Mintha a saját tetteivel kapcsolatos kétségeinek adott volna hangot a Fiumei úti temetőben.

Napok óta nem tudom kiverni a fejemből a Kerényi Imre augusztus 31-én, pénteken felállított ravatalánál síró Orbán Viktor képét. Persze a kormány befolyása alatt működő tévék szintén tehetnek erről, mert a csatornák közötti váltogatás közben többször is belefutottam a miniszterelnök beszédének ismétlésébe. A propagandisták abból indulhattak ki: megmutatják a népnek a vezér emberi arcát. Az interneten kommentelő hívek így is álltak hozzá. De sokakban váltott ki tanácstalanságot, sőt megütközést a kormányfő magatartása. Bevallom, én is meghökkentem. És akkor ebben az állapotban ért szombaton délután Szabó Magda egyik mondata.

Kérdés lép-e, s mit lép erre Moszkva, illetve Kijev.

A hír aligha vált ki különösebb érzelmet a magyar médiafogyasztók többségéből. Hiszen talán a nevét sem hallották eddig Alekszandr Zaharcsenkonak, az Ukrajnától elszakadt Donyecki Népköztársaság vezetőjének, aki a miniszterelnöki tisztséget a helyiek több mint 70 százalékának szavazatával nyerte el. Ám az augusztus 31-én, kora este történt esemény beláthatatlan fejlemények elindítójává is válhat.

A Lajtán túli világ megingatása ezer éve sem sikerült.

„Ha bajkeverő akarsz lenni az Unióban, akkor kövesd Orbán Viktort” – vonta meg a mérleget a Politico brüsszeli kiadványa a magyar kormányfő, valamint az olasz helyettes kormányfő és belügyminiszter Matteo Salvini, az olaszországi Északi Liga pártelnökének augusztus 28-ai sajtótájékoztatóján elhangzottakról. A cikk szerzője szerint az Uniónak megint felfájást okoz, hogy épp a választások előtt miként állítható meg a szélsőjobbos és populista eszmék minél nagyobb térnyerése.

A nagyhatalmi erőszak áldozatainak járna az emlékmű.

A négy nappal 82. születésnapja előtt elhunyt John McCain amerikai szenátor „büszke amerikaiként élt és halt meg”. Többek között ez is benne áll utolsó üzenetében. Érzékelem életrajzából, hogy magán emberként nemes cselekedetek is köthetők hozzá, bár politikus esetében egy ilyen kijelentést talán érdemes lenne górcső alá venni. Sokan azt mondják, hogy az amerikai értékeket jól képviselte odahaza. Legyen! Nem amerikaiként nem tudom megítélni. Szemben azokkal a honfitársaimmal, akik olyan kritikátlanul írnak és beszélnek róla ezekben a napokban, mintha az USA itteni hídfőállásainak védelmére szegődtek volna.

Fidesz-módra indított konzultációt az MSZP.

Most ért el „dr. Ujhelyi István Európai Parlamenti képviselő, az MSZP EP-választási kampányfőnöke” augusztus 5-ei keltezésű bejelentése, amelynek címe: „A mi Európánk! – átfogó konzultációt hirdet az MSZP”. (Megjegyzem: a doktori cím feltüntetése egy politikus, újságíró stb. esetében, ha a pillanatnyi tevékenység nem kapcsolódik közvetlenül az adott tudományterülethez, előttem hivalkodásnak tűnik fel. Bár ez ízlés dolga. Az azonban nem, hogy az „európai parlamenti képviselő” szókapcsolat minden elemének kis betűvel való írása következik a jelenleg érvényes akadémiai szabályzatból, és ezt azért illene tiszteletben tartani. Persze ezeknél nagyobb itt a baj. Már ha egyáltalán…)

Azt kellene végre taglalni, miért illeszkedik a nyugati trendekbe is az Orbán-rezsim!

Orbán Viktorról rendre azt a látszatot keltik, mintha csupán saját ambíciói hajtanák előre; kizárólag ő alakítja a világot, nem pedig a rajta kívül álló befolyások. Gyerekkori körülményeiből, vidéki származásából, hatalmi vágyaiból, felszínes műveltségéből, s ehhez hasonlókból vezetik le, miért is áll bele ily mértékben a nemzeti nem együttműködés antidemokratikus rezsimjének (NNER) felépítésébe.

 Orbán a leghálásabb, ha azt állítják róla, hogy ő fújja a passzátszelet.

A „Putyin minden galádság forrása” – érvelés makacsul tartja magát. Az Orbán Viktor július 28-ai, tusnádfürdői beszédét értelmezők egy része ismét kapva kapott az alkalmon, hogy érdemi elemzés helyett egy jót Putyinozzon. Ezzel szemben nem egyszer szóvá tettem már, hogy az összehasonlítás – még ha vannak is esetenkénti formai egyezések – alapvetően elhibázott.

A globális kapcsolatok átrendeződésének afro-eurázsiai folyamataiból kellene kiindulni!

Amint az várható volt, egyes román politikusok sértőnek tartották Orbán Viktor magyar kormányfő Tusnádfürdőn – vagyis akár tetszik, akár nem, Romániában – elmondott, július 28-ai, szombati beszédének több részét. Ezzel a kormányfő bizonyára újabb jó pontokat szerzett egyes revánsvágytól égő hazai választóinak körében. Hogy a határon túl élő magyarok, mit éreznek, arra nincs rálátásom, bár annak alapján, amit a két hete tett erdélyi körutam beszélgetéseiből szűrtem le, korántsem egységesen gondolkodnak például Erdély és az anyaország kapcsolatáról. S a legtöbben végképp nem magyarországi módon mérlegelnek.

Jót játszott a gyerekkel, de nem tárgyalt a rakétákról.

Oszd meg, ha ő a kedvenc elnököd! – kapom a közösségi portálon a sokadik felhívást. Persze angolul, ami azt jelzi, hogy a Barack Obama mellett indított világkampányban a kis nyelveken még nem ágálnak a volt amerikai elnök mellett. Hogy mi ennek a célja, azt csak találgathatjuk, de tény, hogy a kampány folyik. Mintha a CNN-ben, a jelenlegi elnökkel, Donald Trumppal szemben kifejezetten ellenséges amerikai hírcsatornán is megszaporodtak volna az Obama pozitívumait emlegető bejátszások…

Megbicsaklott a morál a ravatalnál.

Halottról jót vagy semmit. Érzékelhetően ezt az elvet követték Lovas István publicistával kapcsolatban azok, akik közelről ismerték. Egészen a temetésig.

Közvetlen kollégái – akik közül néhányan barátjukként emlékeztek rá – sok pozitívummal méltatták tevékenységét. Ha az interneten rákeres, bárki meggyőződhet erről. Akik viszont nem szimpatizáltak vele, leginkább hallgattak. Minthogy személyesen sosem találkoztunk, én végképp nem gondoltam, hogy meg kellene szólalnom a haláleset miatt.