Vita a kettős mércéről, az előítéletekről, a nyugati ember felsőbbrendűségéről.
Egykori kollégám, Szilágyi Gábor már-már missziójának tekinti, hogy meggyőzzön arról, amikor orosz témákat érintek, akkor ezt Putyin-rajongóként teszem. Hiába kérlelem, bizonygatom neki újból és újból: ne állítson olyat, mint most is, hogy
Moszkva ma már Washingtont is iskoláztathatja, még ha ez nincs is sokak ínyére.
Látszólag értetlenül állt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter budapesti látogatása előtt Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció (DK) külpolitikai szakértője, egykori külügyi államtitkár. Mint a Klubrádió augusztus 25-ei Reggeli Gyors műsorában (55:23-tól) kifejtette:
A magyar zsoldos is tudta, hogy nem lehet demokratizálni a törzsies és középkorias vallási alapokra épülő afgán társadalmat.
A NATO-országok vezetői, köztük elsősorban az amerikaiak, most éppen azt akarják elhitetni a világgal: teljesen váratlanul érte őket, hogy a nyugati csapatok kivonását követően a tálibok ilyen gyorsasággal veszik át az ellenőrzést Afganisztán nagy része felett. Azt akarják nekünk beadni, hogy a kormányoknak dolgozó elemzők ezreivel együtt még annyit sem értettek meg ennek a társadalomnak a működéséből, mint
Nyugati szempontból nem alakult eléggé tragikusan az afganisztáni kivonulás – állítja Juhász András elemző.
Amit hozzáteszek: bármilyen cinikusan hangzik, eddig bizonyosan nem elég nagy a felfordulás az elemző nem egyszerű feltételezéséhez, hanem az általa hivatkozott nyugati stratégáknak az amerikai elit világhegemóniával kapcsolatos elgondolásaihoz képest. Ez viszont alapvető változást hozhat többek között az Európai Unió meghatározó szereplőinek politikájában. Ezt jelezte augusztus 18-án Josep Borrellnek, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének reálpolitikusra valló nyilatkozata, miszerint
Nyugaton is gazdasági és fizikai kényszerrel érték el, hogy a paraszti tömegek ipari munkássá legyenek.
Síremlék-avatáson emlékeztem két hozzám közelálló személyre augusztus 13-án. Az előzőleg összeállított gondolatsorból azonban kihagytam egy részt. Mindenekelőtt azért, mert a temetőbe nem illő módon átpolitizálta volna a szöveget, másrészt tartanom kellett magam a szertartást vezető lelkipásztor által meghatározott időkerethez. Itt, a Bekiáltás gondolkodó közönsége előtt azonban semmi akadályát nem látom annak, hogy
A mozgalomszervezés lenini módszertanának tanulmányozásából nem következik a bolsevik mentalitás.
Még most is felbukkan egy-egy internetes ajánlásban az egy hónappal ezelőtti ,,Karácsony akár verset is írhatna’’ című jegyeztem. Ennek tételmondata:
Mindenki életét befolyásolja a társadalom eszmei alapjainak lopakodó átalakítása.
Alighanem markánsabb kifejezést használna egy pszichiáter Orbán Viktor és Schmidt Mária lelkiállapotával kapcsolatban. De itt és most legyen elég a „sebzett lelkek” kifejezés annak érzékeltetésére, hogy
A százezernyi magyar gazda úgymond praktikusan viszonyul az orbáni verbális politikai játékhoz.
Pontosan fogalmazott Raskó György agrárközgazdász a Klubrádió július 23-i, Eurozóna adásában, amikor azt mondta:
Biden is áldását adta: mehet az orosz gáz Németországba.
Az USA kész beszüntetni a szankciós háborút a stratégiai jelentőségű orosz gázvezeték, az Északi Áramlat-2 ellen – adta hírül a függetlennek tekintett lap, a Kommerszant is. Erről állapodott meg Washington és Berlin. Utóbbi vállalta, hogy
Nem volt elég intelligens ahhoz, hogy felismerje korlátait, s eligazodjék a mai világ viszonyai között.
Már meg itt van nekünk ez a csúnya lehallgatási ügy. Hogy egyértelmű legyen, miről van szó, idézek a Direkt36.hu alapcikkéből. „Évekkel ezelőtt elkezdték használni magyar célszemélyek ellen is az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust, és a célpontként kiválasztott emberek között voltak tényfeltáró újságírók, valamint médiacégeket is tulajdonló vagyonos üzletemberek, illetve az ő szűkebb környezetük is – derítette ki a Direkt36 egy nemzetközi tényfeltáró projekt részeként.”
A „csúnya” jelző talán túlságosan is visszafogott. Sok minden azt sejteti: eléggé mocskosnak látszik a világlapok címlapjára került történet, ami Magyarországon egyelőre csak az Orbán-kormányra van kihegyezve. Pedig más irányból is fel lehetne tenni kérdéseket. Ám, ha az ember így tesz, akkor az a látszat keletkezhet, mintha a nemzeti nem együttműködés rendszerét védelmezné. Pedig nem. Vállalva a kockázatot, a józan ész jegyében mégis meg kell kérdeznem:
