Miközben a magyar külügyminiszter Washingtonban házalt, Moszkva felé vették az irányt az európai, az ázsiai és egyes afrikai vezetők.

Ám szapuljanak ismét az Orbán-fanok – ahogyan azt megtették már a Putyin után Trumpot szolgálhatja Orbán című, idestova két hete közölt cikkem miatt –, de Szíjjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter washingtoni utazása csak megerősítette azt a korábbi véleményemet, miszerint: „Moszkva után most Washingtonnak jönne jól, ha a magyar kormányfő bomlasztaná az európai egységet.” Különösen szembetűnő, hogy miközben amerikai külügyminiszter hét év múltán először fogadta magyar kollégáját, s ezzel talán előkészítették az Orbán Viktor miniszterelnök által korábban oly nagyon – ma már talán kevésbé – vágyott, esetleges Trump-találkozót, mostanában mintha fordulat ment volna végbe: az Európai Unió vezetői közül többen bejelentkeztek az orosz államfőhöz. Csak az elmúlt két hétben – a telefonbeszélgetéseket nem számítva – az alábbi külföldi vezetőkkel folytatott tárgyalások szerepeltek Vlagyimir Putyin programjában:

Angela Merkel német kancellár, Narendra Modi indiai miniszterelnök, Rumen Radev bolgár államfő, Faustin-Archange Touadéra, a Közép-afrikai Köztársaság államfője, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, Vang Csi-san, a Kínai Népköztársaság elnökének helyettese, Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutalap (IMF) vezetője, Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság elnöke, Abe Sinzó japán miniszterelnök. Közben bejelentették, hogy június 5-én Vlagyimir Putyin Ausztriába látogat, ahol a köztársasági elnökkel és a szövetségi kancellárral tárgyal. Önmagában is tanulságos lenne a már lezajlott, Szocsiban, illetve Szentpéterváron sorra került tárgyalások tartalmát és hangulatát felidézni. Most azonban a május 30-án, csütörtökön, Moszkvában, a hangsúlyozottan a Kremlben, az oroszországi államfő, illetve a bolgár miniszterelnök, Bojko Boriszov között létrejött találkozó fölöttébb szokatlan hangvételére szeretném felhívni a figyelmet.

A bolgár miniszterelnök valósággal megkövette Oroszországot amiatt, mert 2014-ben – az erős európai uniós ellenállás miatt – olyan helyzetbe hozták az orosz Gazpromot, hogy az kénytelen volt felfüggeszteni a Fekete-tenger medrében húzódó, s a Bulgária területén folytatódó Déli Áramlat gázvezeték építését, ami az orosz félnek körülbelül 800 millió eurós veszteséget okozott. Ráadásul mindez az orosz-bolgár atomenergetikai együttműködés visszafogásával is párosult. Most viszont Moszkvában újságírók előtt jelentette ki Bojko Boriszov:

„Megtanultuk a leckét. (…) Én részben magam is bűnös vagyok abban, hogy feszültség keletkezett. Ennek ellenére a személyes találkozókat, a telefonhívásokat (Moszkva) a legnehezebb pillanatokban sem utasította el. (…) Ezektől a projektektől elvi okok miatt álltunk el, Bulgária a leglojálisabb és legfegyelmezettebb tagja az EU-nak, és az idő tájt Oroszországgal a lehető legbonyolultabb módon alakultak a kapcsolataink. Éppen ezért én is halás vagyok azért, hogy emiatt mégsem tartanak velünk haragot. De hát az idősebbek inkább hajlandók megbocsátóan viselkedni.”

Az utóbbi kitétel már Putyinnak is sok volt, s így reagált rá a sajtótájékoztatón:

„Már megbeszéltünk ezt a miniszterelnök úrral. Nagyon zavar, amikor azt hozzák szóba, hogy ki az idősebb, ki a fiatalabb, tekintettel arra, hogy az idősebbet mindig arra akarják rávenni, hogy ő fizessen. De értjük, mi a helyzet, értjük – és a bolgár fél is tisztában van vele –, hogy ekkora projektek megvalósításához garanciákra van szükség, mindenekelőtt pénzügyi garanciákra, amelyeknek a bolgár kormány, illetve az Európai Bizottság határozataiban kell megjelenniük”.

