De akkor mi a helyzet az amerikai demokráciával és szabadsággal?

Lehet, hogy saját csapdámba esek, de szerintem

a hangzatos mondatok nem mindig igaz mondatok.

Abból az apropóból írom le ezt az (ál)bölcsességet, hogy Zöldi László kollégám felhívta a figyelmünket Bartus László, „Az Amerikai Népszava” elszánt harcosának legújabb jegyzetére. Ebből idézte, hogy „Ahol megjelenik a politikában a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak.”

Ám legyen, de a New York közelében élő magyar publicistának tudnia kell, hogy az amerikai ethosz egyik sarkköve a vallás. Olyannyira, hogy 1953 óta Washingtonban, az USA kormányzati központjában háromnapos imareggelit tartanak. Ennek csúcspontja a kongresszusi imareggeli, amelyre sok politikai, egyházi és üzleti vezető érkezik a világ több pontjáról.

A kezdeményezés Douglas Evans Coe-tól és Dwight D. Eisenhower amerikai elnöktől származik. Azt gondolták, hogy a Jézus tanításai jegyében való együttgondolkodás megbékélésre ösztönzi a republikánus, illetve a demokrata párti politikai ellenfeleket, akik az idő tájt gyakorlatilag nem álltak szóba egymással. Hogy aztán tompultak-e az ellentétek, erre nézvést nem találtam adatot. Viszont, amit az amerikai politikusok szócstáiból érzéklelek, az nem valami biztató. Akárhogy is, olyan hagyományt teremtettek, amelyet nem mellőzhetnek az éppen hivatalban lévő elnökök sem.

Magyar képviselői delegáció rendszeresen megfordul a rendezvényen.

A küldöttség élén általában Vejkey Imre, a parlamentünkben működő, ellenzéki politikusokat is tömörítő imacsoport vezetője áll. Ő volt az, aki 2007-ben Balog Zoltánnal és Kövér Lászlóval együtt hívta életre az úgynevezett imaórákat. Ezekből nőtt ki aztán a Magyar Parlamenti Imacsoport, amely 2017 óta szervez imareggeliket minden parlamenti ülésszak elején és végén, vagyis évente legalább négyszer. Ezeken szintén részt vesznek külföldi politikusok.

Az alkalmak azonban mára megszaporodtak. Immár kéthetente gyűlnek össze imádkozni egykori és mai országgyűlési képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek, nemzetiségi szószólók és más meghívottak. 2019 adventje óta a parlamenti kupolacsarnokból nyíló imatermet is kapott a csoport. Sáhó Eszter alapszabályukból is idéz. Eszerint a Megváltó középpontba állításával a parlamenti frakciók és a felekezetek fölött átívelően szeretnék előmozdítani az igazság keresését, és a másik emberben az istenarcúság fellelését, gondolkodásuk nemesedését az evangéliumi tanítások alapján.

Most ne bogozzuk, hogy mekkora a kezdeményezés hatása a magyar parlamenti megszólalásokra, a képviselők magatartására!

Maradjunk a kiindulópontnál, azaz Bartus kolléga idézett aforizmájánál: „Ahol megjelenik a politikában a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak.” Ahogy a magyar közéletet elnézem–elszenvedem, azt kell mondjam: lehet ebben valami. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az Amerikai Egyesült Államok életében, kormányzásában a fentieken túl is jelentős szerepet kap a vallás.

És itt jön be a bukfenc. Mert ha igaznak fogadjuk el „Az Amerikai Népszava” szerkesztőjének kijelentését, akkor fel kell tennünk a kérdést, mi a helyzet az USA-ban a demokráciával és a szabadsággal. Ami engem illet, mindig voltak kételyeim. De hogy így kell megtudnom, hogy ők is ezzel rontották el! Netán a békétlenség oka mégsem a vallás, illetve a demokrácia és a szabadság kibékíthetetlensége lenne? No, de akkor micsoda? – kérdezem, és nem mondom, hogy nincsen rá tippem.#

CÍMKÉP: Ezzel a képernyőképpel illusztrálva, 2015. február 9-én a Docler Holding portálja arról adott hírt, hogy Barack Obama amerikai elnök és a Dalai Láma jelenlétében Gattyán György, a Docler Holding alapítója és tulajdonosa részt vett a 63. (amerikai) nemzeti imareggelin. Nem mellesleg, a digitális üzletágban érdekelt tőkésről, 2020-ban Magyarország második leggazdagabb emberéről elterjedt, hogy be akar szállni a magyar politikába. Ezt azonban cáfolta.