Magyarország az orosz-amerikai (ukrán) konfliktus középpontjában.

Az „Oroszországi energetikai hét” elnevezésű, a fél világot Moszkvába vonzó rendezvény kínált három héten belül újabb alkalmat az orosz–magyar tárgyalásokra. Szeptember 18-án Orbán Viktor miniszterelnök járt Vlagyimir Putyin államfőnél Moszkvában. Szeptember 28-án Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter folytatott megbeszélést Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel New Yorkban, amire az ENSZ közgyűlés teremtett alkalmat. Ehhez képest október 2-ának estéje ismét Moszkvában találta Szíjjártót. Elmondása szerint az orosz energetikai, illetve az ipari miniszterrel találkozott. Másnap, 3-án pedig ismét Szergej Lavrovval.

A magyar miniszter azzal indokolta mostani utazását, hogy a magasabb szinten kijelölt feladatok a megvalósítás fázisába jutottak, s erről számoltak be egymásnak. Megnéztem a két külügyi vezetőnek az interneten elhelyezett, élőben is közvetített sajtótájékoztatójának felvételét. A videón Lavrovtól az a rész szerepel, amiből az derül ki, hogy az orosz fél mennyire aggasztónak tartja Kijevnek a nemzeti kisebbségek elleni lépéseit. Ráadásul Szíjjártó sem tett egyebet, csupán felsorolta ugyanazokat a tételeket, amelyeket jó két hete Vlagyimir Putyin is elmondott az Orbán Viktorral való találkozó után. A szokatlan az volt, hogy a magyar külügyminiszter ezúttal nem említette Paks ügyét. A Magyar Távirati Iroda beépített kérdezője sem hozta szóba ezt a témát...

Soha nem voltak illúzióim a diplomáciai tárgyalásokkal kapcsolatban. Nagyon is el tudom képzelni, hogy az azokon elhangzottak nem minden részletét kötik a nagyközönség orrára. De a Lavrov–Szíjjártó-megbeszélésről nyilvánosságra hozott részletek annyira eltértek a papírformától, hogy késztetést éreztem a kutakodásra. És a végén persze, hogy kiderült: mégiscsak szó volt az atomerőműről. Az orosz külügy honlapja, az esemény pazar helyszínének fotójával illusztrálva, leiratban közli, ami a videón nem látható, nem hallható. (Lehet, hogy későn kapcsolták be a kamerát? Vagy csupán a világ egyik legtapasztaltabb diplomatájának már kínos volt, hogy nyilvánosan semmi újat nem mondhat? Esetleg csak Szíjjártónak akarták biztosítani azt az orosz szempontból sem egészen érdektelen dolgot, hogy a magyar fél a küszöbön álló, minimum diplomáciai konfliktus előtt panaszkodhasson a kijevi vezetésre?)

A csak több kattintással, a honlap keresőjének segítségével elérhető, írott szöveg szerint Szegej Lavrov méltatta a paksi beruházás jelentőségét, s elmondta – anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna –, hogy a megvalósítás menetét is áttekintették a megbeszélésen. Tehát minden rutinszerűen zajlott, nem érdemes róla írni – zártam le magamban a találkozó témáját. Ám ekkor feltolult bennem egy kérdés:

Nosza, nézzük át ismét ezeket a szövegeket! Kirostálva belőlük a tölteléket, végül két olyan téma maradt fenn a szitán, ami minden találkozón előbukkant. Az egyik az energetikai együttműködés, benne Oroszország magyarországi gázszállításai – 2020-ra már fixálták a valamivel több, mint 4 milliárd köbmétert –, illetve a paksi atomerőmű két újabb blokkjának építése. A másik: az Ukrajna és Magyarország közötti feszültség, közte az oroszokat is hátrányosan érintő, a kisebbségek nyelvhasználatát az oktatásból jórészt kiszorítani igyekvő kijevi törekvés, a magyarok kettős állampolgársága, ehhez kapcsolódva a beregszászi magyar konzul várható kiutasítása. Amiről azonban nyilvánosan egy szó sem esett: Magyarország kormánya az orosz-amerikai (ukrán) konfliktus közepébe lavírozta az országot.

Washington nyilván arra ösztökéli Orbán Viktort, hogy adja be derekát. Ám, ha ezt megteszi, Moszkvával kerül szembe. Ráadásul, szélsőséges esetben, akár beláthatatlan következményekkel járó konfliktus melegágya lehet ez a helyzet. A Kreml ugyanis könnyen háborús oknak tekintheti, ha az Oroszországot ellenségnek tekintő katonai szövetség hídfőállást építhet ki egy hosszú, alig ellenőrizhető, az orosz fővároshoz is viszonylag közel lévő határvonala mentén. Isten ments, hogy az ördögöt a falra fessem, de tény hogy Kárpátalján egyre több katonai egységet helyez el a teljes egészében a washingtoni akaratnak alárendelt Kijev! És mint tudjuk, az USA nem hezitált soha, ha tőkés vállalatainak érdekeit egy helyi konfliktus kirobbantásával kellett érvényre juttatnia.

