Így ünnepli valaki a Facebookon Volodimir Zelenszkijt, aki 2024. május 20-a óta illegitim módon gyakorolja az ukrán elnöki hatalmat: »mintha megtalálta volna az üzletember Trump „gyenge pontját”. Gyakorlatilag zseniális módon érdekeltté próbálja tenni Amerikát abban, hogy ukrán területeket védjen meg, s ehhez a célhoz ásványkincseit használná fel.« A poszter mindezt a Washington Postnak ahhoz a beszámolójához fűzi, mely szerint Donald Trump amerikai elnök kijelentette:

az Egyesült Államok ukrajnai ritkaföldfémeket – például lítiumot, uránt és titánt – szeretne cserébe azért a biztonságért, amit az USA nyújt Ukrajnának az orosz invázió elleni védekezésben. „Üzletet akarunk kötni Ukrajnával, ahol a ritkaföldfémekkel és egyéb dolgokkal ellentételezik, amit adunk nekik” – mondta Trump.

Zelenszkij kapva kapott a lehetőségen és így reagált: „Nyitottak vagyunk arra, hogy mindezt partnereinkkel együtt dolgozzuk ki – azokkal, akik segítenek megvédeni földünket, fegyvereikkel, jelenlétükkel és szankciócsomagjaikkal visszaszorítani az ellenséget. És ez teljesen igazságos” – mondta

De mi ebben az új? – kérdezem. Tán csak nem arról van szó, hogy az ismert megmondó emberek és a hangjukat felerősítő papagáj-hadseregeik továbbra is amnéziában szenvednek? Hiszen ma már az amerikai kormányzat meghatározó alakjai, és a hozzájuk közelálló befolyásos szereplők – maga Trump, továbbá Marco Rubio, Robert Francis Kennedy Jr., Keith Kellogg, Elon Musk, Tucker Carlson – erősítik meg azt, amiről a Bekiáltásban 600– 700 cikkben lépesről-lépésre, lényegében a fejleményekkel egyidőben számoltam be az utóbbi tizenegy évben:

♦ Hogyan szervezte meg az USA 2014 februárjában az államcsínyt 3 plusz 2 milliárd dollár felhasználásával. Miként hozott létre külföldiekből is álló bábkormányt Kijevben Victoria Nuland helyettes államtitkár személyes közreműködésével.

♦ A Soros-alapítvány által pénzelt médiumok és szervezetek segítségével hogyan járatták csúcsra az oroszellenes gyűlöletet. Azt sulykolták a nagyjából 7 milliós etnikai orosznak, a számtalan vegyes családnak, hogy fogják a bőröndjüket, s meg se álljanak Moszkváig. Nyomatékul, az állami intézményekből tömegesen szórták ki az ukránul nem anyanyelvi szinten beszélőket. Az ellenállókat politikai alapon csukták börtönbe. Betiltottak egyes pártokat, gyakorlatilag minden nagy nézettségű, hallgatottságú, orosz nyelvű médiumot. Döntöttek le minden szobrot és emlékművet, ami a közös múltra emlékeztetett. Vonták ki a könyvtárakból millió számra még világhírű ukrán vagy ukrajnai kötődésű írók oroszul írt műveit is. A gyerekek kezébe Nyugaton szerkesztett és nyomtatott tankönyveket adtak. Ezekben a Hitlert támogatott, a zsidókat, az oroszokat, a lengyeleket, a beloruszokat százezrével gyilkoló Sztyepán Bandera követőit hősökként ábrázolták. Hogy a vallásháborút el ne feledjem!

♦ Sokat írtam arról is, miként indíttattak hivatalosan is büntető műveletnek nevezett akciókat a Donyec-medencei oroszok ellen a Lengyelországban kiképzett banderista-fasiszta martalócokkal még 2014-ben, amit a hadsereg ágyúzásai, falvak, városok pusztítása, civilek, gyerekek gyilkolása kísért – nyolc teljes éven át a Nyugat hallgatása, mi több az EBESZ cinkos magatartása mellett. Mindez, nyilvánvalóan, annak érdekében, hogy kiszorítsák a Donyec-medencéből az őslakosság minél nagyobb részét, hogy megszerezzék a rendkívül környezetszennyező módon kitermelhető palagáz-mezők és Ukrajna ritkaföldfém-ásványai fölötti ellenőrzést.

♦ A Bekiáltásban kezdettől fogva jelentek meg cikkek arról, hogy az USA miként kezdte felfegyverezni és a NATO rendszere szerint átszervezni az ukrán fegyveres erőket, építtette ki az erődítményeket az orosz határok közelében, majd öntötte oda a fegyverek tömegét, köztük az Afganisztánban lestrapáltakat, a Varsói Szerződés volt tagországaiban maradtakat, hogy az ukrajnai hadszíntereken való felhasználásukkal helyet csináljanak a nyugati, elsősorban az amerikai fegyvergyártók eszközeinek….

♦ Hányszor, de hányszor írtam le milyen üzleti érdekek kapcsolták ehhez a Biden-fiút, hogyan zsarolta meg az Obama-adminisztráció alelnökeként Joe Biden az elnöki posztot akkor betöltött Petro Porosenkot. Nem mintha Porosenko nem járt volna élen az uszításban. Ezért is nyerte meg vele szemben a választást Zelenszkij, aki a Donyecben, a Krímben tömbökben élő oroszok autonómiájának megadásával, a béketeremtéssel kampányolt.

♦ Részletesen beszámoltam azokról a megállapodásokról, amelyeket a helyzet békés rendezéséről 2014 februárjától írtak alá, vagy parafáltak, s arról, hogy mindegyiket zátonyra futtatta a Nyugat. És sokszor állítottam pellengérre a legbefolyásosabb magyarországi ellenzéki médiumokat és munkatársaikat, nemkülönben az úgynevezett szakértőket, mert nem tájékoztattak minderről, vagy mert csúsztattak, egyoldalúan érveltek, sőt, kifejezetten hazudtak.

Ám mára – a Napóleon (1812), a Brit Birodalom és a Francia Császárság (1853–1856) a Hitler által fémjelzett tervek (1941–1945) után – egyelőre mintha ismét kudarcot vallott volna a nyugati tőkés köröknek az egyébként szintén imperialista háborúkat is indított Oroszország, illetve a Szovjetunió, s ezek részeként, illetve az utóbbiból 1991-ben kivált Ukrajna természeti kincseinek megszerzésére irányult, az USA kormányzatai által 1903 óta többször kinyilvánított szándék. Oroszország azonban nem omlott össze, így nem sikerült Putyin helyére ültetni egy Gorbacsovhoz vagy Jelcinhez hasonló figurát.

Utóbbi, amerikaiak háttértámogatásával, az 1993-as puccsal, a parlament feloszlatásával, épületének szétlövetésével, több képviselő letartóztatásával hozta létre az irányítást a parlament helyett az elnök kezébe adó autoriter rendszert. Ezzel tág tér nyílt az állami vagyon elkótyavetyéléséhez, a kommunista párti nómenklatúrából oligarchává lett, a nyugati tőkésekkel összejátszó új tőkés osztály ügyleteihez, illetve – későbbi nyugati értékelés szerint – a kibontakozó orosz demokrácia felszámolásához, amit 2000-től Vlagyimir Putyin használt ki – mások szerint: használt fel Oroszország egyben tartásához, a terrorizmus felszámolásához, a közbiztonság, s nem utolsó sorban az életszínvonal jelentős emeléséhez, nagyléptékű fejlesztésekhez...        

Ami pedig a mai Ukrajnát illeti, értékes ásványkincseinek nagy része az ország keleti részén található. Csakhogy Oroszország immár ellenőrzése alatt tartja a történelmileg is hozzá tartozó legtöbb ilyen területet. Ha a 2014 februárjában, a Kijevben a német, a francia, a lengyel kormány és valamennyi ukrajnai parlamenti párt képviselője által aláírt megállapodást nem puccsolja meg Washington, vagy ha betartják az ezt követő minszki megállapodásokat, a kincsek akár az ölükbe is hullhattak volna. Még 2022 májusában, az isztambuli tárgyalások felfüggesztéséig is lett volna erre részleges esély. De mert a nyugati – természetesen, mindenekelőtt a Washingtonhoz kötődő érdekkörök – Ukrajnát csak az oroszországi befolyás megszerzéséhez akarták ugródeszkának használni, mára ez a szándék hamvába holtnak tűnik fel. Így a menteni, ami menthető jegyében

immár Trumpra hárul annak a feladatnak a megoldása amiben a Biden-kormány és háttere kudarcot vallott.

De, minden látszat ellenére, ezek sorában nemhogy az első, még csak nem is a második vagy a harmadik az olyan, enyhén szólva, piszkos ügylet, mint a Gázai övezetben kétmillió palesztin kitelepítésével a lerombolt városaik helyére képzelt ingatlanfejlesztés – üdülőtelep, vagy micsoda –, meg amiről egyelőre nem szól a fáma, az ottani Földközi-tengeri partszakasz körzetében kitermelhető földgáz megszerzése –, Grönland értékeinek lenyúlásának gondolata, Kanada, Mexikó, Panama megzsarolása – soron következik a már így is megszállt-meggyengített Európa –, vagy az ukrajnai ásványvagyon kasszírozása.

Miután a háború révén nemhogy térdre esett volna Moszkva, hanem Pekinggel együtt, és külön is, nőttön-nő a befolyása a világban, az Egyesült Államok 47. elnökére hárul a feladat, hogy visszaszerezze az USA, pontosabban a láthatatlan mechanizmusok révén az annak intézményrendszerét felhasználó multinacionális tőkés érdekcsoportok hegemón szerepét. Bármi áron meg kell szilárdítania azokat a viszonyokat, amelyek az amerikai dollár mozgatása révén teszik lehetővé a más országokban keletkezett értékek egy részének átszivattyúzását ezekhez az érdekcsoportokhoz.

Merthogy ez a fő cél, amihez képest minden más – köztük, minthogy döntő hányadban nem az államokhoz, hanem a határokon átívelő tevékenységet folytató nemzetközi cégekhez kötődnek az üzletek, az országok külkereskedelmi egyenlegével operáló statisztikák is, amelyekkel indokolják a büntető vámokat, a sarcokat, a szankciókat – inkább csak álca. A politikusok és szolgáik ezt is hangulatkeltésre használják, hogy leplezzék vele a tényleges célokat, amelyekért emberek százezrei fizetnek az életükkel, válnak nyomorékká, milliók lesznek földönfutóvá. Most éppen Ukrajnában és Oroszország egyes területein is – ahogy elnézem, alighanem még jó ideig.#

Kabai Domokos Lajos