Washington hadműveletei többször egybeestek a németországi kormányváltással.

Ellene szerveződő puccsról vizionált Volodimir Zelenszkij ukrán elnök harminc hazai és külföldi újságíró, köztük a Deutsche Welle munkatársa, előtt november 26-án. Az államcsíny előkészületével Oroszországot vádolta. Nem sokan tulajdonítottak jelentőséget szavainak. És nem elsősorban azért, mert a Kreml szóvivője ezt a feltételezést visszautasította, de azért is, mert végül kizárta, hogy egy ilyen akció sikeres lehetne. Ezért leginkább arra gondoltak az elemzők, hogy az ukrán államfő megcsappant népszerűségét akarja növelni a társadalom veszélyérzetének felkorbácsolásával, amit egy ideje a Donyec-medence elleni támadások számának növelésével is nyomatékosított. Csakhogy

különös összefüggésekre világított rá az orosz állami tévé november 28-ai, Voszkresznij Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim című vitaműsorában a németországi World Economy internetes kiadvány főszerkesztője.

Alekszandr Szosznovszkij 1990-ben települt ki Németországba. A legjelentősebb orosz és német lapokban egyaránt megjelennek elemzései. Rajta kívül még egy amerikai, illetve egy izraeli szakértő képviselte a külföldet a műsorvezetővel együtt öt befolyásosos oroszországi személyiség részvételével zajlott vitában. Egy lehetséges Kelet–Nyugat közötti háború kitörése mellett, illetve ellen hoztak fel érveket a résztvevők.

Többé-kevésbé egyetértettek abban, hogy Oroszország nem akar háborúzni a NATO ellen, bár képes lenne rá. Az USA által vezetett NATO sem akarhat rátámadni Oroszországra, bár többek szerint az nem lenne ellenére, ha az ukránok és az oroszok gyilkolnák egymást. Mint elhangzott:

egy ilyen lehetőségre gondolva öntik a fegyvert Ukrajnába, provokálják az oroszországi fegyveres erőket a nyugati, köztük az amerikai hadihajók és bombázók, amikor az orosz határok közvetlen közelében hajtanak végre mind több hadgyakorlatot.

Ezen a ponton kapcsolódott be a vitába (1:27:00-nál) a németországi Szosznovszkij. Emlékeztetett arra, hogy az ukrán államfő által említett december 1-jei, 2-ikai dátum egybeesik Angela Merkel búcsúestjével. Vagyis, ha ezen az éjszakán történik valami Ukrajnában, netán az ukrán hadsereg támadást intéz a szakadár Donbasz ellen, akkor Európa legfontosabb hatalmának már és még nem lesz cselekvőképes vezetője, kormánya.

A főszerkesztő felidézte, hogy az utóbbi évtizedekben a NATO többször készített elő hadműveletet, amikor Németországban kormányváltás zajlott. Bár az egybeeséseket akár a véletlen számlájára is írhatjuk, talán nem érdektelen, ha Szosznovszkij közléseit pontosítva, s kiegészítve közreadom:

♦ 1998 szeptemberében Németországban parlamenti választások voltak. Egy hónap múlva tett kancellári esküt Gerhard Schröder. Szerbia 1999 márciusában indított bombázásának előkészítése abban az időszakban történt, amikor a német kormány elkezdte tevékenységét.

♦ 2002. Szintén szeptember. Szintén német választások. Bár Schröder maradt a kancellár, de kis híján vereséget szenvedett. Miközben a kormányalakítási előkészületek kötötték le, az amerikai szövetséges, Londonnal karöltve, már tervezte az Irak elleni háborút. A mondva csinált ürüggyel, ENSZ-felhatalmazás nélkül indított  támadást 2003. március 20-án kezdték meg. A háború Szaddám Husszein államfő kivégzésével, az ország szétverésével, több mint egymillió halottal végződött. Nem mellesleg az Iszlám Állam felemelkedésével.