A bolgár kormányfő nyomban sietett biztosítani Putyint arról, hogy az Európai Bizottságot képviselő Jean-Claude Juncker a sajtó képviselői előtt mutatta be azt a sémát, amelyen a Balkán gázelosztó központjaként Bulgária szerepel, s ezt Merkel, Macron és az osztrák szövetségi kancellár, Sebastian Kurz is támogatja. (Utóbbinak az ad jelentőséget, mert Ausztriában van az egyik legnagyobb európai gázelosztó központ, amelynek további fejlesztésére számítanak a közelgő Putyin-látogatás után. Ezen túlmenően Bulgária abban reménykedik, hogy amennyiben Ukrajna a jövőben kiesne, mint lehetséges gázszállítási útvonal, ezt részben Törökország felől, Bulgária biztosíthatná – amihez Putyin, elmondása szerint, máris vállalt Erdogán török elnöknél közvetítői szerepet –, s így a bolgár költségvetés részesülhetne a tetemes tranzitbevételekből. – KDL)  

Mindez önmagában is jelzi, milyen helyezkedések, átrendeződések zajlanak a térségben. Ráadásul történt mindez két héttel azt követően, hogy Bulgária fővárosában, Szófiában az Európai Unió vezetői nyíltan szembeszálltak az USA kormányának protekcionista politikájával. Mert visszatérve a kiindulóponthoz – Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter washingtoni vizitjéhez –, eléggé kézenfekvő, hogy az EU-vezetők szófiai nyilatkozataival összefüggésben értelmezzük a magyar külügyér amerikai látogatását. A bolgár fővárosban ugyanis ilyenek hangzottak el:

– „A bizottság teljes felhatalmazást kapott, hogy fellépjen az európai érdekek érvényesítés érdekében.” (Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke)
– „Az Európai Bizottság megvédi az európai cégeket”. (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke)

Minderre amiatt került sor, hogy Washington felrúgta az Iránnal kötött, többhatalmi atomegyezményt, ami – amennyiben ezt az EU-tagállamok is követnék – tetemes veszteségeket okozna az európai cégek számára. Az azonos feltelekkel zajló kereskedelmet korlátozó, amerikai protekcionista intézkedések, a megemelt vámok, a főként az európai országok cégei által használt szállítási útvonalakon, részben Ukrajna közreműködésével generált incidensek, az a törekvés, hogy az amerikai hadsereg fegyveres ellenőrzés alá vonja a Kínát és Japánt Európával, Indiával, a Közel-Kelettel összekötő lehetséges eurázsiai útvonalakat, egyre inkább jelzik, hogy megvalósulóban van a Trump és környezete által írt forgatókönyv, amelyről így értékezik egy orosz szakértő a Közép-európai Elemző Központ Facebook-oldalán magyarra lefordított cikkében:

„Az Egyesült Államok politikája világosan érthető. Ahhoz, hogy a felszínen maradhassanak, káoszba kell dönteni a világ minden más részét. De mire az európaiak megértik, hogy milyen szakadék felé tereli őket Washington, meglehet, már túl késő lesz.”

