Putyin kénytelen volt kiigazítani a magyar kormányfőt Paks miatt.

Teljesült Orbán Viktor egyik vágya. A Kremlben fogadta őt Vlagyimir Putyin orosz államfő szeptember 18-án, kedden. Igaz, csak munkalátogatáson, vagyis nem a bizáncias pompa külsőségei között, de 2014 óta hetedik alkalommal, ami csak kettővel kevesebb a Merkel–Orbán találkozók számánál. Többen üzenték: elemezzem, hogy mi történt. Elnézést, de inkább Orbán Viktor egy talán mellékesnek látszó kijelentésére szeretném irányítani a figyelmet. Szerintem ugyanis ebben benne van az az esetlegesség, amit a magyar külpolitikai mozgások mögött felfedezni vél a magamfajta külső szemlélő. Ezt aztán a Kreml a saját érdekében is kamatoztatja. Ahogyan Washington szintén, bár a magyar elemzők rendre megfeledkeznek arról, hogy az EU egységének gyengítése a Fehér Ház vezetőinek nem kevésbé érdeke.

Igaz, ezzel ellentétes nézet is van. De nem gondolom, hogy az USA azért védené meg az EU-t, mert az NATO-érdek; a két ügy nem feltétlenül kapcsolódik össze. Legalábbis nem így. Az Oroszország elleni, évtizedek óta zajló nyugati felvonuláshoz nem kell a nehézkes Európai Unió. Egyenként könnyebb egymás ellen kijátszani, a Fehér Ház érdekeit szolgáló lépésekre rávenni az egyedül kiszolgáltatottabb államokat. Erre a legfrissebb példa: Washingtonban, az amerikai és a lengyel elnök találkozóján, épp azon a napon vetődött fel egy lengyelországi amerikai támaszpont létesítése Fort Trump néven, amikor Orbán Moszkvában házalt. Ehhez a lengyel elnök még kétmilliárd dolláros hozzájárulást is beígért amerikai partnerének. Lengyelország arra készülhet, hogy az USA-val a háta mögött, s ösztönzésére az EU harmadik legbefolyásosabbja lesz Nagy-Britannia kiválása után. Amerika érdekében tarthatná sakkban mindenekelőtt Németországot, amely a zászlóvivője egy önálló európai fegyveres erő létrehozásának. Még jó, hogy a lengyel-magyar olyan jó barát...

A szeptember 18-ai, moszkvai tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón a magyar kormányfő, akit az oroszországi állami tévé esti híradója úgy mutatott be, mint akit „a szőnyeg szélére állítottak az Európai Unióban, s akinek politikája ott sokak idegeit borzolja”, többek között ezt fejtegette magyarul Vlagyimir Putyin előtt:

Nos, Miniszterelnök Úr! Az eset egyáltalán nem példátlan. Ha az önt a beszédére felkészítők közül bárki beütötte volna a Google keresőbe azt a cirill betűs szöveget, hogy „оперетта в большом театре” (operett a nagyszínházban) nem egészen egy másodperc alatt 184 ezer találattal szembesült volna. Vagyis a színházban rendszeresen műsorra tűznek operett előadásokat is. Sőt, 1955 decemberében, a Kijev és Leningrád mellett a  Moszkvai Nagyszínházban is óriási sikerrel mutatták be Kálmán Imre darabját, a Csárdáskirálynőt Honthy Hannával, Feleky Kamillal, Latabár Kálmánnal, Ráthonyi Róberttel. Rendezte a fiatal Szinetár Miklós. És az ott sem ősbemutató volt. Honthy ötvenedik születésnapját szintén Moszkvában ünnepelték pazar körülmények között. Gőzöm sincs, hogy Putyin elnök környezete miként volt képes elsimítani ezt az orosz szemszögből alighanem botrányos tájékozatlanságról árulkodó mondatot, de elsimította. Az orosz államfő honlapján a sajtótájékoztatóról készült videó-felvételen oroszul már ez hallható, illetve a leírt szövegben ez olvasható – (как переведено, tehát „ahogy fordították”) megjegyzéssel:

Enyhén szólva is szembeszökő a két szöveg általam kiemelt részei közötti különbség! Mindenesetre Orbán Viktor, aki többször is háláját, jó kívánságát, köszönetét fejezte ki Vlagyimir Putyinnak, immár azért is hálás lehet, hogy nem bőgették le őt a művészetkedvelő orosz közvélemény előtt. Vélhetően, egyrészt azért mentették ki a kínos helyzetből, mert az orosz vezetésnek magának is kellemetlen előállni odahaza egy ilyen tájékozatlan partnerrel. Másrészt Orbán Viktor valameddig még használhatónak bizonyulhat a nemzetközi játszmákban az Európai Unió fenegyerekeként, noha e tekintetben a súlypontok mindinkább Bécs, Róma, Berlin, Párizs felé tolódnak.

Visszatérve a sajtótájékoztatóhoz: az orosz elnök honlapján négy képet helyeztek el. Ezeket a fönti montázsban mutatom be a portálon szereplő sorrend szerint számozva. Részletes kommentárt aligha igényelnek. Egyértelmű, hogy Orbán szereplését Putyin hideg tekintete kísérte. Az orosz vezető rezzenéstelen arca csak a legvégén változott mosolygósra, mikor világossá vált, hogy összességében neki tetszően szólt Orbán Viktor. Ám ugyanezen a fotón a magyar kormányfő kényszeredett arckifejezése és pillantása (Tessék csak rákattintani, és kinagyítani!) nekem azt üzeni: számára korántsem voltak olyan felhőtlenek az előző percek. Holott igazán nem bíztak rá sokat. Az orosz államfő helyette is felsorolta, miért jó, hogy ilyen „fontos, megbízható partnerei” vagyunk egymásnak:

– Tavaly a kétoldalú áruforgalom 25 százalékkal nőtt, és értéke elérte a több mint 5 milliárd dollárt. Az idén az első hét hónapban további 30 százalékos volt a növekedés. Nagy befektetések valósulnak meg, nő az együttműködés az ipar területén, a pénzügyi szektorban.
– Orosz cégek vesznek részt a budapesti metró korszerűsítésében, vasúti járműveket gyártunk harmadik piacokra. Gyógyszerek egész sorát gyártják Oroszországban magyar márkanév alatt, beleértve ebbe új fejlesztéseket is.
– Az OTP egyike Oroszország vezető pénzintézeteinek több mint 200 fiókjával és 4 millió ügyfelével.
– Oroszország biztosítja a magyar kőolajszükségletek 75 százalékát, a gázfelhasználás 60 százalékát. A magyarországi földalatti gáztárolók lehetővé teszik az európai fogyasztók megbízható ellátását a csúcsidőszakokban.
– „Nem zárom ki, hogy a Török Áramlat gázvezeték építésének befejezését követően az egyik szárazföldi meghosszabbítás Magyarországon keresztül haladjon. A MOL-konszern évi 500 ezer tonna kőolaj kitermelését készíti elő az orenburgi területen” – jelentette ki Putyin, aki – a regionális, az oktatási, a tudományos, a kulturális kapcsolatok fejlesztése mellett – természetesen beszélt a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának a Roszatom közreműködésével történő bővítéséről is.

Ezzel kapcsolatban azonban Orbán Viktor beleszaladt egy kisebb pofonba. Kérdésre válaszolva azt bizonygatta, hogy Nyugaton nem azért bírálják kormányát Paks miatt, mert nagyrészt atomerőműre építi az ország áramellátását, hanem azért, mert ezt a fejlesztést Oroszországgal együttműködve hajtja végre. Viszont ez Kelet és Nyugat együttműködésének egyfajta zászlóshajója lesz az oroszok számára is – mondta a magyar miniszterelnök. Ezen keresztül szerezhetnek tapasztalatot az EU technológiai előírásairól, egyáltalán a bürokratikus eljárásokról. „Ez közös sikerünk lesz, és nem csak az orosz–magyar kapcsolatokat szolgálja, hanem az Európai Unió energetikai rendszerét is modernizálja.” Ezen a ponton azonban az orosz elnök kénytelen volt lehűteni a magát elgaloppírozott, a más politikusokat gyakran oktatni akaró Orbán Viktort. Putyin felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy atomenergetikai téren nem a magyarországi az egyetlen orosz fejlesztés az EU-ban. Ugyanilyen projekt valósul meg Finnországban.

De minden jó, ha a vége jó. Persze, hogy egyáltalán jó lehet-e, azt az ukrán kérdéshez való viszony dönti majd el. Ám ennek egyelőre a láthatáron sem látszik feltűnni jó megoldása Budapesttel összefüggésben.  Nyilvánvaló, hogy a Kreml szemszögéből Orbán Viktor – és Magyarország – számára az a jövő valódi kérdése: a magyar kormány meddig képes ellenállni az amerikai nyomásnak, s akadályozni Ukrajna felvételét a NATO-ba. Ha ugyanis Budapest nem adja be a derekát, akkor a Fehér Házban orrolnak meg ránk. Ha pedig igen, akkor Moszkva ugyanolyan háborús okként foghatja fel az így kialakuló, a biztonságát közvetlenül veszélyeztető helyzetet, mint annak idején Washington, amikor a Szovjetunió az amerikai keleti parti nagyvárosokra irányuló rakétákat akart elhelyezni Kuba területén.

