„Nem kellene Zelinszkijt követnetek” – írtam kijevi, már nyugdíjas újságíró kollégámnak a minapi beszélgetésünk után.

Kedves Grigorij! Amikor nemrégiben beszélgettünk, azt mondtad: „Szerencsére, Amerika segít bennünket.” Mármint Ukrajnát. Mint barátod figyelmeztetnem kell:

Amerika soha, senkit nem segített meg önzetlenül. Amerika csak a saját érdekeit követi.

Amennyire tudom, Ukrajna aranytartaléka már az USA-ban van. Sok értékes műkincs, a kijevi Lavrából is, már Nyugaton – úgymond megőrzésre. A fegyverek, a lőszerek egy részét hitelben szállítják. Most, hogy elfogytak a Varsói Szerződés idejéből Kelet-Európában maradt régi lőszerek és a NATO-tartalékok is, a német lőszergyárak háromszorosára emelték az árakat. (Nyilván tudod, hogy a II. világháború alatt a Szovjetuniónak az USA által szállított eszközök utolsó törlesztő részletét 2004-ben fizette vissza Oroszország – a kivált országok helyett is.)

– 1990 után a nyugati tőkés cégek megszerezték, jórészt megszüntették, sőt lerombolták az üzemeinket, a gyárainkat.

– A Nyugat valójában piacot akar a saját termékeinek. A külföldi árukat a saját nemzetközi áruházhálózatain keresztül értékesítik. A haszon nagy részét lefölözik, kiviszik az országból.

– Megszerezték és megszerzik lényegében az összes fontos infrastruktúrát: elektromos hálózatokat, gázhálózatokat, telefon- és internet hálózatokat. Uralják a vasúti áruszállítási tevékenységet és így tovább. A kormányzathoz közelálló magyar cégekkel összeállva lényegében ők építik az utakat, újítják fel a vasútvonalakat, saját hasznukra. Ugyanazok a nyugati cégek gyakorlatilag egész Kelet-Európában, miközben mindenki a szabad versenyről beszél. Minden járművet ők szállítanak. Azoknak a hasznát is ők könyvelik el, amelyek az itteni összeszerelő üzemeikben készülnek. A magyar autóbusz- és vasúti járműgyártás, az erőműépítés, a textilipar, az elektronikai és az élelmiszeripar a múlté.

– Fenntartják a nyugati és a keleti bérek közötti különbségeket. Ezzel elérik, hogy az itteni legképzettebb szakemberek Nyugaton dolgozzanak, s ott termeljék a profitot.

Az Európai Unióba való belépés előtt azt mondták: előnyös lesz számunkra a tőke, a munkaerő és az áruk szabad áramlása. Mára kiderült, hogy ez csaknem teljesen a nyugati cégeknek hoz hasznot. Az igaz, hogy a Nyugaton dolgozó, Magyarországon szakképzettséget szerzett munkavállalók nagyobb fizetést kapnak, mint itthon, de egyrészt az ottani megélhetési költségek is magasabbak, másrészt az ország elveszítette a foglalkoztatottak 12-14 százalékát, a legképzettebbeket. Kétségtelen, hogy az országok közötti utazás nem gond, de ez egyrészt a munkaerő lényegében kelet–nyugati irányú szabad áramlását szolgálja, illetve a középosztály üdülését. A külföldi ingatlanvásárlás egy szűk réteg kiváltsága, a cégalapítás pedig még kevesebbeké.

Az egyik ismert közgazdászunk többször bizonyította, hogy a munkabér a munkásság széles körében – elsősorban a perifériákon, félperifériákon – nem fedezi a munkaerő újratermelési költségeit. Ebből következően itt a kizsákmányolás foka nagyobb az átlagosnál. A tőkések által elsajátított értéktöbblet tartalmazza az új érték azon hányadának egy részét is, melyet a munkaerő újratermelésére kellene fordítani. Ugyanakkor a centrum országok munkásarisztokráciájának bére magasabb, mint munkaerejük újratermelési költsége és a különbözetet a tőkések a perifériákon, félperifériákon keletkező extraprofitból finanszírozzák. Ez Ukrajnában is így lesz az Európai Unióhoz csatlakozás után, vagy talán már ma is így van. Ez talán óhatatlan a kapitalista tőkekoncentráció, egyáltalán a kapitalizmus törvényszerűségei miatt, csupán azt szerettem volna jelezni, hogy ne kergessetek ábrándokat. 

– 1991 óta folyamatosan a Pentagon befolyása alá vonták az ukrajnai fegyveres erők vezetőit.

– A Soros alapítvány által finanszírozott Ukrainszka Pravda lett az oroszellenes uszítás bázisa. Ebben élen jártak a főleg a II. világháború után a Kanadába és az USA-ba emigrált banderisták utódai.

– 2014 februárjában államcsínyt hajtottak végre Kijevben Washington szervezésében. Az ideiglenes kormány tagjai között külföldi, köztük amerikai állampolgárok voltak.

– 2014 márciusában büntető alakulatokat szabadítottak a Donyec-medencére, majd nyolc éven át ágyúzta a hadsereg az idővel szakadárrá vált Donyecki Népköztársaság (DNR) és a Luganszki Népköztársaság (LNR) településeit. De már 2004-ben is repülőről támadták az akkori alkotmány alapján autonómiát követelő, Donyeckben felvonult tömeget.

2014. február és 2022. február között három megállapodást készített elő Németország és Franciaország az ukrán kormányok és Moszkva bevonásával. Az első Ukrajnán belül adott volna autonómiát a Krímnek is, de mert az aláírása utáni napon puccsot követtek el Viktor Janukovics kormánya ellen, a Krím elveszett. Oroszország annektálta, hiszen az USA ott katonai bázist akart létrehozni. Az ezzel kapcsolatos első amerikai közbeszerzési kiírást annak idején láttam az interneten.

Minthogy a Krím ismét Oroszország része lett, a másik két megállapodás, az úgynevezett normandiai formátumú minszki szerződések, már csak a DNR-nek és az LNR-nek biztosítottak volna autonómiát, de még mindig Ukrajnán belül, s persze az egész ország számára a korábbi alkotmány visszaállítását, demokratikus választások kiírását. Azonban ezek végrehajtását is megakadályozta Washington. Volodimir Zelenszkij, aki a főleg oroszok által lakott régiók helyzetének javítását, az orosz nyelven történő oktatás megőrzését ígérte a választási kampányában, s így győzött a második fordulóban fölényesen a keleti régiók szavazataival, 2022 februárjában jelentette be, hogy felmondják a minszki megállapodásokat. A döntés mögött nyilvánvalóan Washington állt.

Az orosz hadsereg hadművelete ezt követően indult meg. Az egyik ok: Moszkva már nem viselhette el az ukrajnai orosz lakosság elleni támadásokat. Az ágyúzások miatt több ezer civil, köztük több száz gyerek halt meg a nyolc év alatt a Donyec-medencében, mert Petro Porosenko korábbi államfő beváltotta a 2014 őszén Odesszában tett ígéretét:

Az ukrán elnök tehát már 2014-ben háborúról beszélt, s nem tévedett, bár erről a nyugati, közte a magyarországi sajtó nyolc éven át hallgatott. Ugyanakkor a Kreml döntésének fő oka az volt, hogy a NATO egyre nyíltabban illesztette be hadrendjébe és fegyverezte fel az ukrán hadsereget, ami moszkvai értékelés szerint alapjaiban veszélyeztette Oroszország biztonságát. Nyilvánvaló, hogy Amerika megelőző csapása sokkal agresszívabb lett volna hasonló helyzetben.