♦ 2013. december 17-én, két és fél hónapos koalícióalakítási tárgyalások után, harmadízben iktatták be Angela Merkelt. Azaz ismét interregnum volt Németországban, miközben Kijevben 5 milliárd dolláros amerikai támogatással megszervezték előbb a békés, majd az erre kiképzett szabadcsapatok bevetésével a véres Majdant, amit – semmibe véve az európai hatalmak által szentesített megállapodást – egy államcsíny zárt le, amerikai állampolgárokkal a kormányban. A szövetségesek közötti viszonyra jellemző, hogy akkor már napvilágra került, hogy az amerikai szolgálatok több európai vezetőt, köztük Merkelt, évek óta lehallgattak.

Hogy Zelenszkij tudatában volt-e ezeknek az egybeeséseknek – egyáltalán, ezek az egybeesések nem a véletlen számlájára írandók-e – amikor az ellene állítólag szerveződő puccs lehetőségéről értekezett, nem lényeges. Mindenesetre Ukrajna elmúlt évtizedeinek történetébe ez is beleférhet. E történet forgatókönyvének egy részét nyilvánvalóan Moszkvában írják. De legalább ily mértékben, Washingtonban is. Mi több, az utóbbi adminisztráció nem is igazán titkolja, hogy az ország vezetésével kapcsolatos lényeges személyi döntéseket az amerikai fővárosban hozzák meg. És nem Ukrajna, de – a tévedés nem nagy kockázatával írom  – nem is a demokrácia, a szabadság, az általános jólét elősegítése miatt, hiszen a Majdan óta ezeknek az ellenkezője még inkább jellemzi az országot, mint valaha.   

Az amerikai hatalmi csoportoknak több okból is érdeke az európai feszültség fenntartása, sőt növelése. Mindenekelőtt ezzel akadályozni lehet Németország és Oroszország, sőt Kína gazdasági összefogását. Ha Moszkva közvetlenül beavatkozna a lokális harcokba – miként az amerikai hírszerzés állítja: az oroszok azért koncentrálnak mind nagyobb haderőt a nyugati határain mentén, hogy benyomulhassanak a Donyec-medencébe – a világ közvéleménye előtt ténylegesen is agresszornak lehetne bélyegezni a Kreml vezetőit, s jöhetnének az újabb szankciók. Tovább lehetne fékezni az Északi Áramlat-2 gázvezeték üzembe helyezését, amivel egyrészt újabb nehézségeket lehetne okozni a beruházásban részt vett nyugat-európai cégeknek, másrészt piacot teremteni az amerikai cseppfolyósított gázszálítóknak. Bizonyos körök további nyeresége lehetne, hogy

az orosz kormány a háború költségei miatt nem lenne képes teljesíteni szociális ígéreteit. Ez belső elégedetlenséghez, a Nyugatról támogatott ellenzék aktivizálódásához, a Putyin-barát, illetve ellenes oligarchák közötti véres összeütközésekhez, leszámolásokhoz, s a kaukázusi polgárháború kiújulásához vezethetne.

Ez lehetőséget teremthetne a külföldi rabló tőke akadálytalan behatolásához, miként az a jelcini időszakban történt, s a legvérmesebb, a sok évtizede melengetett remények szerint Oroszország részekre szakításával végződhetne. Ha mást nem, néhány ezer ukrán és orosz halála árán minimálisan azt eredményezhetné, hogy segítségével a Biden-kormány elterelhetné a figyelmet az USA belső nehézségeiről. Készüljünk hát mi is arra, hogy a jó ideje zajló, hibrid hidegháború forróvá is válhat ezen a télen! S még jó, ha csak átmenetileg, s nem terjed át a kontinens és a világ egészére.#

CÍMKÉP: Volodimir Zelenszkij harci öltözékben – Államcsíny előkészületével vádolta meg Moszkvát, s egy tatár származású milliárdost, miközben az amerikai hatalmi csoportoknak is érdeke az európai feszültség növelése (Fotó forrása az ukrán államfő honlapja)