A megbélyegzés mindennapossá vált, s könnyen fizikai bántalmazásba mehet át.

Sértőnek tartotta az egyik fantom-kommentelő, hogy előző jegyzetemben KISEGZISZTENCIÁKnak neveztem a félművelt, részben hitelből és virmanolásból, no és nyugdíjból, valamint közmunkából elő, közhivatalokban dolgozó, bizonytalan jövőjű, a tutit gyakran rögeszmésen hirdető két-két és félmilliónyi választót, akik az EU-támogatásokra hagyatkozó törpe- és kisbirtokosokkal együtt a nemzeti (nem) együttműködés rendszerének fő támaszai. Meg persze a narancsos oligarchák. Hozzáteszem: előbbiek közül sokan az internetes felületeken is heveskednek – többnyire a nyilvánosság számára névtelenül, arctalanul, ezért tekintem őket fantomoknak. Válaszomban utaltam arra, hogy azért sem NYÁRSPOLGÁROKként, FILISZTEREKként aposztrofáltam ezt a tömeget, mert azok a kifejezések az általam vázolt mai magyarországi csoportnál, arányaiban, kisebb társadalmi osztályra vonatkoznak, illetve más történelmi helyzeteket és időket jelölnek.

A listázások a bölcs vezéri útmutatások időszakának eljövetelét készítik elő.

Bevándorlás, homoszexuálisok jogai és gendertudomány – ezek foglalkoztatják leginkább az MTA munkatársait – adta hírül hamisan június 19-ei cikkének címében a jobb napokat is látott Figyelő. A leadben, a bevezető összefoglalóban mindjárt helyesbített is a szerkesztőség. Pontosította az eredeti közlést: nem az egész akadémia, csupán a társadalomtudományi kutatóközpont intézeteinek publikációs jegyzékéből szemelgettek.

 A nyelvi zombik átvételével az ellenzéki pártok és médiumok is a Fidesz-t szolgálják.

„Szakmai vita folyik bizonyos körben, helyes-e, ha Stop Sorosnak nevezzük azt a törvénycsomagot, mely azokat bünteti, akik segítik a menekülteket” – vezette be a Klubrádió műsorvezetője Kárpáti János, az Esti Gyors adását június 20-án, szerdán, a jogszabályok parlamenti elfogadásának estéjén, majd így folytatta: „Amellett, hogy ezt az elnevezést használjuk, egyetlen, bár kétségkívül nyomós indok hozható fel. Az, hogy a kormányzati propagandagépezet ötlete nyomán szinte mindenki így nevezi a törvénycsomagot. (…) És a Stop, Soros! használata ellen szól az, hogy hazug a sugallata. Ez a törvény nem Soros Györgyöt állítja meg, hanem a humánumot, az emberiesség legelemibb parancsát. Én magam nem kívánom használni a Stop, Soros! kifejezést. Ez a menekültek segítőit büntető törvény”.

Orbán az Európai Unió megbontásában kaphat további szerepet.

Az új amerikai nagykövet, elődjének távozása után csaknem másfél évvel, a jövő héten foglalja el budapesti állomáshelyét – amint arra Donald Trump elnök is felhívta Orbán Viktor magyar kormányfő figyelmét. De miért ragadhatott telefont a nyilván elfoglalt Trump?

Egy öntudatában, gazdasági és katonai erejében megerősödött Korea az USA és Japán ellensége lehetne.

Jöttem, láttam, és ripsz ropsz győztem! – sugallta Donald Trump amerikai elnök az észak-koreai vezetővel, Kim Dzsongunnal folytatott tárgyalásait követően. De ahogy telnek a napok, úgy válik zavarosabbá a kép. Mind többen teszik fel a kérdést: miért is csinált bohócot magából Trump azzal, hogy egyszeriben fontos lett neki az általa korábban lekicsinyelt, lesajnált, sőt kigúnyolt, és minden módon megfenyegetett Kimmel való találkozás.

Mindkét fél bizalmatlan, még ha az amerikai elnök optimistának is mutatta magát.

