1250. BEKIÁLTÁS: Zsömlével az emberség is oda
CÍMKÉP: Láncra vert kutya valahol, valamikor Magyarországon – Krasznahorkai négy, a társadalmainknak a legalsóbbtól a legfelsőbb rétegéig jellemző perspektívátlanságáról szóló regényének számomra ugyanaz az üzenete: a világ minden élőlényét valamilyen mértékben az önzés hajtja. A kivételek ez alól: Kada Józsi bácsi mindig Zsömle névre hallgató kutyái.
Vajon hányan vannak e hazában, akiket érdekel, hogy miért tartom Krasznahorkai László általam utóbb olvasott négy regénye csúcspontjának a Zsömle odavan címűt. Közbevetve: egyáltalán érdekel-e még bárkit is egy Facebook vagy Twitter–X háromsoros kommenten kívül bármilyen fejtegetés? Egyáltalán, ki az a Krasznahorkai? Rendben, ezeket tekintsük szónoki kérdéseknek. Ráadásul a válaszoktól függetlenül is mondom a magamét a közügyekben. Merthogy amikor magas polcra helyeztem az itt utolsóként említett kötetet, nem elsősorban esztétikai, hanem társadalmi meggondolás vezetett: