A közönség elfogadja, ha egy szerkesztőség egyfajta értékrend jegyében dolgozik, viszont hamar rájön, ha manipulálják.

A Klubrádió ismét bedobta az objektív tájékoztatás varázsszavát. Mint bejelentették: ennek figyelembe vételével fejlesztik az adásokat. Az új műsor, az Esti Gyors kifejezetten objektív hírháttér műsorként határozza meg önmagát. Csakhogy olykor a hallgatók is érzik, hogy a hangzatos – és máris hozzáteszem: manipulatív – szólam és a gyakorlat között ellentmondás van. Az október 16-ai „Megbeszéljük” című műsor egyik telefonálója is észrevette ezt, mert szerinte kételyek merülnek fel a rádió híreinek, bejelentéseinek hitelességével kapcsolatban.

Egyre több rétegnek tesz majd engedményeket. Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.

A politikában ritka kincs, vagy átok a karizmatikus személyiség. A vasárnapi önkormányzati választások után bizonyosan ez az egyik szempont, amiről el kell gondolkozniuk az egyes pártoknak. E tekintetben talán csak a Fidesz lehet elégedett – legalábbis egyelőre. A vezérszerepre termett, kezdetben a liberalizmussal kacérkodó, később valamiféle nemzeti és vallásos ideológiát sugalmazó, s immár kifejezetten liberalizmusellenes Orbán Viktor úgy foghat bele rendszerének konszolidálásába, hogy személyiségének eddigi harcos vonásait immár háttérbe szorítva, előtérbe helyezheti a pragmatikusan gondoskodó atyai gesztusokat.

A morált emlegetve illő lenne megvitatni a gyerekek szépség-, táncdal- és sportversenyeken médialátványosságként való szerepeltetését is.

„A gyerekekkel nem kampányolunk!” ügybe még csütörtökön futottam bele. Az Echo TV Visszhang című műsorának 11. perce táján Ozsváth Kálmán műsorvezető dobta be, hogy miként értékeljük Kunhalmi Ágnes MSZP-s politikus kampányfilmjét. Bevallom, hogy szervezeti kommunikációval – ezen belül olykor politikai pr-rel – foglalkozó szakemberként ott és akkor a csőlátás bajába estem. A kampányfilm általam vélelmezett hatástalansága felől közelítettem meg a kérdést, s előbb csak annyit jegyeztem meg: „Kár volt rá pénzt költeni!”

A szentpétervári metrótársaság 6,7 milliárd dolláros megrendelést adott az ukrajnai krjukovi vagongyárnak 15 darab, egyenként nyolc kocsiból álló metrószerelvény szállítására.

Az ukrán cég egyik vélhető tulajdonosa Igor Kolomojszkij, akit az orosz hatóságok háborús bűntettek miatt köröznek. Mindezt az orosz parlament egyik liberális (valójában nacionalista) párti képviselője, Roman Hudjakov hozta nyilvánosságra. A képviselő ügyészségi vizsgálatra tett indítványt.

„Mikor Angelo közbevetette, hogy talán tanítani kellene őket előbb, úgy tett, mintha meg se hallotta volna.”

Már csak ezzel, a Kitömött barbár című regényből vett idézettel tudom dúsítani azt a cikkáradatot, ami a Bánó András-féle Osztolykán Ágnessel készített interjút követte az ATV október 8-ai Egyenes Beszéd című műsora után. Ahelyett, hogy mindjárt blogírásba fogtam volna, azzal ment el az időm, hogy különféle embereknek bizonygattam: ha valaki olyan benyomást alakított ki magáról az elmúlt negyedszázadban, mint Bánó, miszerint ő az emberi jogok védelmezője, a rasszizmus, a homofóbia üldözője, az nem firtathatja a cigány, vagy más nép, népcsoport úgymond lelkének mibenlétét egy cigányok által elkövetett lincselés kapcsán csupán azért, mert aki vele szemben ül, történetesen nyilvánossá tette cigány származását.

Az egyik odesszai zsidó vezető szerint hadat üzent a zsidóknak a náci elveket valló Jobb szektor.

Mihail Majman arról számolt be az orosz kormányhoz közelálló Izvesztyija nevű napilapnak, hogy a Jobb szektor (Pravij szektor) fegyveresei húsz zsidót vertek meg kegyetlenül az Ukrajnához tartozó Odessza Szuvorov kerületében, az elmúlt egy hónapban. A kerületi belügyi szervezet (ROVD) adataira hivatkozva a zsidó vezető az odesszai területen elkövetett további 36 rablásról és verésről is beszélt. Ezek elszenvedőinek többsége szintén zsidó volt. Több bejelentés érkezett zsidó sírok, holokauszt-emlékművek megrongálásáról is.