Mindent egybe vetve, ilyen jövés-menés, átrendeződés közepette volt kénytelen a Washingtonba vivő repülőre ülni a magyar külügyminiszter – annyi év után először. Amondó vagyok, nem volt ettől boldog sem ő, sem főnöke. Hiszen azok a kormányzati pozíciót betöltő politikusok, akik manapság utazgatnak, igen gyakran az ellenkező irányba (is) tartanak. Mert kezdik belátni: a gazdaságukat letarolni akaró, pénzügyi rendszerüket megingatni szándékozó – Lásd: Törökország! – USA ellenében Moszkvát, s a mögötte álló Kínát egyre kevésbé hagyhatják figyelmen kívül. E globális játszma részeként több jel mutatott arra, hogy – főként a lassan öt éve, Ukrajnában, a Moszkva és Németország közötti ékverés szándékával megtett amerikai lépések elleni bonyolult akciók keretében – korábban a Kreml használta eszközként a budapesti kormányt az Európai Unió megbontására. Most mintha Washington élne ugyanezzel az eszközzel. A Magyar Távirati Iroda Mandiner.hu által közölt jelentésében többek között ilyen mondatok állnak az eddig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által mentorált magyar külügyi vezetőnek az amerikai külügyminiszterrel, Mike Pompeoval folytatott washingtoni tárgyalásáról:

«Szijjártó Péter biztosította amerikai partnerét arról, hogy „Magyarország nem fog beállni az Egyesült Államokat most már lassan hobbiszerűen bíráló európaiak sorába”. Mint mondta, Magyarország továbbra is „kiegyensúlyozottan, mindenfajta kritikát és kommentálást mellőzve fog hozzáállni” az amerikai kül- és belpolitikai döntésekhez.« 

«A külügyminiszter kitért rá: az Egyesült Államoknak nagy szerepe lesz Magyarország energiaellátásnak biztosításában, ugyanis ígéretet kapott arra, hogy a Romániában kitermelendő amerikai gáz Magyarországra juttatását az amerikai kormányzat is támogatja.»

«Hangsúlyozta: fontos a védelmi együttműködés megújítása is, ezért átadta amerikai kollégájának a leendő magyar-amerikai védelmi együttműködési megállapodásra vonatkozó magyar javaslatokat. (…) Szijjártó Péter emlékeztetett: ugyan eddig is magyar katonák szolgáltak amerikaiak vezette missziókban, de megállapodtak abban, hogy a NATO által elindítani szándékozott iraki kiképzési misszióban magyar katonák is részt vesznek, erről haladéktalanul megkezdik az egyeztetéseket. Megjegyezte: a megbeszélésen felvetődött, hogy a NATO-tagállamoknak mielőbb meg kellene felelni az úgynevezett kétszázalékos elvárásnak, azaz annak, hogy a hazai össztermékük 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítsák, és Magyarországnak világos menetrendje van arra, hogy miként érheti el ezt a célt.»

A magyar fél láthatóan igyekezett elébe menni az amerikai elvárásoknak, és a Washingtont mindenekelőtt foglalkoztató témák és hangszerelés mellett hozta szóba például az ukrajnai magyarok ügyét. Ám az amerikai partner – legalábbis ez derül ki a Mandiner.hu összefoglalójából – csak az őt magát érdeklő szempontokat igazolta vissza:

„Az amerikai külügyminisztérium a megbeszélésről kiadott közleményében azt írta, a találkozón az amerikai miniszter kiemelte az élénk civil társadalom fenntartásának jelentőségét. Továbbá hangsúlyozta az Ukrajnának nyújtandó segítség fontosságát az orosz agresszióval szemben, és kitért arra, hogy támogatni kell Ukrajna közeledését a NATO-hoz és meg kell előzni az orosz befolyás növekedését Közép-Európában. A közlemény szerint a felek egyetértettek abban, hogy Európában el kell érni az energiaforrások diverzifikációját, valamint szót ejtettek az amerikai befektetésekről is Magyarországon, valamint a védelmi együttműködési megállapodásról”.

Ennyi! A következtetéseket ki-ki vonja le saját beállítódása, értékrendje szerint. Egyben persze biztosak lehetünk, csak idő kérdése, és a világ nélkülünk is megteszi ezt. Mindenesetre attól tartok, nem lesz benne sok köszönetünk.#

CÍMKÉP: Szíjjártó Pompeoval Washingtonban