„Előbb-utóbb az ország szőröstül-bőröstül kárvallottja lesz annak a nyíltan pökhendi politikának, amelynek forrása maga a miniszterelnök.”

A magyarországi politikai-közéleti folyamatok miatt nincs mit csodálkozni azon, hogy az országunkat kiszavazhatják a demokrácia-erősítéssel foglalkozó nemzetközi szervezet, a Demokráciák Közössége kormányzó tanácsából. Az Orbán-rendszer vezető rétege, amely a liberális demokrácia egyik szószólója volt a rendszerváltozás időszakában, mára szinte teljesen uralma alá vonta az államot és a központi hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket, s ezzel lényegében visszavezette az országot a tekintélyuralmi viszonyok közé. Ezért nincs mit csodálkozni az egyre szaporodó bírálatokon, amelyeket a vezető nyugati demokráciák képviselői küldenek az Orbán-kormány címére.

A 2000-ben Varsóban létrehozott Communitiy of Democracies célja, hogy a kormányokat, a civil szerveződéseket és a magán szektort a demokratikus normák elterjesztése érdekében tömörítse. Honlapjának tanúsága szerint 2014-ben összesen három sajtóközleményt adott ki. Egy Moldáviával foglalkozót márciusban, egy ukrajnai témájút júniusban, egyet pedig szeptemberben, Malival kapcsolatban. Igaz, a legújabb hírek rovatban kisebb tanácskozásokról, vezető politikusoknak a demokráciával kapcsolatos megnyilatkozásairól is beszámolnak, de ezek jelentősége egy tízes skálán a nullához közelít.

A magyar ügynek egyelőre nem találtam nyomát a honlapon, amiből talán nem túlzás arra következtetni, hogy nem sokat bízhatnak az ez idő tájt az El Salvadori külügyminiszter által elnökölt szervezetre, amelynek állandó alkalmazottjai között főleg lengyelek vannak, ügyvivő titkára a svéd illetőségű Maria Leissner, s főtanácsadója a valahogy magát mindig jó helyen találó Eörsi Mátyás.

Ha jól számolom, a Demokráciák Közösségének 105 tagja van. Azért e bizonytalanság, mert a honlapon is csupán az szerepel, hogy több mint száz a tagok száma, viszont megtalálható az alapításkori létszám, illetve az azóta kizárt egyetlen ország neve, s ebből jön ki a 105-ös létszám. A tagok tételes jegyzékének hiányát zászlókkal pótolják. Az államok zászlainak jó ismerői kisilabizálhatnák a szervezetben részt vevőket egy olyan tablóképről, amelyen a 2013-as mongóliai miniszteri konferencia országainak lobogói láthatók. Viszont legalább a kormányzó tanácsot adó országok névsora elolvasható: Kanada, Zöldfoki Köztársaság (Cape Verde), Chile, Costa Rica, El Salvador, Finnország, Guatemala, Magyarország, India, Olaszország, Japán, Litvánia, Mali, Mexikó, Mongólia, Marokkó, Nigéria, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Portugália, Koreai Köztársaság, Románia, Dél-Afrika, Svédország, USA, Urugay.

Abból, amit többé-kevésbé tudunk ezen országok egyikének-másikának társadalmáról, azt bizonyosan leszögezhetjük: nem túl magas a mérce, amely alá kerülhet most Magyarország, ha kiakolbólítják a tanácsból. Ha pedig a 105-ös országcsoport egészét – vagyis a Föld államainak nagyjából a felét – tekintjük, minden bizonnyal a mienkéhez képest is áldatlanabb állapotok uralkodhatnak jó néhány olyan helyen, amelyeket amúgy a Demokráciák Közösségének tagjaként tartanak számon. Aztán azon is érdemes elgondolkodni, hogy Magyarország mindössze három éve, vagyis akkor került be a közösség kormányzó tanácsába, amikor a demokrácia hazai intézményrendszerének működését már jócskán korlátozta az orbánista parlament és kabinet. Akkor most, hogy is van ez?

Sorjáztathatnánk még a cinikus megállapításokat és kérdéseket, de ez pótcselekvés lenne. Mert ma már nem csak azzal kell számolni, hogy munkavállalóként a gazdasági kiszolgáltatottság nyomorítja meg Magyarország népességének nagyjából felét, nem csak azzal kell szembenéznünk, hogy az Orbán-rendszerben legtöbbünk társadalmi szereplőként is marginalizálódik, hanem azzal is, hogy előbb-utóbb az ország szőröstül-bőröstül kárvallottja lesz annak a nyíltan pökhendi politikának, amelynek forrása maga a miniszterelnök. Nyilatkozataival, beszédeivel, a szövetséges nagyhatalmak vezetőinek fityiszt mutató magatartásával mintha egy eszelős húzná ránk a bajt, ahelyett, hogy csendben taktikázva munkálkodna az ellentétes érdekű világok keresztútján fekvő ország javán.

#