését is.

„A gyerekekkel nem kampányolunk!” ügybe még csütörtökön futottam bele. Az Echo TV Visszhang című műsorának 11. perce táján Ozsváth Kálmán műsorvezető dobta be, hogy miként értékeljük Kunhalmi Ágnes MSZP-s politikus kampányfilmjét. Bevallom, hogy szervezeti kommunikációval – ezen belül olykor politikai pr-rel – foglalkozó szakemberként ott és akkor a csőlátás bajába estem. A kampányfilm általam vélelmezett hatástalansága felől közelítettem meg a kérdést, s előbb csak annyit jegyeztem meg: „Kár volt rá pénzt költeni!”