Az iráni grafikus üzenetére nem vevő a hazai vezető újságírók és megmondó emberek többsége, így a közember sem.
A társadalmi baloldaliság paradoxona, hogy miután kevesek önfeláldozó küzdelme nyomán az addig gazdaságilag, szociálisan, kulturálisan, jogilag partvonalra szorított, sőt elnyomott tömeg méltóbb viszonyok közé kezd emelkedni, nyomban feléled benne a vágy arra, hogy
A kitörés napjával kapcsolatos ellenérzés hiteltelen, ha az események egészének megítélése nem következetes.
A Klubrádió február 11-ei adásában Bolgár György hitetlenkedve harangozta be:
Olvasás nélkül papírkosárba dobta az első és az utolsó oldalt.
„A legjobb szerkesztő a huzat” – szállóigével foglalkozik Zöldi László Médianapló nevű blogjának február 11-ei bejegyzésében. Azt írja, hogy a szellemes mondatra a Jászkun Krónika 1995. február 11-i számában bukkant. Szerzője Kopiás Sándor. Zöldi kollégám azokat az eseteket idézi fel jegyzetében, amikor
Minden legyen olvasható hallgatható, látható, ami létezik!
Mitől hiteles a média? A tévedés kockázatával: természetesen, minden a tartalomtól függ. Attól, hogy az egyes médiumok
A csapás a kispolgárias közönséget is éri, amely mindig elbukik a hatalommal való viaskodásban.
Még egy pofont kapott a Klubrádió azzal, hogy február 9-én a bíróság másodfokon is elutasította az adó a ma már csak Budapestre és környékére érvényes frekvenciaengedélyének meghosszabbítását. A döntés szerint a Klubrádió vasárnapig használhatja az FM 92,9-et. A következő naptól, azaz február 15-én, hétfőtől csak internetes rádióként üzemelhet tovább. A bíróság azzal indokolta ítéletét, hogy a Klubrádió a médiahatóság által felrótt jogsértései ügyében nem nyújtott be fellebbezéseket, ezért azok jogerőssé váltak, így a testület által az elmúlt hét év során kiszabott két bírság kizáró okot jelentett a 92,9 MHz frekvenciajogosultság meghosszabbítására irányuló kérelem elbírálásakor. Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy Fidesz-rezsim évtizede nyomorgatja és szorítja vissza a nagyrészt a hallgatók adományaiból működő csatornát, nekik is jelezve, hogy a nemzeti NEM együttműködés rendszerén kívül nincs élet. De hogy ez lesz-e az utolsó pofon, azt nem tudni, hiszen
A gazdagok akadályozzák, hogy a periféria országaiban is gyárthassanak koronavírus elleni oltóanyagot.
A magántőke, a tőkésállamok, a tőkétől függő médiumok világszerte sikeresen blokkolják azokat az információkat, amelyek rést üthetnének a kapitalista rendszeren. Olykor azonban mégis támad egy-egy repedés. Így történt ez a Klubrádió február 8-ai adásában, 16 óra 40 perc táján. Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban elmondta:
Az USA üdvözölte a kormánykritikus televíziók önkényes elnémítását Ukrajnában.
Joe Biden az új amerikai elnök országának a világban elfoglalt helyéről beszélt február 4-én. Ebből csupán egy gondolatot emelek ki: „Mi hiszünk abban, hogy a szabad sajtó nem ellenfél; inkább alapvető fontosságú. A szabad sajtó nélkülözhetetlen a demokrácia egészségéhez.” Csakhogy az USA kijevi nagykövetsége február 3-án ezzel ellentétes nyilatkozatot tett közzé a Twitteren és a Facebookon:
Belegyalogolt a bangladesiek lelkébe a kormányzat.
Ha tényleg az a lényege a Külgazdasági és Külügyminisztérium bangladesi társszervezetéhez küldött levélnek, s főleg, ha az az érdemi mondata, mint amiről a Magyar Nemzet beszámol, akkor az bunkóság. Az újság, amely a kormány egyik szócsöve, azt írja, hogy a magyar külügyi tárcától ezt a választ kapták a közép-ázsiai országból kilátásba helyezett ajándékkal kapcsolatos érdeklődésükre:
Az elvándorló fiatalok nem lázadnak, hiszen idegenben, a beilleszkedés nehézségeivel kell megküzdeniük.
„Mi történik abban az esetben, ha mindenki elismeri, hogy nincs más kiút, a forradalom elkerülhetetlen, de hiányoznak a forradalmárok?” – töprengett a minap a világhálón Végel László, a vajdasági Kossuth-díjas író. Válasza:
Észrevétlenül kialakult az önvédelemre képtelen alattvalói tömeg.
Állítólag Marx írja valahol, hogy az emberi társadalom addig létezik, amíg lesznek tanítók, orvosok, meg papok. Lássuk, hogy is állunk velük! Hogy mennyire becsüli a magyar társadalom és az általa megválasztott kormány a pedagógusokat, arra már szót sem érdemes vesztegetni. Odáig jutottunk, hogy jónéhány iskolába őröket kellett (?) vezényelni, hogy a tanárokat megvédjék egyrészt a diákoktól, másrészt a szüleiktől, akik közül sokan úgy gondolják:
