Európában egy olyan jövőt kell teremteni, amely ha nem közös jövőnk lesz, akkor nem lesz.

Április 28-án ismét abba az országba érkezett Ferenc pápa, ahol a kormányfő egyik legbefolyásosabb, egyébként médiaceleb párttársa éveken át gúnyolta a katolikus egyházfőt. De ezen aligha múlhat egy apostoli, tehát térítő út, amelynek során nem ilyen kicsinyességekkel kell foglalkozni, hanem például az európai kereszténység válságával. Jóllehet, a háromnapos programsorozat első napján elhamarkodottnak tűnhet fel bármilyen értékelés, az egyik-másik ismerősömmel a Szentatya első nagy beszédéről folytatott, olykor ádáz viták arról győztek meg:

Ha az orosz erők győznek Ukrajnában, már másnap összeomolhat a New York-i tőzsde, Kína viszont triumfálhat.

Hányszor kell még leírni szinte ugyanazt? Újból megszaporodtak a beszólások a világunkat jó ideje átszövő, a bő egy éve Ukrajna területén forróvá változtatott háborúhoz kapcsolódó cikkeimhez. Talán azért, mert mind többen szembesülnek azzal, hogy egyre kevésbé találnak fogódzókat a helyzet megértéséhez a jó ideje átverésekkel operáló, önellentmondásokba keveredő nyugati politikusok megszólalásaiban és a szócsövükké tett médiában. Freud ír arról valahol – egyébként tudom, hol, csak nem szeretném, ha félresiklana a felvetésem –, hogy

Egyelőre hagynám, hogy a nevéhez kötődjék a térdepeltetéses mondat.

Ünneprontó leszek a pápalátogatás előtt. De most került elém a Médianaplóban Zöldi Lászlónak az a jegyzete, amit

Egyes részek a legfelemelőbb egyházzene élményében részesítették az előadás közönségét.

Miközben a sajtó egy része azt találgatja, ki lesz az Operaház főigazgatója, s ennek nyomán feltehetően van némi feszültség a társulaton belül is, az utóbbi időben két emlékezetes előadást élvezhettem a dalszínházban. Prokofjev „Háború és béké”-jének színpadra állításáról többek között azt írtam:

A jelmondat ’56 felkelőitől való elorozása az ukrán banderista-fasiszták törekvéseit szolgálja.

Az amerikai megbízásból Magyarországon kihelyezett óriásplakátok csúsztatásokra épülnek. Mindenekelőtt azt a látszatot keltik, mintha

Új kiegyezést alapozhatnak-e meg az „új hídemberek”?

Törzsnézőinek idegeit borzoló vendéget hívott az ATV a „Civil a pályán” című műsorába április 8-án, szombaton. Azt a Réz András filmesztétát engedte be a stúdióba, akitől általában sem idegenek a váratlan kijelentések. Ezen túlmenően azért volt esemény itteni szerepeltetése, mert

Nem hihetem, hogy csak a frontvonal egyik oldalán zajló rombolásról tud a hírszerkesztőség.

„Putyin könyörtelen bosszút áll az ukránokon” – adta hírül az ATV honlapja április 10-én, hétfőn, meglehetősen hatásvadász módon. Íme a hír, szó szerint:

És mégis, mintha a pápa Janus arcot mutatna az ukrajnai vallásháborúval kapcsolatban.

Bár maga a katolikus egyházfő, a betegségéből való lábadozása miatt, testi mivoltában nem volt jelen az eseményen, egyfajta reveláció erejével hatott rám a „Ferenc pápa keresztútja” alcímmel a Duna World csatornán, április 7-én, nagypénteken, Rómából sugárzott közvetítés. A „Via Crucis”, tehát Jézus tizennégy stációval jelölt, a Golgota hegye felé az elítélésétől a sírboltba helyezéséig vezető útjának felidézése attól vált különlegessé, hogy

A közhangulat felkorbácsolásával szerzik meg a tömegtámogatást a konfliktusok élezéséhez.

Robbantásos merénylet áldozata lett április 2-án, Szentpéterváron Vladlen Tatarszkij (polgári nevén: Makszim Fomin) a kelet-ukrajnai Donyec-megyében, a mai Donyecki Népköztársaságban (DNR) született haditudósító-blogger. Az orosz média általam áttekintett orgánumai a Wagner-magánhadsereg vezetőjéhez is köthető Street Food Bárban történt merénylet tényét felháborodva kommentálták, miközben – az EU-tiltólistán is szerepelő  vehemens műsorvezető sztár, Vlagyimir Szolovjov kivételével – az áldozat személyéhez visszafogottan viszonyultak. Ez érthető is, hiszen, miként a Kommerszant megírta:

„Kelet-Európában nem voltak meg a demokratikus átalakulás személyi, intézményi feltételei, bár ezt sugalmazták.”

„Antikapitalista füstölgések” címmel adtam a kisebb összefoglalót az 1101. Bekiáltásban a béke jegyében megtartott, március 11-i Balmix konferenciáról. Akkor ezt a gondolatot emeltem a személyes megjegyzéseket is tartalmazó beszámoló élére: