A mind távolabbi katonai és üzleti szerepvállalás magát az orosz közvéleményt is meglepi, bár az elmúlt években Kína lett a legnagyobb játékos a kontinensen.

Nagy figyelmet aligha keltett, bár a Szíjjártó Washingtonra hangol című cikkemben is szerepelt a közlés: a közelmúltban Faustin-Archange Touadéraval, a Közép-afrikai Köztársaság államfőjével is tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az afrikai vezető illusztris társaságban kapott helyet Putyin táncrendjében, amiből azt érzékelhette a megfigyelő, hogy miközben a magyar külügyminiszter Washingtonban házalt, Moszkva felé is irányt vettek az európai, az ázsiai és egyes afrikai vezetők. Koncentráljunk most az utóbbiakra!

Oroszország és a Közép-afrikai Köztársaság államfője május 23-án, Szentpéterváron találkozott legutóbb. Megbeszélésüknek az a Nemzetközi Gazdasági Fórum adott keretet, ahol ötezer üzletember és politikus – köztük Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, Vang Csi-san, a Kínai Népköztársaság elnökének helyettese, Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutalap (IMF) vezetője, Abe Sinzó japán miniszterelnök – vett részt. Ha a Putyin és Touadéra elnök találkozójáról kiadott hivatalos közlést nézzük, akkor abból a következők derülnek ki:

– Moszkva az elsők között ismerte el a francia gyarmatosítás alól véglegesen 1960-ban megszabadult országot.
– A belső hatalmi harcok közepette a Szovjetunió szakértők százaival segített fenntartani a franciák kivonulása után ellehetetlenült gazdaság működését. Szakemberek oroszországi és helyi képzésével nyújtott támogatást a helyi elit kialakításához. Elmondása szerint Touadérának magának is orosz tanárai voltak hazájában. (Az elnök a franciák által támogatott jelölttel szemben nagy többséggel lett államfő két éve. Előtte a főváros egyetemének rektora volt. Az új helyzetben a franciák Gabonba és Maliba kezdtek áttelepülni – KDL)
– A magas szintű kapcsolatok olyannyira megélénkültek, hogy néhány hónappal ezelőtt már lezajlott egy – mint alább majd kiderül – igen fontos találkozó Szocsiban.
– Oroszország nemrégiben nehéz körülmények között juttatott el mobil kórházakat az afrikai ország leginkább ellátatlan területeire.
– Touadéra államfő a legfejlettebbek egyikeként jellemezte országát, ahol hatalmas üzleti lehetőségek rejlenek. Éppen ezért a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok erősítését szorgalmazta.

Putyin és Touadéra két héttel ezelőtti beszédében semmi nem szerepelt a Kreml afrikai, katonai céljairól. Viszont a RIA Novosztyi orosz hírügynökség június 1-jei háttérmagyarázata ezzel a hangzatos címmel jelent meg: Oroszország harc nélkül foglalja el Afrikát. Ebben Moszkva Közép-Afrikai Köztársaságbeli katonai térnyerése mellett a Kongói Demokratikus Köztársaságbeli szerepéről is szó van. Ez főként fegyverszállításokat és kiképzők biztosítását jelenti. A szerző megemlíti, hogy az Afrika keleti részén található Mozambik immár megnyitja kikötőit az orosz hadihajók előtt és zajlanak a fegyverszállítási megbeszélések. Szintén tárgyalások folynak a Vörös-tengeri kijáratnál lévő Dzsibutiba tervezett orosz bázis létesítéséről – amit egyelőre a repülőteret ellenőrző amerikaiak akadályoznak –, s persze haditechnikai eszközök, fegyverek adás-vételéről is szó van. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter két hete jelentette be, hogy orosz hadiipari cég nyerte el az ötven haditengerészeti csapásmérő helikopter szállítására kiírt egyiptomi tendert, s hogy légvédelmi rendszert is eladnak Kairónak.

