Képzelt tudósítás a Scotland Yardon, csütörtök reggel lezajlott eligazításról*.

Cressida Rose Dick, a New Scotland Yard főnöke már épp jelezni akarta, hogy vége a reggeli kihallgatásnak, amelyen mindössze négy helyettese, a négy igazgatóság vezetője vett részt. Ám ekkor észrevette, hogy a speciális műveletek biztosának még van mondanivalója. A főnökasszony ettől bosszús lett, de tudta, hogy érzelmeit már csak azért sem engedheti szabadjára, mert anélkül is sok támadás éri őt annál az egyszerű oknál fogva, hogy a londoni rendőrségnek ő az első női vezetője. „Ki vele, Parancsnok!” – mosolygott hát Neil Basura, a különleges műveleti igazgatóság már általa, az idén kinevezett, indiai származású irányítójára. Az nem is teketóriázott: „Délután Londonba érkezik a magyar miniszterelnök”. „És ezt csak így? Eddig erről nem tudtunk?” – emelte fel hangját Cressida Rose Dick. „Csak ma reggel kaptuk a jelzést az Interpolon keresztül…” – mondta Neil Basu.

Magyarország az orosz-amerikai (ukrán) konfliktus középpontjában.

Az „Oroszországi energetikai hét” elnevezésű, a fél világot Moszkvába vonzó rendezvény kínált három héten belül újabb alkalmat az orosz–magyar tárgyalásokra. Szeptember 18-án Orbán Viktor miniszterelnök járt Vlagyimir Putyin államfőnél Moszkvában. Szeptember 28-án Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter folytatott megbeszélést Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel New Yorkban, amire az ENSZ közgyűlés teremtett alkalmat. Ehhez képest október 2-ának estéje ismét Moszkvában találta Szíjjártót. Elmondása szerint az orosz energetikai, illetve az ipari miniszterrel találkozott. Másnap, 3-án pedig ismét Szergej Lavrovval.

A kitűnő képernyős nem feltétlenül jó vezető.

Kálmán Olga lesz-e miniszterelnök? – kérdezi a Médiablog.hu-n megjelent jegyzetének címében Zöldi László. Felidézi, hogy D. Tóth Kriszta közelmúltbeli firtatására a Hír TV-től távozni kényszerült Kálmán Olga így vélekedett saját, lehetséges miniszterelnök-jelöltségéről: „Iszonyú szerénytelenül fog hangzani, de tök jól csinálnám”. A jegyzetíró kolléga arra is emlékezett, hogy Veiszer Alinda nemrégiben hasonlóképpen nyilatkozott: nagyon is el tudná képzelni magát politikusként, egy párt jól ismert arcaként.

Éleződik az ukrán–orosz konfliktus: flottabázis lesz az orosz határ közelében.

Az orosz külügyminisztérium megkapta a jegyzéket Kijevből az 1997-ben kötött barátsági, együttműködési és partnerségi szerződés felmondásáról. Az ukrán fél döntése már szeptember 19-én életbe lépett, amikor napvilágot látott a Petro Porosenko államfő által két nappal azelőtt aláírt rendelet. Az egyezmény értelmében annak hatálya – az orosz külügy értelmezése szerint – 2019. április 1-jén szűnik meg.

Vége az izraeli vadászgépek szíriai légtérben végrehajtott szabad manővereinek.

Oroszország védelmi minisztere, Szergej Sojgu szeptember 24-én, hétfőn videó-üzenetben jelentette be a Szíria légterében szeptember 17-éről, hétfőről keddre hajló éjszakán lelőtt Il-20-as felderítő repülőgép miatti, az Izraelt nehéz helyzetbe hozó válaszlépéseket.

Életre szóló élmény a Budapesten színpadra állított Carmina Burana.

A kritikusok majd szakmailag is értékelik. Átlagos nézőként csak annyit írnék ezen a helyen a szeptember 22-ei bemutatóról: okkal hirdeti a budapesti operai évad programfüzete a „Carmina Burana”-t azzal, hogy a produkció a világsikert is megcélozza. Egyszóval, ha valaki teheti, ne mulassza el megnézni az Erkel Színházban, októberben még sorra kerülő előadásokat. A Mezzo-csatornán nemrégiben láttam a mű egyik külföldi feldolgozását. Ahhoz képest állítom, hogy lélegzetelállító a budapesti társulat magával ragadó összjátéka.

Az izraeli akció következménye: az oroszok tartják ellenőrzés alatt a szíriai légteret.

A szíriai harci cselekményekkel kapcsolatos eddigi, szoros orosz-izraeli együttműködés zátonyra futhat egy orosz Il-20-as felderítő repülőgép szeptember 17-éről, hétfőről keddre hajló éjszakán történt lelövése miatt. Izraeli lapok azt várták, hogy az ügy tisztázása miatt szeptember 20-án, csütörtökön Moszkvába érkezett tárgyalódelegációt az orosz honvédelmi miniszter, vagy akár az államfő, Vlagyimir Putyin is fogadja. Ám erre nem került sor.

Putyin kénytelen volt kiigazítani a magyar kormányfőt Paks miatt.

Teljesült Orbán Viktor egyik vágya. A Kremlben fogadta őt Vlagyimir Putyin orosz államfő szeptember 18-án, kedden. Igaz, csak munkalátogatáson, vagyis nem a bizáncias pompa külsőségei között, de 2014 óta hetedik alkalommal, ami csak kettővel kevesebb a Merkel–Orbán találkozók számánál. Többen üzenték: elemezzem, hogy mi történt. Elnézést, de inkább Orbán Viktor egy talán mellékesnek látszó kijelentésére szeretném irányítani a figyelmet. Szerintem ugyanis ebben benne van az az esetlegesség, amit a magyar külpolitikai mozgások mögött felfedezni vél a magamfajta külső szemlélő. Ezt aztán a Kreml a saját érdekében is kamatoztatja. Ahogyan Washington szintén, bár a magyar elemzők rendre megfeledkeznek arról, hogy az EU egységének gyengítése a Fehér Ház vezetőinek nem kevésbé érdeke.

Igaz, ezzel ellentétes nézet is van. De nem gondolom, hogy az USA azért védené meg az EU-t, mert az NATO-érdek; a két ügy nem feltétlenül kapcsolódik össze. Legalábbis nem így. Az Oroszország elleni, évtizedek óta zajló nyugati felvonuláshoz nem kell a nehézkes Európai Unió. Egyenként könnyebb egymás ellen kijátszani, a Fehér Ház érdekeit szolgáló lépésekre rávenni az egyedül kiszolgáltatottabb államokat. Erre a legfrissebb példa: Washingtonban, az amerikai és a lengyel elnök találkozóján, épp azon a napon vetődött fel egy lengyelországi amerikai támaszpont létesítése Fort Trump néven, amikor Orbán Moszkvában házalt. Ehhez a lengyel elnök még kétmilliárd dolláros hozzájárulást is beígért amerikai partnerének. Lengyelország arra készülhet, hogy az USA-val a háta mögött, s ösztönzésére az EU harmadik legbefolyásosabbja lesz Nagy-Britannia kiválása után. Amerika érdekében tarthatná sakkban mindenekelőtt Németországot, amely a zászlóvivője egy önálló európai fegyveres erő létrehozásának. Még jó, hogy a lengyel-magyar olyan jó barát...

A liberális, illetve illiberális szekértáborok egyaránt okai a mai kiábrándultságnak.

Akár volt részem benne, akár nem, mindenesetre enyhült a hiányérzetem. Ugyanis Kiábrándult Klubrádiósok című, minapi jegyzetemben többek között azt fejtegettem, hogy a rendszerkritikus szakértők lassan teljesen kivonulnak a csatorna műsoraiból. Mások mellett Tamás Gáspár Miklóst hiányoltam. Láss csodát! Szeptember 17-én, a Reggeli személy rovatba meghívták a filozófust, aki a tőle megszokott módon igyekezett hűteni az egyik legtájékozottabb műsorvezető, Szénási Sándor nyugati társadalmak iránti lelkesültségét. Engem azonban mással is meglepett TGM.

Nem elszántak a történelemformáláshoz.

Ki az utcára! – tudtam meg immár idehaza az Index tudósításának címéből, hogy többek között mit mondott Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd Magyarországért által közösen szervezett vasárnapi, budapesti ellenzéki tüntetésen. Ezek szerint a tudósító elég közel helyezkedett a színpadhoz, esetleg jól fülelt valamelyik médium helyszíni közvetítésére. Én ugyanis a helyszínre baktattam, ám lényegében semmit nem hallottam. Legfeljebb sorstársaim morgolódását…