Tévésztárból kormányfő

A kitűnő képernyős nem feltétlenül jó vezető.

matuzjozsefnemenczeljanos.jpg

Kálmán Olga lesz-e miniszterelnök? – kérdezi a Médiablog.hu-n megjelent jegyzetének címében Zöldi László. Felidézi, hogy D. Tóth Kriszta közelmúltbeli firtatására a Hír TV-től távozni kényszerült Kálmán Olga így vélekedett saját, lehetséges miniszterelnök-jelöltségéről: „Iszonyú szerénytelenül fog hangzani, de tök jól csinálnám”. A jegyzetíró kolléga arra is emlékezett, hogy Veiszer Alinda nemrégiben hasonlóképpen nyilatkozott: nagyon is el tudná képzelni magát politikusként, egy párt jól ismert arcaként.

„Van benne logika. Aki már nem kérdez, hanem állításokat fogalmaz meg, nemcsak publicista lehet, hanem akár pártot is alapíthat” – összegezte Zöldi László. Ám én vitatkoznék ezzel. Olyan emberként, aki nemcsak a nyomtatott újságírásban és a televíziózásban szereztem tapasztalatot, hanem szervezeti kommunikációs szakemberré képezve magam, az ellenkező oldalon, politikusok, vállalatvezetők környezetében, minisztériumban, pártok tanácsadójaként, továbbá kisebb és országos cégeknél is dolgoztam, ezzel párhuzamosan pedig saját vállalkozást építettem fel, azt mondom:

„Nem elég állításokat megfogalmazni, de cselekedni is kell!”

Itt a cselekedni alatt nem a hatásos szereplési képességet, jártasságot és gyakorlatot értem, hanem mindenekelőtt a kormányzást, a hivatali és vállalati kormányozni tudást. Viszont rendre azt tapasztaltam, hogy a mégoly kitűnő képernyősök, illetve publicisták is híján vannak az ehhez szükséges ismereteknek, s érthető módon, effajta gyakorlat nélkül a vezetési tudásnak. Ráadásul, mint az ország állapota mutatja, azoknak a politikusoknak, értelmiségieknek sem igazán erősségük az ilyen felkészültség, akik azt gondolják, hogy értenek hozzá, s itt-ott talán még gyakorlatot is szereztek.

Egy médiabeli kivételt azért mondanék. Úgy látszik, az ország irányításának lehetősége időről időre megfordul azok fejében, akik különböző szerkesztőségekben foglalkoznak a világban zajló folyamatok feltárásával, bemutatásával. Még az 1980-as évek elején, a fülem hallatára kérdezte meg valaki Matúz Józsefnétől, az ország akkori egyetlen televíziója egyetlen TV Híradójának, az 1957-es indulás óta, addigi egyetlen főszerkesztőjétől, hogy el tudná-e képzelni magát a miniszterelnöki székben.

„Miért ne? – vágta rá. – Az sem lehet bonyolultabb, mint működtetni ezt a gépezetet.”

Csend lett a szobában. Alighanem mindenki végiggondolta, milyen vállalkozás részese. Többekben talán először tudatosult, mekkora erőfeszítések is szükségesek ahhoz, hogy az akkori technikai és pénzügyi feltételek között, ráadásul járatlan úton küszködve, estéről estére összeálljon egy országos híradó három kiadása, bonyolult nemzetközi és hazai közegben eleget téve a politikai igényeknek, egyszersmind tágítani is igyekezvén a szűk kereteket, összehangolva különféle felfogású, az olykor sztárallűröktől sem mentes képernyősöktől a gépkocsivezetőkig vagy kétszáz, eltérő érdekek által motivált munkatárs tevékenységét. Mindezt egy olyan intézményben, mint az akkor már a rádiótól különvált  televízió, amelyben a híradó szerkesztősége egyfajta zárványként különült el a művészeti, a szórakoztató, a sport adások műhelyeitől, de még a más politikai-közéleti műsorok készítésétől is.

És talán a jelen lévők lelki szemei előtt megjelent az akkori miniszterelnök, a mosolytalan és szűkszavú Lázár György, akinek az ország életére való befolyásáról, annak mértékéről, oly keveset lehetett tudni. Ennek alapján a többség biztosan elkönyvelte: tényleg nem kizárt, hogy Matúzné alkalmas lenne a kormány vezetésére. Más kérdés, hogy ezt aligha akarta. De van itt még valami, ami megkülönböztette őt a mai média sztárjaitól: a hír- és jegyzetírást, az interjúkészítést, a műsorvezetést sem ambicionálta, bár pozíciójánál fogva megtehette volna. Ám nyilván felmérte, hogy a két tevékenység végzésére – az újságíróira és a gazdasági szempontok mérlegelésére is képes szervezet-vezetőire – a legritkább esetben alkalmas ugyanaz a személy. Ő a szervezetszervezés és -vezetés szakértője volt. Azt hiszem, tényleg bármilyen szervezeté.

A konkrét esetben a hatáskeltés legjobb szakembereinek kiválasztására, szakmai pályájuk aprólékos felépítésére, egymással való belső versenyeztetésére koncentrált a minél nagyobb közönséghatás érdekében. A szakmai finomságok kimunkálását ráhagyta az általa kiválasztott képernyősökre és nem képernyősökre, a technikai és a gyártási szakemberekre. Így aztán képes volt távolságot tartani, nagyrészt függetleníteni magát saját érzelmeitől. Vagyis épp attól, ami minden képernyős sztár egyik legfőbb értéke, ám akit ez az érték gyakran gátol a másokkal való együttműködésben. Márpedig, szerintem, e nélkül nincs jó kormányfő. Viszont, ha képes alárendelni személyes vágyait másokénak, felőlem akár Kálmán Olga is lehet…#

CÍMKÉP: Az archív fotón, valamikor a hetvenes évek elején Matúz Józsefné főszerkesztő Menczel Jánossal a híradó adások egyik napi felelős szerkesztőjével

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért! ##