Csillag Ádám, az ismert dokumentumfilmes megosztott a Facebook-on egy Babij Jar-ral, a Kijevhez közeli náci vérengzés helyével kapcsolatos összeállítást. A héten Porosenko ukrán államfő is megemlékezett itt a térségben 1941 szeptemberének végétől meggyilkolt összesen százezernyi emberről. A Wikipedia szerint a 33 ezer zsidó mellett cigányok, kommunisták, ukrán hazafiak voltak az áldozatok. Ennek nyomán polemizálásba kezdtem másokkal, amelynek végén egy volt izraeli hírszerző értékelését idéztem Ukrajna mai vezetőinek végzetes tévedéseiről.

A szörnyűségek láttán megjegyeztem: És 2014 februárjában azokat a banderista nácgárdistákat hozta helyzetbe a CIA Ukrajnában, akik a Babij Jar-i hóhérok örököseinek tekintik magukat, s akik május 2-án vérengzést hajtottak végre Odesszában, s azóta, sok helyen Délkelet-Ukrajnában, amelyeknek gyakran van antiszemita irányuk. Velük szövetkezik most az utolsó képeken látható farizeus Porosenko, illetve Jacenyuk meg a többi, hozzá hasonló kijevi vezető, hogy Kolomojszkijról már említést se tegyek. Ez utóbbi külön bandaháborút vív saját szabadcsapataival az USA-ban kiképzett oligarchatársaival szemben. Ehhez képest kiáltja ki sátánfajzatnak a persze szintén nem szent, mert Oroszország geopolitikai és gazdasági érdekei szerint cselekvő Putyint a nyugati média. Gondolkozzatok végre!#

Egyszerre négy fotókiállítás látványtömegével hagyja el a látogató az egyébként is nyomasztó épületet.

Amikor Leonard Bernstein belépett a budapesti luxus szálló liftjébe, amelyben halk muzsika szólt, a világhírű zeneszerző és karmester gondterhelten felsóhajtott: „Túl sok a zene a világban.” A mester baljós mondatáról a vele interjút készítő Bánkuti Gábor számolt be jó három évtizeddel ezelőtt a Kossuth Rádióban. Miért, miért nem, ez a mondat járt a fejemben, amikor a Néprajzi Múzeumban megnéztem az október 26-áig nyitva tartó World Press Photo, 2014 kiállítást, és a kísérő tárlatokat.

Immár az EBESZ ellenőrei is megerősítették, hogy az ukrán csapatok által elhagyott területeken maguk is láttak azonosítatlan holttesteket. Noha az orosz tévé egy hete beszámol a genocídiumról, az Euronews még mindig kételkedik.

Megtört a jég! Szeptember 29-én este az Euronews a kínai állami tévére (!) hivatkozva videó-felvételt, illetve szöveges hírt tett közzé azokról az azonosítatlan holttestekről, amelyeket Délkelet-Ukrajnában találtak. A gyakran fej, vagy belső szervek nélküli, galádul elkapart tetemekre, esetleg az épp csak elföldelt végtagokra immár egy hete hívják fel a figyelmet a népfelkelők, akik azokra a helyekre vonulnak be, ahol korábban ukrán csapatok voltak, mindenekelőtt a magukat nyíltan vagy kevésbé nyíltan Bandera, illetve Hitler követőinek tartó nácgárdisták garázdálkodtak.

Bár az USA geopolitikai érdekei miatt Oroszországot ma mumusként láttatja a nyugati média, az Európa egy részét, köztük Magyarországot is fenyegető ISIS dzsihádistáinak megfékezése lehetetlen lesz az oroszok nélkül.

Kárörvendő címet adott a karpatinfo.net annak a híradásának, amelyben arról számol be, hogy néhány hete videó-üzenetben fenyegették meg Vlagyimir Putyin orosz elnököt a Közel-Kelet mind nagyobb részét rettegésben tartó dzsihádisták, az úgynevezett Iszlám kalifátus, az ISIS vezetői. Az „Ukrajna helyett hamarosan az ISIS lehet Putyin legnagyobb rémálma” cím sokakban beindította a pavlovi reflexeket. Manapság ugyanis elég megemlíteni, hogy Putyinnak gondjai vannak, s máris nyomják az emberek a Like-ot.

A cikkben többek között az olvasható, hogy a dzsihádisták üzenete szerint „felszabadítják Csecsenföldet és az egész Kaukázust” is. Minthogy becslések szerint legalább 200 csecsen vesz részt az egyelőre Szíria keleti és Irak északi részén folyó harcokban, van esély rá, hogy „a hazatérő ISIS harcosok háborúzni fognak Moszkva ellen”; „Oroszországban megnő a terrorveszély”.  Nemde, csupa örömhír az Oroszország, s főként az orosz elnök ellen feltüzeltek számára? Mert a szenvtelen megfogalmazásokkal épp a lényeg kendőződik el: e kilátásba helyezett, boldogító események következtében ártatlan emberek sokasága fog szenvedni, sőt elpusztulni.