Mit ne mondjak, szép kis slamasztikába jutottunk a pávatánccal! Ám az ukrán ügyről Putyin mindössze ennyit mondott az újságírók előtt: „Természetesen, véleményt cseréltünk, az Ukrajnában kialakult helyzetről”. Orbán még ennyit sem. Viszont bejelenthette, hogy sikerült megállapodni a 2020-as gázszállításokról, nyilvánosan is kérte, hogy a Török Áramlat egyik leágazása Magyarországon keresztül vezessen, s hogy Budapesten legyen a Nemzetközi Befektetési Bank központja, amelynek – Bulgária, Csehország, Kuba, Mongólia, Oroszország, Románia, Szlovákia és Vietnam mellett – úgymond egyik legfőbb részvényese lesz Magyarország a jövőben.

A kormányfő beszélhetett arról is, hogy mindkét ország a keresztény értékeket követi, s felléphetnek együtt az üldözött keresztények védelmében. Ám ez utóbbira Putyin, legalábbis nyilvánosan, nem reagált. Talán azért sem, mert van neki elég baja az újabban az USA által is indukált, a pravoszláv egyházon belüli szakadással, amit Konstantinápolyból irányítanak egy USA-ból, illetve egy Kanadából áthelyezett püspök közreműködésével. Ukrajnában már ezt megelőzően is erőszakosan, templomok felgyújtásával is, felléptek azon hívők ellen, akik nem a kijevi, hanem továbbra is a moszkvai központhoz akarnak tartozni. Ráadásul hasonló lépések várhatók Belorussziában. A magyar állami tévé tudósítójának az Európát érintő migránsproblémára vonatkozó kérdését pedig azzal hárította el, hogy „Tudja, nagyon nem könnyű olyan dolgokat kommentálnom, amelyek közvetlenül nem érintenek bennünket. Ezek olyan gondok, amiket az EU-n belül kell megoldani, nem pedig Oroszországban”. Az orosz elnök tehát nem sétált bele a talán Rogán Antal által kifundált csapdába. A propagandaminiszter ugyanis szintén jelen volt. Ha ugyanis Putyin lépre megy, Merkellel, Macronnal, sőt Kurz-cal került volna szembe. Márpedig nyilvánvaló, ők a Kreml jövőbeni partnerei, akik mellett az orbáni Magyarország – méreténél, lehetőségeinél fogva – csak kispályás lehet.

Nem lenne ezzel semmi gond, hisz' végre a helyünkre kerülnénk. Ráadásul mintha Orbán Viktor is kezdene ráérezni erre. Bár, az is igaz, hajdanán ő maga figyelmeztetett bennünket, hogy ne a szavaira figyeljünk, hanem arra, amit tesz. Ezzel együtt Moszkvában például elmondta, hogy

Csak egyet nem értek: ha ezt ennyire átlátja Orbán Viktor, akkor vagdalkozásaival miért élezi a feszültséget az Európai Unióban? Miért illeti becsmérlő szavakkal nyugati politikus társait egyre gyakrabban? Miként gondolhatja, hogy hosszú távon célra vezet, ha az orosz fél szemében ismét felértékelődőkkel ellenséges hangnemet üt meg? Arról nem beszélve, hogy példaképétől – ha egyáltalán önmagán kívül van neki példaképe, s az Vlagyimir Putyin lenne – ilyet sosem tapasztaltam még, pedig temérdek megnyilatkozását hallottam az utóbbi években. Tán csak nem azért, mert az orosz vezető tudja, hogy a nagypolitika nem olyan, mint egy budapesti operett? Ő egyébként is a moszkvai nagy színházhoz szokott. Nem mellesleg, ezen a napon, az oroszországi közvélemény szemében minden más eltörpült a Szíria fölött lelőtt felderítő repülő híre mellett. (Lásd: Megjegyzés!) #

CÍMKÉP: Az orosz elnök honlapján elhelyezett, a sajtótájékoztatóról készült négy képből álló montázs a portálon szereplő sorrend szerint számozva.

Kérem, tiszteljen meg azzal, hogy részt vesz a szavazásban! Véleménye fontos az orientálásomban. Gondoljon arra, hogy így fizet az egyébként ingyenes tartalomért!