A cím – utalás a minapi, a magyarok nélküli karlóciai békéről írott, a visszajelzések szerint többekre revelatív erővel ható cikkemre. Fő üzenete: a nagyhatalmak kényükre-kedvükre lépnek át a szenvedő kicsik érdekei felett, miként erre az immár tizenegyedik éve (!) folyó háborúval kapcsolatban ábrándokat kergető kijevi nyugdíjas újságíró kollégámnak írt, a Bekiáltásban 2023. november 3-án, Az USA áldozata lett Ukrajna címmel nyilvánosságra is hozott levelemben figyelmeztettem. Egy korábbi beszélgetésünkre utalva, amelyben ő azt feltételezte, hogy Amerika segíteni fogja Ukrajnát, azzal reagáltam:

Amerika soha, senkit nem segített meg önzetlenül. Amerika csak a saját érdekeit követi.

Természetesen, mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy 2025. február 12-én 20 órakor az orosz államfő honlapján közzétették: „Telefonbeszélgetés jött létre Vlagyimir Putyin és Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke között”. Amire azonnal rá kell mutatnom: a rövid kommüniké hangsúlyai nem esnek egybe a nemzetközi média kiemeléseivel. A közleményben az első helyen „az Oroszország és az Egyesült Államok állampolgárainak cseréjével kapcsolatos kérdések” megvitatása szerepelt. Erre, és csak is erre, vagyis az egymás országban fogvatartottakra vonatkozik Trumpnak az a biztosítéka, hogy „az amerikai fél minden megkötött megállapodást teljesíteni fog”.

Az ukrajnai rendezés ügye csak ezt követően szerepel a megvitatott témák között. Ezzel kapcsolatban Donald Trump a harci cselekmények mielőbbi leállítását és a békés megoldást sürgette. „Vlagyimir Putyin a maga részéről a konfliktus kiváltó okainak felszámolásának szükségességét említette, és egyetértett Donald Trumppal abban, hogy békés tárgyalásokkal lehet hosszú távú rendezést elérni.” Nézetem szerint, a megfogalmazás mögött a Kremlnek azon feltételei állnak, amelyeket – az orosz államfő megnyilatkozásai nyomán – többek között január 12-én foglaltam össze. Ebből a cikkből az is jobban megérthető,

miért nem szerepel a mostani kommünikében Zelenszkij, az illegitim ukrajnai elnök neve, de az Európai Unióé sem.

Akárhogy is, Trump beiktatása óta nőttön nő a tanácstalanság Kijevben és Brüsszelben. Az új washingtoni adminisztráció lekezelő magatartását érzékelve – amit kézzelfoghatóvá tett az új amerikai védelmi miniszter, aki kizárta Ukrajna NATO-tagságának lehetőségét – Zelenszkij, a hadsereg főparancsnoka az eddigieknél is provokatívabb, lényegesen több civil áldozattal járó, tömeges drón-, illetve rakétatámadásokat indíttatott oroszországi célpontok ellen. A Putyin–Trump telefonbeszélgetésről értesülve pedig ukázt írt alá, amelyben nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva elrendelte a korábbi államfő, Petro Porosenko vagyonának zárolását, kereskedelmi ügyletektől való eltiltását, kitüntetéseitől való megfosztását.

Az Európai Unió eddig az USA árnyékában, esetenként kifejezetten Washington kreatúrájaként vazallusi szerepet betöltő vezetői hirtelen szintén rádöbbentek, hogy nem osztanak nekik lapot. Kezdik érzékelni, mit jelent, hogy Amerika magára hagyja őket az ukrajnai csődhalmazzal, aminek kezeléséhez az eddigieknél nagyságrendekkel többet kellene költeniük fegyverkezésre, miközben az újjáépítés remélt haszna még a láthatáron sem látszik. Hozzá a termőföld-ügyeletek, amelyekkel hazavágják az európai mezőgazdaságot, már rég az amerikai világcégek javára dőltek el. Trump pedig eszeveszett ütemben próbálja biztosítani országa érdekcsoportjainak az ukrajnai ásványkincsek kitermelési jogait – már ha ez egyáltalán lehetséges a nagyrészt orosz megszállás alatt lévő területeken. De az „ügylet” kifejezés akár az ilyen a helyzetekre is vonatkozhat a jövőben… Ebben a kutyaszorítóban

a belpolitikai gondokkal, kormányválságokkal küzdő európai államok, nemkülönben a brüsszeli vezetők kapkodva követelik a helyet maguknak az Ukrajnáról folyó tárgyalások asztalánál.

Csakhogy akkor kellett volna a következményekkel számolni, amikor lemondtak szuverenitásukról Washington javára! Mindenesetre, a Putyin–Trump telefonbeszélgetésről kiadott közleményben az Európa kifejezés nem is szerepel. Úgy tűnik fel, hogy a másfél óra kevés volt ahhoz, hogy említést tegyenek benne olyanokról, akiknek szavát nem nyomatékosítja gazdasági és katonai erő. Párizst, Berlint vagy Brüsszelt aligha vigasztalhatja, hogy Pekingről sem tettek említést a felek, mert azt maguk is tudják: Kína egy másik játszma része.

Viszont annál beszédesebb számukra a kommünikének az mondata, miszerint „A beszélgetés során szó esett a közel-keleti rendezésről, az iráni atomprogramról, valamint a kétoldalú orosz-amerikai gazdasági kapcsolatokról”. Eszerint ugyanis Washington egyrészt tovább akarja fejlesztteni, a háború időszakában sem szünetelt gazdasági-üzleti, űrkutatási és más tudományos kapcsolatokat, másrészt nincs abban a helyzetben, hogy a világ legégetőbb konfliktusainak rendezéséből kihagyja a Kremlt. Más kérdés, hogy az ukrajnaihoz hasonlóan, ezekben az ügyekben szintén sok-sok hónap, sőt évek alatt lehet nyugvópontra juttatni az ügyeket. Már ha egyáltalán. 

Mindent egybe vetve: bár az Oroszország elleni, az EU által is számolatlanul kirótt szankciók ezrei még sokáig fennmaradnak, Moszkva immár másodjára is kitört az izoláltságából. Először azzal, amikor tavaly Kazanyba sereglett a globális Délnek nevezett világ minden valamire való országának képviselője, most pedig azzal, hogy Trump a transzatlanti világ vezető hatalmának feje felemelte a telefonkagylót, hogy moszkvai kollégájával egyeztessen…#

Kabai Domokos Lajos