Mint a kommentátor, Jevgenyij Krutyikov megjegyzi: ezek a fejlemények magát az orosz közvéleményt is meglepik, pedig az amerikai és európai hatalmi körökben egy ideje már komolyan aggódnak a szovjet időszak utáni újbóli, fekete Afrikába történő orosz behatolás miatt. Különösen idegesek lettek Nyugaton, március 30-ika után, amikor a Közép-Afrikai Köztársaságban az államfő megválasztásának második évfordulóját ünnepelték, és a még a franciák által épített stadionba fehér bőrű, azonosító jelzés nélküli katonai terepöltözékben lévő testőrök kíséretében érkezett meg Touadéra elnök. Elvben az ilyen rendezvények biztosítása az ENSZ-békefenntartóknak az országban maradt, ruandai egységeinek lett volna a feladatuk, de az esemény előtt egy héttel jól fegyverzett és szervezett fehérek váltották fel a ruandai járőröket a város utcáin.  

Hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a fehér testőrök teljes ellenőrzés alá vonták az elnöki adminisztráció épületét, a garázst, a páncélozott járműveket, és korlátlan felhatalmazásuk van azok mozgatására, illetve az elnök kulcsembereihez való bejutásra. Európai kinézetű tanácsadókat észleltek a hadsereg egységeinél már nem csak a fővárosban. A franciák, úgymond történelmi felelősséget érezve egykori gyarmatuk iránt, kezdték félreverni a harangot. És ekkor maga Touadéra elnök magyarázta el, hogy orosz speciális különítménnyel erősítették meg biztonságának őrzését; az elnöki apparátusban létrehozták a biztonsági igazgatói posztot, amit orosz tiszt tölt be. Francia források azt feltételezik, hogy ez a személy felel az Oroszországgal kiépülő védelmi és a gazdasági kapcsolatokért is.

Március 31-én az elnök már a Közép-Afrikai Köztársaság hadseregének olyan, kétszáz fős századának díszelgését fogadta, amelynek tagjait teljes egészében orosz fegyverekkel látták el és orosz mintájú ruházatban vonultak fel. A parádét szintén oroszok vezényelték. A hadsereg átfegyverzéséről szóló megállapodást tavaly októberben írták alá Szocsiban. Az odautazott Touadéra kezdetnek két zászlóalj – másfél ezer ember – felkészítését, lőfegyverekkel, gránátvetőkkel, páncélozott járművekkel való ellátását kérte. Az ENSZ is beleegyezett abba, hogy részben oroszokkal váltsák fel a békefenntartókat, s rá egy hónapra, idén január 26-án földet ért a főváros, Bangui repülőterén az első IL-76-os katonai szállítógép.

Az oroszok felé fordulatban szerepet játszhatott, hogy helyi megítélés szerint a korábbi francia deszantosoknak nem vették hasznát. Gyorsan ellenőrzésük alá vonták a gyémánt és az uránbányákat, amelyek kitermelésére még névlegesen francia cégeknek volt koncessziójuk, de magában a fővárosban kudarcot vallottak a rendteremtésben, a vidékkel pedig végképp nem törődtek. Mi több, az elmúlt években, a Banguiban, illetve Ruandában lezajlott tömegvérengzések miatt is hibáztatni kezdték őket. És ebben a helyzetben jelentek meg az oroszok, akiktől az elnök a határok hatékony, a muszlim fegyveres csoportok betörése elleni védelmének megszervezését, az ország teljes területén a közbiztonság megszilárdítását várja.