Márpedig az amerikai tőke korántsem csak piaci eszközökkel történő oroszországi behatolásának kérdése időtlen idők óta napirenden van az Egyesült Államokban. Ennek egyik filmes megjelenítése a 19. század végének viszonyait felidéző Szibériai borbély, Nyikita Mihalkov alkotása. De vannak ennél konkrétabb tények is: Alaszka USA-nak történő eladása, az 1920 körüli intervenciós háború, a hatvanas évekbeli titkos tanulmányok arról, miként kellene fellázítani Moszkva ellen az ukránokat, a lengyel származású Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadónak az amerikai kormányzat Moszkva elleni agresszív politikáját alakító könyvei, a jelcini időszak, mikor is a nyugati tőke, mindenekelőtt az amerikai, kontroll nélkül garázdálkodhatott Oroszországban, s a nyugati befolyás oly mértékűvé lett, hogy Borisz Jelcin második választási kampányát már amerikaiak irányították és pénzelték. Aztán emlékezzünk csak Hillary Clintonnak az Oroszország lerohanását jogosnak mondó kijelentéseire is! Úgymond igazságtalan, hogy az a mérhetetlen gazdagság egy mindössze száznegyven milliós ország sajátja...        

De visszatérve október 3-ára. Miközben Szíjjártó az orosz külügyminiszternél járt, Vlagyimir Putyin az osztrák szövetségi kancellárral, egyúttal az év végéig az Európai Unió Tanácsának elnökével Sebastian Kurzcal találkozott. Az idén már negyedik alkalommal! Ezúttal a fényes Szentpétervár még fényesebb Ermitázsa, a cárok téli palotájának műkincsmúzeuma volt a fölöttébb udvarias megbeszélések színhelye. A díszletet egy orosz–osztrák közös kiállítás adta hozzá. A két birodalom, az orosz és a Habsburg két uralkodóját, II. Katalin és Mária Terézia személyiségét és korát, illetve a két birodalmi fővárost, Szentpétervárt és Bécset idézik fel a festmények, a tárgyak, a dokumentumok. Mondanom sem kell, a múltból azokat az eseményeket előhíva, amelyek összekötötték, nem pedig elválasztották a két nagyhatalmat az elmúlt századokban.

Ergo, az osztrák Kurznak kevésbé fájhat a feje, mint az Orbán Viktoré. És nem csak azért, mert míg nekünk csak 2020-ig sikerült tető alá hozni a gázszállítási szerződést, addig ugyanezt az OMV és a Gazprom a 2040-ig tartó időszakra már hónapokkal ezelőtt megkötötte. Az OMV részt vesz az Északi Áramlat-2 vezeték építésében, most pedig egy kőolaj-feldolgozási kooperációról írt alá megállapodást a két energetikai cég vezetője. A Kassáig húzódó, s a tervek szerint Bécsig kiépülő, széles nyomtávú vasúti pálya pedig – Szlovákia hasznára is – közvetlenül kapcsolja majd Ausztriát az ázsiai térségekhez. Ám ennél is fontosabb, hogy Ausztria nem hozta magát olyan ütközőponti helyzetbe, mint az Orbán-kormány bennünket. Ráadásul a nyakló nélkül osztogatott magyar útlevelekkel csak annak a szomszédos országnak a kémszolgálata nem legalizálta hozzánk telepített hírszerzőit, amelynek nem volt ehhez elég sütnivalója. Ám én ebben nem nagyon bíznék... #

CÍMKÉP: Szíjjáró Péter és Szergej Lavrov kézfogása a moszkvai sajtótájékoztató után (Képernyőkép)

FEJLEMÉNY: Az ukrán külügyminisztérium persona non grata-nak – nemkívánatos személynek – nyilvánította Magyarország beregszászi konzulját október 4-én délelőtt. Szilágyi Mátyás misszióvezetőnek 72 órán belül el kell hagynia Ukrajnát. # #

KIEGÉSZÍTÉS: Hírmagyarázók felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar-ukrán vita mögött a jövő tavasszal esedékes ukrajnai elnökválasztás (is) állhat. A jelenlegi államfő, az amerikai segítséggel hatalomra került Viktor Porosenko eléggé népszerűtlen. A magyar kormány hallgatólagosan Julia Timosenkot támogatja. Mindez kétségtelenül színezi a képet. Mint amiként az is, hogy   Ukrajnában tilos a kettős állampolgárság. Nem kétséges tehát, hogy a beregszászi magyar diplomáciai épületben ukrán állampolgárok magyar állampolgárrá avatása, a nemzetközi egyezmények alapján  is, szabálysértő volt. Más kérdés, hogy ezt általában nem bolygatják, mert az ukrajnai hatalom birtokosainak, politikusoknak és szimpla oligarcháknak, zsebében szintén amerikai, izraeli, grúz, litván és más útlevelek lapultak és lapulnak.

Ennél érdekesebb  meggondolásokkal állt elő a jegyzetemnek a Facebookon elhelyezett kivonatára reagálva a tudtommal Szentpéterváron élő Karl Krausz. Íme:  „Ukrajna államiságát veszítené el rövid időn belül a NATO-tagsággal. Felpörögne az események láncolata. Ez senkinek nem érdeke. Az USA gazdasága a kínai kézben lévő államkötvények eladásával mélyütést kap a közeljövőben. Az EU az Ukrajnát különösen érintő, közelgő téltől, hidegtől lefagyott – meggondolja, mit lépjen. Az orosz vezetés pedig  hátradőlt a karosszékében, és nézi Ukrajna, illetve a G-5 gazdasági agonizálását. Minek kapkodna? Oroszország gazdaságilag csak erősödik, az idő neki dolgozik. Az orosz vezetésnek meg púp a hátán a magyar kormány. És ezt érzi is a magyar fél. Semmi jóra nem számíthat... # #  # 

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért!