A morált emlegetve illő lenne megvitatni a gyerekek szépség-, táncdal- és sportversenyeken médialátványosságként való szerepeltetését is.

„A gyerekekkel nem kampányolunk!” ügybe még csütörtökön futottam bele. Az Echo TV Visszhang című műsorának 11. perce táján Ozsváth Kálmán műsorvezető dobta be, hogy miként értékeljük Kunhalmi Ágnes MSZP-s politikus kampányfilmjét. Bevallom, hogy szervezeti kommunikációval – ezen belül olykor politikai pr-rel – foglalkozó szakemberként ott és akkor a csőlátás bajába estem. A kampányfilm általam vélelmezett hatástalansága felől közelítettem meg a kérdést, s előbb csak annyit jegyeztem meg: „Kár volt rá pénzt költeni!”

Arról van szó, hogy a budapesti szocialisták ellenszenvessé akarták tenni a mai kormánypárti politikusokat. Ennek érdekében azt akarták vizionáltatni a közönséggel, hogy harminc év múlva Orbán Viktorról, Mészáros Lőrincről, Semjén Zsoltról, Schmidt Pálról nevezik el a főváros közterületeit, középületeit, illetve szobrokat állítanak nekik.

Már akkor elhibázottnak tartottam az ötletet, amikor először volt róla szó az ATV-ben. Az elgondolás túl sok információ azonnali feldolgozását feltételezte a befogadótól. Ez előttem eleve kétségessé tette, hogy egyáltalán tudatosulhat-e az üzenet. Amikor pedig megpillantottam a metróban elhelyezett plakátok egyikét, először azt gondoltam, hogy egy tényleges vonalhálózati térképet látok, ezért közelebb sem mentem hozzá. Csak valamivel később gondoltam arra, hogy talán az inkriminált plakát közelében állok. Viszont az ismerőseim, akiket megkérdeztem, hogy mit szóltak hozzá, azt válaszolták: láttak ugyan egy új vonalhálózati sémát a metróban, de mert ők betéve tudják az állomások nevét, nem is mentek oda, hogy megnézzék.

A videót ugyanilyen erőtlennek, sőt dilettánsnak, hatásmechanizmusát átgondolatlannak tartottam. Ez a véleményem annyira beigazolódott, hogy éppen emiatt nőtt meg a nézettsége, ami persze kétes hírnevet szerzett a politikus főszereplőnek. Én viszont a kétséges ötlet színvonaltalan kivitelezése láttán, már el sem jutottam odáig, hogy a gyerekeknek a kampányfilmben való szerepeltetésén morfondírozzak. Akár felnőttről, akár gyerekről van szó, a gyártásszervezés ábécéjéhez tartozik a filmen való szerepléshez beleegyezési nyilatkozat kérése. Ezt tehát a magam részéről a filmkészítői felelősségi körbe tartozóként tudtam le. Azt pedig a szülők jogának tekintettem és tekintem most is, hogy megadják-e az engedélyt a gyerek szerepeltetéséhez. A tévéműsorbeli vitapartnerem, Csontos János azonban nem ragadt le az efféle szakmai meggondolásoknál. Többek között azzal érvelt, hogy nemtelen dolog ártatlan gyerekekkel kampányolni.

Amint érzékelem, nincs egyedül ezzel a véleményével. Például Vári György a Kettős Mérce blogban „A gyerekeket hagyjátok ki!” címmel írt jegyzetet, amelynek üzenete: „gyerekkel nem zsarolunk.”

Rendben van, kész vagyok visszakozni! Ez a szempont tényleg fontosabb lehet bármilyen kommunikáció-szakmai érvelésnél. Egyszerűen azért, mert morális szemszögből vizsgálja a jelenséget. Márpedig a morális szempontoknak meg kell előzniük a szakmaiakat, meg a kisszerű napi érdekeket. Főleg, ha a mi való világunkkal szemben – s benne velünk ellentétben – a tisztának remélt jövő nemzedéket érinti egy jelenség. Történetesen az a kérdés, hogy szabad-e gyerekeket felhasználni politikai kampányokban?

Csakhogy ez a kérdés költői. Mert akkor beszélnünk kellene arról is, miként lehetett annak idején Kovács Pisti politikai kampányarc az SZDSZ választási hadjáratában. De politikai kampányt, a politikus arculatának építését szolgálták és szolgálják azok a fotókkal bőven illusztrált újságcikkek is, amelyeken családjuk, kisebb-nagyobb gyerekeik körében mutatják be a nagy embert. Emlékeim közül hirtelen Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor politikai pr-akciók részeként megvalósított, karácsonyos családi körös szereplései ugranak be. De legutóbb például Szíjjártó Péter, Magyarország 36 éves külgazdasági és külügyminiszterének kisgyerekét láttam téblábolni a Nemzeti vágta díjkiosztó ünnepségének pódiumán a fotósok és a kamerák kereszttüzében. Tessék mondani, az micsoda volt?

Ám, legyen! Mostantól parancsoljunk megállj-t a gyerekek politikai akciókban való szerepeltetésének! Mi több, a tiltást terjesszük ki az ostoba és hazug kereskedelmi reklámokra is! Ha pedig eljutottunk idáig, gondoljuk át, mekkora kárt okoznak a gyerekekben az immár a csecsemőktől a tinédzserekig minden korosztályra kiterjedő szépségversenyek, popdal-vetélkedők, a falunapokon és a legnagyobb tévétársaságok stúdióiban egyaránt szervezett gyerektánc-versenyek és bemutatók. De a morált emlegetve illő lenne megvitatni a gyerektornászok, a gyerekúszók és általában a felnőtt koron inneni sportbeli sorstársaik médialátványosságként szerepeltetéséhez való viszonyunkat is. Hogy a pedofilok nagy örömére az internetet apróságok fényképeivel elárasztó, a nagyszülők és szülők közvetett önfényezését szolgáló magatartásról már említést se tegyek!

Nos, a lecke fel van adva. A politikai kampányokon túl is bőven van lehetőség a gyerekjogok védelmére! Már ha annyira szívünkön viseljük ezt a dolgot. És ha már mindezen túl vagyunk, lassan sort keríthetünk a gyerek-, meg a felnőtt éhezés témájára. Tudom, tudom, ez már maga a színtiszta demagógia. Sürgősen elnézést is kérek érte!

#