Moszkva kisebb ellenállásra számított, mert
– rosszul mérte fel az ukrajnai lakosság illúziókra alapozott Európa utáni vágyát, a nyugat-ukrajnaiak nacionalista érzelmeit,

– az orosz vezetők nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy az Európai Unió vezetői az USA-hoz kötődő tőkésérdekek szolgálatába álltak az anyagi érdekeltségük, a korrupció miatti zsarolhatóságuk miatt. De az újabb német és európai vezetők egy részének szovjet-orosz ellenessége, ruszofóbiája talán arra is visszavezethető, hogy felmenőik a náci német hadsereg magas rangú vezetői voltak. Revansvágytól vezérelve még az olcsó orosz energia- és nyersanyagforrásokra, illetve az ottani kiterjedt piacra alapozott német ipar versenyképességének gyengítésére is készek.

Washington legfőbb tévedése abban állt, hogy az ottani vezetők azt gondolták: Oroszország a háború és az ellene hozott több mint ezer szankció hatására összeomlik, és részekre fogják darabolni, aminek már elkészültek a tervei. Ebben a reményben, a kijevi államcsíny után Amerika megkezdte a véglegesnek gondolt berendezkedést Ukrajnában.
– Már 2014 márciusában amerikai érdekeltségű óriás vállalatoknak adtak kitermelési jogosultságot az ukrajnai palagáz-mezőkre. Ebben érdekelt volt az akkor még alelnök, Joe Biden családja is. Üzemek, hatalmas földterületek kerültek amerikai cégek ellenőrzése alá. A földeken olyan vegyszereket, vetőmagvakat használhatnak, amit az USA-ban, illetve az EU-ban tiltanak. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, csakúgy, mint az Ukrajnába telepített nagyszámú, az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt álló biolabornak, illetve a feltehetően a lakosság és a katonák körében, az emberek tudta nélkül végrehajtott bakteriológiai és virológiai kísérleteknek. Ahogyan ez Grúziában is másutt is történt. 

– Oroszország nem omlott össze. Sőt, korrigálta a katonai vezetési hibákat, gazdaságát újjászervezte, katonai fejlesztéseivel, hadiüzemek építésével megkezdte egy nagy háborúra való felkészülést. Miután a vártnál erősebbnek bizonyult, és Kína támogatását is élvezi, hamarosan a harmadik világ, tehát a globális Délhez tartozó országok tömegesen sorakoztak fel mögötte, mert ők is megelégelték Amerika világcsendőri szerepét.

– Ezzel szemben a Nyugat egy szétvert Ukrajnát hozott létre, amely eddig 300-400 ezer férfi halottat vesztett, ahonnan több millió ember menekült el Nyugatra és Oroszországba, Izraelbe, illetve a posztszovjet térség más országaiba. Többségük soha nem tér vissza.

– Meg kellett volna érteni, hogy Oroszország nem fog megtűrni NATO-támaszpontokat a történelmileg korábban hozzátartozott olyan területeken, melyeket Lenin, Sztálin és Hruscsov csatolt az önálló államként a bolsevik forradalomig 1991-es formájában sosem létezett Ukrajnához.

– Nem értettétek meg, hogy az államiságotokat, az államszervezetet, az ENSZ-tagságot a bolsevikoknak, a szovjetrendszernek köszönhetitek. Nem értékeltétek, hogy a Szovjetunió két vezetője is ukrán volt, és a Szovjetunió története során számos magas pozíciót ukrán származásúak töltöttek be, s töltenek be Oroszországban ma is.

– A Szovjetunió időszakában hatalmas beruházásokat finanszírozott Ukrajnában az egész ország. A náci-német pusztítás után, amiben az egész kontinentális Európa benne volt, az újjáépítés is a szovjet közösből valósult meg.

– Moszkva 1991-ben az eredetileg orosz területekkel együtt elengedte Ukrajnát, de Ukrajna eljátszotta a nagy történelmi lehetőséget. Ebben a főszerepet a korrupt oligarchák és a velük együttműködő politikai vezetők – gyakran maguk is oligarchák – játszották, de a helyzet tarthatatlanná válásához hozzájárult az egész társadalom korrupciója, jóhiszeműsége, félrevezetettsége is.

Sajnos, a Don-kanyarba vezényelt 200 ezer katonánk, majd a későbbi megszálló csapataink részesei voltak a rombolásnak, a gyilkolásnak. Sztálingrád után azonban megváltozott a helyzet. Az ellentámadó Vörös Hadsereg 1944-ben harcolva, megszállóként érkezett Magyarországra. Ezt később felszabadításnak mondták, ami szintén igaz volt, mert a szovjet csapatok sokak, főleg a budapesti zsidók többsége számára a felszabadulást, az életben maradást jelentették. 1956-ban azonban már az ország nagy többsége kifejezetten ellenségesen fogadta, amikor a szovjet hadsereg leverte a forradalmat.

Ennek ellenére ma is áll a szovjet katonák emlékműve Budapesten, és a ...-i főtéren, ahova édesapádat is eltemették 1944 őszén. Ahogy elnézem, ha édesapád – akit te sosem láttál, s aki téged sosem láthatott – 25 évesen Ukrajnában halt volna meg és nem Magyarországon, a neki és társainak emelt emlékmű már nem állna. Ukrajnában ugyanúgy lerombolják ezeket, mint a Baltikumban és Lengyelországban. Helyükre fasiszták, nácik emlékműveit állítják, illetve róluk neveznek el tereket, utcákat. Azokról, akik ellen édesapád is harcolt.

– Ő, amíg nem állt az amerikaiak zsoldjában, a szovjet tisztként a háborúban harcolt nagyapja sírját koszorúzta, most pedig a lengyeleket, a beloruszokat, a zsidókat, az oroszokat, az ukrán partizánokat, leginkább a civileket – a náci tervekben halálra szánt zsidó, cigány és szláv nőket, férfiakat, gyereket, öregeket – tömegesen gyilkoló banderista-fasiszták köszöntésével parádézik, a még élő banderistának ad át kitüntetéseket.

– Miközben Ukrajna demokratizálásáról beszélnek, betiltották az ellenzéki pártokat, a médiumokat. Nem ritkák a politikai gyilkosságok, amiket nem vizsgálnak ki. Korlátozzák a vallási szabadságot. Erőszakos vallásháborút robbantottak ki a pravoszláv egyházon belül. A Moszkvához tartozott egyházi közösségek vagyonát államosították, az ingatlanokból a papokat, szerzeteseket, apácákat elüldözték.

– Milliószámra tüntették el az iskolákból, a könyvtárakból az orosz klasszikus írók, sőt az oroszul író klasszikus ukrán szerzők műveit.

– Folyamatosan korlátozzák a nemzetiségek iskolai anyanyelvi oktatását az ukránosítás jegyében. Ez a kárpátaljai magyarokat is érinti, akik számára 1922 óta, mióta elcsatolták Magyarországtól a területet, az iskolákban magyar nyelvű oktatás folyt. Beregszászon még magyar főiskolán is a szovjet időkben, illetve az 1991 utáni Ukrajnában. Most azonban lényegesen korlátozza Kijev a magyar nyelvű oktatást. Ugyanúgy, mint az oroszt, a románt, a lengyelt. Pedig ezek a nemzetiségek jelentős arányt képviselnek az országban és együtt harcolnak az ukránokkal ebben a háborúban.

– Ennek ellenére a magyar kormány, a magyar segélyszervezetek jelentős adományokkal támogatják Ukrajnát. Nagy összegeket fordítunk a háború elől menekülők fogadására, az ukrajnai gyerekek iskolai tanítására. Cserébe folyamatosak a vádaskodások, mert bár sok segélyt, kórházi berendezést, építőanyagot, élelmiszert stb. adunk, de fegyvert nem szállítunk. Ennek megvan az oka, ám a kijevi kormányt csak a saját szempontjai érdeklik.

– Az Európai Unió és a washingtoni vezetésű NATO szinte összeolvadt a háború igézetében.

– Azzal, hogy az amerikai tőkéscsoportok elvágták az európai unió gazdaságát az orosztól, Európa egésze elveszíti eddigi világgazdasági pozícióját. Az európai gazdaság az amerikai kiszolgáltatottja lesz hosszabb távon, aminek már ma is érzékelhetők az előjelei.

– Nyugat-Európa centrumországból periféria lesz. Az olyanok, mint Magyarország perifériából félperifériává válik, ha nem állunk ellen az amerikai kötődésű transznacionális tőkeérdekeltségek, s az őket képviselő washingtoni kormány befolyásának. És minél keletebbre megyünk, a mostanihoz képest is szegényebbek lesznek az országok. Viszont, ha csak nem indítanak ellene pusztító háborút, Oroszország a fejlettek közé fog tartozni, de mindenképpen talpon marad.

– Szerintem, a jövő az egyenrangú, egymással együttműködő régióké, amelyekben az adott régió országainak, kisebb és nagyobb hatalmainak közösen kell kialakítaniuk az együttélés módját mindenki nyerjen egy kicsit alapon. A brüsszeli bürokraták által uralt Európa nem ilyen. Az Amerika által uralt világrend még kevésbé. Minél távolabb van egy régiótól a jelentős gazdasági erőfölényben lévő központ, amelynek katonai ereje szintén jelentős, annál kevésbé érvényesül a gyengébb helyzetben lévők érdeke.

– Egyébként pedig ideje lenne komolyan venni Moszkvának azt a jelzését, hogy minél később lehet megállapodni Ukrajnával, annál nagyobb területet fog elfoglalni Oroszország belőle. Ehhez képest ma még érvényben van Zelenszkijnek az a dekrétuma, ami megtiltja a tárgyalást Moszkvával. Ezért, szerintem, azt a vidéki területet is annektálni fogja Oroszország, ahova nyugdíjazásod után költöztél Kijevből. És minél később születik meg a megállapodás, annál tovább hatol nyugat felé. Eközben Nyugat-Ukrajnát a lengyelek fogják befolyásuk alá venni.

Feltételezem, hogy nem mindennel értesz egyet, sőt talán a legtöbb megállapításommal sem. Már amennyiben eljut hozzád a titkosszolgálatok által vélhetően ellenőrzött csatornán ez a levél. De az olyan viszonyok között, mint amilyenek a nyugati világot, s tapasztalataim szerint Ukrajnát is jellemzik, ahol erősen szelektált információkkal manipulálják a nagyközönséget, ez nem is lehet másként. Ezért is örülnék, ha a személyes tapasztalataidat, véleményedet megosztanád velem, amit előre is köszönök. Mindenesetre, vigyázzunk arra, hogy tisztességesen éljük túl ezt a szennyes időszakot! Barátsággal üdvözöl: Domokos Lajos #

CÍMKÉP: Volodimir Zelenszkij ukrán államfő pálfordulásai – KÖZÉPSŐ KÉP: A megválasztott ukrán elnök lerója kegyeletét Szemjon Ivanovics Zelenszkij, a II. világháborúban a náci németek ellen előbb aknavető szakaszparancsnokként, majd gépesített lövésszázad-parancsnokként harcoló, a Vörös Csillag Érdemrenddel kétszeresen kitüntetett nagyapja síremléke előtt, 2019. május 9-én (Forrás: Zelenszkij egykori Facebook-oldala / Komszomolszkaja Pravda)
JOBBOLDALI KÉP: 2022. október 24-én Zelenszkij elnök az Ukrajna Hőse címet adományozta a náci-németek oldalán a Vörös Hadsereg ellen, az úgymond Ukrajna függetlenségéért harcolt Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egykori tagjának, a 99 éves Miroszláv Szimcsicsnek (Forrás: gordonua.com/news / city-adm.lviv.ua)
BALOLDALI KÉP: Az Ukrajnában betiltott, a II. világháborúban meghalt hozzátartozókra a szakadár Donyeckben emlékező menetben egy nő az ukrán államfő nagyapjának fényképével vonult fel, mondván: „Hadd vonuljon a Halhatatlan ezredben a nagyapa is, amíg az unokája az SS Galíciával (értsd: Az SS 14. Waffen gránátos, 1. galíciai hadosztálya – KDL) szervezi a szövetséget Kijev központjában (Forrás: MAJ DNP / Youtube)