A sajtószabadságnak, vagy hiányának legalább annyira feltétele a közönség, mint az újságírók.

Zöldi László cikkére reflektálok. Kollégám a december 18-ai blogbejegyzésében a két publicista, Tóta W. Árpád, illetve Puzsér Róbert közötti polémiával foglalkozott.  Ennek az volt a témája, hogy

Szabad-e még írni az Indexbe?

Szintén azt állítom: nem hogy szabad, jobb híján kell is! Pontosabban, mi bloggerek nem az Indexbe írunk, hanem abba a blogtérbe, ahol elektronikus naplóink technikai hátterét biztosítják. Az itt megjelenő írásokat, illetve egy részüket csatolják az Index felületéhez, s tartják ott, amíg a kattintásszám (a remélt hirdetésbevétel, amiből mi nem részesülünk) indokolja.

A Bekiáltás blog hét éve működik ebben a formában, s több mint 950 kommentárt, elemzést, esszét jegyeztem rajta. Ám egyetlen liberális médium nem keresett meg azzal, hogy helyet adjon a cikkeimnek. Akkor sem, amikor tulajdonosváltás történt az Indexnél, ami többünknek okozott fejtörést. Tán csak nem azért, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is, nem utolsó sorban a különféle, jól érzékelhető politikai irányokban elfogult, vagy az egyszerűen csak trehány hivatásos sajtót?

Egyébként nem teremtett feltételeket a szabad sajtó működéséhez Karácsony Gergely sem, aki

főpolgármesteri kampányában még a szabad városok szövetségéről, s ehhez kapcsolódva akár ezek egyesített médiájáról vizionált. De rólunk, a gondolkodók közvéleményének formálásában feltehetően jelentős szerepet játszó bloggerekről mintha a Magyar Újságírók Országos Szövetsége sem venne tudomást. Ennek pénztárába, a gyakornoki időm alatti ideiglenes tagságot is beleszámítva, épp ötven éve fizetem a tagdíjat. Ez a negligálás annál különösebb, mert többen nagyrészt már csak a blogokban publikálunk, sokak visszajelzése szerint minőségi, s gyakran hiánypótló cikkeket.

Ami pedig az Indexet és a hozzá kapcsolódó blogketrecet illeti, bár nekem is voltak aggályaim a váltás miatt, hamar kiderült, hogy 

ugyanúgy átvették a jegyzeteimet, mint korábban, még a címeket sem változtatva meg.

A beavatkozás sokkal finomabb, talán az üzleti érdekeket (is) inkább szolgáló módszerrel történt. Amiként én érzékelem, az Index bulvárosításával a közélet iránt kevésbé érdeklődőkre cserélték a közönséget. Ennek – a politikai okok miatt hátat fordítók hatásával együtt – esetemben az lett a következménye, hogy a gyakran rendszer- és közéletkritikus cikkek olvasottsága körülbelül egyharmadára esett vissza, az átlagosan kilencezer körüliről legfeljebb háromezerre. Korábban egyébként nem volt ritka a cikkeim néhány tízezres kattintásszáma sem, de ezek ma már fehér hollónak számítanak, ami a közönség soraiban végbement változáson túl is megérne egy elemzést.

Zöldi kolléga az írása utáni összeállításában idézett egy mondatot a 2021. május 30-ai „Bulvárosabb lett az Index” című eszmefuttatásomból:

,,Hosszú távon mégiscsak van politikai-közéleti hatása az Index táján végbement váltásnak, még ha ez nem is feltétlenül a kormányzat-ellenzék összefüggésében érzékelhető.”

Az állításom mögött többek között a fentebb írtak húzódtak meg. Egyébként, amikor hol a liberális médiumokban határolódnak el az Index tartalmától, hol a Klubrádióban hallok ilyen megjegyzéseket akár a műsorvezetőktől, akár az adásba telefonálóktól, általában az az érzésem, hogy az illetők eleve nem olvassák a portál cikkeit, s úgy mondanak véleményt. Ráadásul erre még büszkék is. Márpedig a sajtószabadságnak, vagy hiányának legalább annyira feltétele a közönség, mint az újságírók. Számot kellene vetni ezzel is végre!#

CÍMKÉP: A sajtószabadságért meg kell küzdeni – Az Indexnél lezajlott tulajdonosváltás után egyetlen liberális médium sem teremtett felületet a minden irányban kritikus bloggerek számára (Illusztráció forrása: Human Rights Action)