Semmit nem adtunk. Azt kapták, hogy találkozhattak velünk – jelentette ki Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke újságírói kérdésre válaszolva június 12-én, Szingapúrban, az észak-koreai vezetővel, Kim Dzsongunnal tartott találkozója utáni sajtótájékoztatón. Trump rendkívül tehetséges emberként jellemezte partnerét, illetve külön méltatta a japán és a kínai közreműködést a megbeszélés létrehozásában.

Valódi váltásra, akár a kapitalizmuson belül, csak egy rendszerkritikus ellenzék lehet képes. A mai bizonyosan nem ilyen.

A válaszom a címben feltett kérdésre: a magyarországi parlamenti ellenzék azért hiteltelen, mert lényegét tekintve ugyanazt a rendszert képviseli, mint az általa bírált orbáni szisztéma. csupán arra képes, hogy hitegesse egyre fogyatkozó számú híveit: elég az állampárti Fideszt és vezetőjét, Orbán Viktort más párttal, más vezetővel felváltani, és akkor megváltozik a helyzet. De ez nem így van.

Az ukrán áruló-listához hasonló névsorok összeállítását fontolgatják magyar kormánypárti megmondó emberek.

Az ukrán újságíróknak és médiumoknak képesnek kell lenniük nyíltan és szabadon kifejteniük a véleményüket – figyelmeztetett Bécsből Harlem Désir, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselője a hatóságokhoz írt levelében. Mindezt azzal összefüggésben, hogy Ukrajna legfőbb ügyészsége közzétette a szerinte árulók listáját, amelyen Miroslava Gongadze újságíró és az Ukrajnai Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Szergij Tomilenko is szerepel. „Az ilyen lista komoly következményekkel járhat az újságírók biztonságára nézve” – hangsúlyozza Désir, aki óvta a hatóságokat, a kormányzati tisztségviselőket attól, hogy beavatkozzanak a média életébe, s hogy függesszék fel az ilyen gyakorlatot az úgymond egyébként is érzékeny és nehéz ukrajnai környezetben.

Nincs igényünk arra, hogy az elcsatolt országrészeken kívüli világról is információink legyenek. De az elcsatolt területeken élőkről tudásunk sincs köszönő viszonyban a valósággal, mert a politikusok arra használják Trianont lassan egy évszázada, hogy elfedjék vele önző játszmáikat. 

„TRIANON: akinek ez nem tetszik, az ne kezdjen háborút! Ha mégis, a vereség után semmiképp se kezdje el hisztérikusan üvölteni, hogy ez nem igazság.”

A blogger, akinek posztjából átvettem ezt a gondolatot, június 4-re, az I. világháborút Magyarország részéről lezáró trianoni békefeltételek 1920-as aláírásának napjára, vagyis mára időzítette cikkét. Egyetértek vele, mondandóját azonban azzal tágítanám tovább, hogy e naptól kezdve vert gyökeret a közbeszédben az a bonmot, hogy „Magyarország olyan állam, amely önmagával határos”. Erre utalva jegyeztem meg valakinek a minap: a szállóigévé vált mondat még azt is meggátolja, hogy a bennünket ténylegesen körbevevő országokat igazán meg akarjuk ismerni. Hiszen, ha magunk vesszük körbe magunkat, akkor mi szükség a környezetünk ismeretére – vésődik be öntudatlanul a gondolkodásunkba.

A mind távolabbi katonai és üzleti szerepvállalás magát az orosz közvéleményt is meglepi, bár az elmúlt években Kína lett a legnagyobb játékos a kontinensen.

Nagy figyelmet aligha keltett, bár a Szíjjártó Washingtonra hangol című cikkemben is szerepelt a közlés: a közelmúltban Faustin-Archange Touadéraval, a Közép-afrikai Köztársaság államfőjével is tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az afrikai vezető illusztris társaságban kapott helyet Putyin táncrendjében, amiből azt érzékelhette a megfigyelő, hogy miközben a magyar külügyminiszter Washingtonban házalt, Moszkva felé is irányt vettek az európai, az ázsiai és egyes afrikai vezetők. Koncentráljunk most az utóbbiakra!