Mindez természetesen az Afrikáért folyó, mindinkább élesedő nagyhatalmi vetélkedéssel összefüggésben értelmezhető. E tekintetben a legnagyobb játékosnak Kína bizonyul, amely mintegy háromezer infrastruktúra-fejlesztési projektet indított az elmúlt öt évben. Ez idő alatt az afrikai országok legnagyobb kereskedelmi partnerévé és beruházójává vált. Mindez katonai aktivitással is párosul. Peking megerősíti jelenlétét az Indiai óceánon, ellátó bázisokat létesít flottája számára. Az Afrika szarvának nevezett Szomáli-félszigeten lévő Dzsibutiban pedig már építik azt a támaszpontjukat, amit az oroszok még csak terveznek.#

CÍMKÉP: A közép-afrikai hadsereg első, kétszáz fős, oroszok által kiképzett és felfegyverzett századának díszszemléje 2018. március 31-én. (Fotó: Présidence Centrafrique) 

KIEGÉSZÍTÉS:
Ajánlom, hogy olvassa el Karl Krausz kiegészítését is, amit a Facebookon csatolt az íráshoz. Mindez együtt egészen más megvilágításba helyezheti Oroszország mozgásterét, egyáltalán, a világ helyzetét! A magyarországi beszűkült, provinciális világból más nemzetközi dimenziók tárulhatnak fel ahhoz képest, mint amit egyáltalán elképzelt eddig. 

Az USA és szövetségesei közötti gazdasági ellentétet, a nemzetközi gazdasági válságot kihasználja az orosz vezetés. Megosztja a G-6 ~ 7 országait, miközben gazdasági érdekeire odafigyel. Teszi úgy, hogy a biztonságpolitikára is ügyel, miközben a G-6-ok tovább gyengítik gazdasági erejüket katonai kiadással, teljesen érthetetlenül, minden józan észnek ellentmondva.

Japán és orosz kapcsolatok sose látott bizalommal épülnek, és töltődnek meg tartalommal. Tervezik már a Japánt Oroszországgal összekötő hidat, utat Kamcsatka felé, így bekötve a szigetországot végleg az öreg kontinensbe. Nem mellékesen, gázvezetékkel is egybekötik a kontinenssel. Ahogy a Fukusimai atom baleset felszámolásán is közösen dolgoznak. Most ne részletezzük a megkötött 100 illetve 30 pontos államközi szerződést, mi teljesen átfogja a két ország viszonyát, gazdasági, kulturális, tudományos életét és egyebeket. https://hu.wikipedia.org/wiki/Fukusimai_atomer%C5%91m%C5%B1-baleset

Németország is gyorsan elkezdte az északi áramlat 2. gázvezeték újabb nyomvonalának a helyét megtisztítani, meg se várva más államok jóváhagyását. Merkel így jelezte: gazdasági érdeke az országnak, hogy megépüljön a vezeték, és nem enged beleszólást.https://index.hu/kulfold/2018/03/11/biralja_az_eszaki_aramlat-2_kiepiteset_a_lett_a_lengyel_es_a_litvan_hazelnok/ https://888.hu/article-errol-szolt-putyin-es-merkel-talalkozoja

Franciákkal kötött egy szerződést, Szibériai gáz cseppfolyósító létrehozására, sokmilliárdos megrendelés, üzlet. Nagyobb, mint a 2 Mistral helikopterhordozó hajó volt, értékben. https://444.hu/2015/09/23/egyiptom-veszi-meg-vegul-a-meregdraga-francia-hadihajokat-amit-nem-adtak-el-az-oroszoknak http://www.origo.hu/nagyvilag/20150805-putyin-es-hollande-hivatalosan-felbontotta-a-hadihajo-szerzodest-mistral-orosz-francia.html

A Kína felé épülő olaj- és gázvezetékek is azt jelzik: nem lehet megkerülni Oroszországot folyékony gáz- és vezetékes gázellátás terén. EU nem jut más útvonalon hozzá. De a Csendes-óceáni térség is az érdekszférájába került. Kanadai-orosz egyuüttműködésben, Kanadában is épül egy kikötő a cseppfolyós gázt szállító hajók fogadására terminállal, gáztározókkal. Közép- és Dél Amerikában szintén terjeszkedik Oroszország, gazdaságilag is erősíti befolyását. Lásd a Nicaragua-csatornaépítést - Kína fizeti, oroszok építik, és védik az országot. http://valasz.hu/vilag/kinaiak-szereztek-meg-az-evszazad-uzletet-108607